Az ombudsman kifejtette: az országban lévő büntetés-végrehajtási intézetek között jelentős különbségek vannak, különösen a régi és az új intézmények, az ország keleti és nyugati részében lévők között, valamint az előzetes letartóztatásban lévő, illetve a kiszabott szabadságvesztést töltő embereket befogadó intézmények között. 
   
Ezek a drámai különbségek pedig - vagyis hogy a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás nem mindenhol és nem ugyanazt jelenti minden állampolgár számára - visszás helyzetet teremtenek és megkérdőjelezik, a fogvatartottakat egyenlő elbánásban részesítik-e. Kiemelte: az előzetesen fogvatartottak helyzete relatíve súlyosabb az "előzetesházakban", mint a ténylegesen elítélteké, náluk kisebb a lehetőség a foglalkoztatásra, holott ők még nem bizonyultak bűnösnek a bíróság előtt, fogvatartásuknak átmenetinek kellene lennie. Szabó Máté helytelenítette, hogy éppen akkor zárták be a rendőrségi fogdákat, amikor már fejlesztették őket. 
   
Kökényesi Antal altábornagy, a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka úgy fogalmazott: fontosnak tartják, hogy az ombudsman által kifogásolt területeken fejlesztéseket hajtsanak végre, de felhívta a figyelmet arra, hogy a pénzügyi helyzet miