hvg.hu: Az ön volt kollégista szobatársa, Orbán Viktor nem fogadta a Budapesten vendégszerepelt dalai lámát, nehogy kihúzza a gyufát Pekingben. Ön miniszterelnökként fogadta volna?

Fodor Gábor: Minden alkalommal, amikor hivatalban voltam, fogadtam a dalai lámát.

hvg.hu: Ez igaz, de ön sosem volt miniszterelnök.

F. G.: Így van, de megjegyzem, hogy amikor először járt Magyarországon, én pedig az Országgyűlés Emberi Jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottságának elnöke voltam, akkor is óriás fölhajtás volt arra vonatkozóan, hogy nem szabad hivatalos személyeknek - így nekem sem - fogadni őt. Emlékszem, hogy Szabad György akkori házelnök hívatott be és kért engem, hogy ne fogadjam a lámát. Én fogadtam őt és nem történt semmi: nem omlott össze a világ, a magyar-kínai kapcsolatok sem szűntek meg. Megvan annak a módja, hogy az ember miképp fejezze ki a tibeti ügy melletti elkötelezettségét. A kérdésére válaszolva: én a miniszterelnök helyében megtaláltam volna a módját, hogy fogadjam őt. Az Egyesült Államokban például azt csinálják, hogy az elnök nem hivatalosan fogadja, de nem tart vele közös sajtótájékoztatót. Szerintem erre Magyarországon is lehetett volna megoldást találni. Orbán Viktor védelmében azonban hadd mondjam el, hogy amikor először miniszterelnök volt, fogadta a dalai lámát. Sem Antall József, sem a szocialista miniszterelnökök nem fogadták a tibeti vallási vezetőt.

hvg.hu: Általában a Nyugatnak meg kell hunyászkodnia – lásd a pekingi olimpiát –, vagy határozottan ki kellene állnia értékeinek védelme érdekében Kínában?

F. G.: Mind a tibeti, mind általában az emberi jogi kérdés miatt határozottabban kellene a szabad világnak föllépnie Pekinggel szemben. A mostani helyzetben a kínai vezetők teljes joggal gondolják azt, hogy van egy kis morgás, de az ország gazdasági és katonai pozíciói miatt igazából semmilyen következménye sincs annak, ha az alapvető emberi jogokat durva módon megsértik. Nem szabad elfelejteni, hogy Tibetet Kína katonailag lerohanta. Meg lehet ezt csinálni? A nemzetközi jog alapján ez elfogadhatatlan.

hvg.hu: Lapozzunk! A magyarországi szabadelvű gondolat – főleg, ami a pártpolitikai megjelenését illeti – nem áll a helyzet magaslatán. Egykori fideszes, majd SZDSZ-es frakciótársa, Ungár Klára, bár ringbe szállt, nem volt képes összeszedni a szükséges huszonnyolcezer ajánlószelvényt. Volt szabaddemokrata képviselőtársa, Hack Péter viszont augusztusban „egy piacorientált, a nyugati értékeket, az európai és az euroatlanti együttműködést fontosnak tartó új centrumerő” megalapításának az eszméjét pendítette meg. Önnek is vannak hasonló elképzelései? Esetleg részt venne a Hack-féle párt alapításában?

F. G.: Függetlenül attól, hogy vannak-e vitáink egymással, tisztelet, becsület a próbálkozó liberálisoknak. Hack Péterrel egyébként mindmáig jóban vagyok és sok mindent egyformán látunk. Közös terveket is megfogalmazunk. A megfelelő pillanatban – egy szélesebb összefogás eredményeként – van rá esély, hogy egy középpártot létre lehessen hozni. Erre egyébként szükség is lenne: az ellenzék komoly válságot él ma át Magyarországon. Egy biztos: Péter azok közé tartozik, akikkel én politikailag nagyon sok kérdésben egy hullámhosszon vagyok, és tartjuk a kapcsolatot.

hvg.hu: A fővárosi listán, illetve a főpolgármester-választáson kire fog szavazni?

F. G.: Gyöngyösön fogok szavazni, de ha Budapesten lenne az állandó lakcímem, akkor nem mennék el. Ha sikerült volna összegyűjteniük a huszonnyolcezer ajánlószelvényt, és ha Budapestre lennék bejelentve, akkor a Kétfarkú Kutya Pártra szavaznék. Az ő indulásuk azt üzente, amit én is látok: hogy baj van a politikai szférával és a pártok nem képviselnek hiteles és értelmes programokat. Az a szellemesség, amivel a Kétfarkú Kutya Párt kifigurázta a közhelyeket, számomra szimpatikus volt, a többiek viszont gyengék. Liberális emberként ma nem látok liberális főpolgármester-jelöltet. Van szimpatikusabb és kevésbé szimpatikus jelölt, számomra elfogadható politikai programot nem látok.

hvg.hu: Az el nem menésnél nem demokráciakompatibilisebb elmenni és érvénytelenül szavazni?

F. G.: Azt is lehet. Technikai megoldásként ez is elfogadható.

hvg.hu: Többek szerint a Fidesz túlhatalmának egyetlen ellenfele maga a Fidesz. Akik ezt mondják, azok – például a Hoffmann Rózsa és Pokorni Zoltán közötti vélt ellentéttel érvelve – elképzelhetőnek tartják, hogy a párt kettészakad, esetleg leválik belőle egy jelentősebb erő.

F. G.: Szerintem ezek illúziók. Egy kétharmaddal győztes pártról van szó. Nem hiszem, hogy belátható időn belül pártszakadás lesz. Egészen egyszerűen az ellenzéknek össze kellene szednie magát és nem a Fidesz belső ellentéteiben kéne reménykednie.

hvg.hu: Az Országgyűlésen kívüli ellenzékre gondol?

F. G.: Az Országgyűlésen belülire is. A Jobbikkal nem szeretnék különösebben foglalkozni, mert a magyar demokrácia szégyenének tartom, hogy egy ilyen párt bekerülhetett a Parlamentbe, egyáltalán: hogy a közélet része. Az LMP és az MSZP ellenzéki teljesítményét gyengének tartom.

hvg.hu: Félig megelőzte a kérdésemet. Mint a pár évvel ezelőtti SZDSZ öko- és szociálisan érzékeny szárnyának vezetője, azt gondoltam volna, hogy közel érzi magához az LMP-t.

F. G.: Szerintem az LMP nem tudja kihasználni az ellenzéki létben rejlő lehetőségeket. Nem látok karakteres politizálást a részükről és nem látok határozott föllépést jó néhány fontos politikai kérdésben.

hvg.hu: Az Origo által készített áprilisi közös LMP-Jobbik interjúra gondol?

F. G.: Például. Vagy arra, hogy az LMP vezetői azt nyilatkozták, hogy a pártnak normális kapcsolatban kell lennie a Jobbikkal.

hvg.hu: Jogosak az LMP részéről a Fideszhez címzett gazdaságpolitikai bírálatok?

F. G.: A Fideszt nagyon sok mindenért lehet kritizálni, de nem azért, amiért az LMP teszi, vagyis mert nem szeretne az ország érdekében adósságot fölhalmozni és viszonylag szigorú, határozott költségvetési politikát akar vinni.

hvg.hu: Már-már Kóka Jánost halljuk.

F. G.: Erkölcsi kérdés is, hogy a mai döntések súlyát ne a következő nemzedékekre hárítsuk, ne költsünk többet, mint amennyi van.

hvg.hu: Úgy hírlik, hogy több kereszténydemokrata politikus módosítani szeretné a vallásszabadságról szóló, liberális alapvetésű 1990. évi IV. törvényt. Lát erre reális esélyt?

F. G.: A vallásszabadságról szóló törvényt – akárcsak az Alkotmányt – a rendszerváltás komoly vívmányának tartom. Ezeket megerősíteni kell és nem kidobni az ablakon.

Szegő Péter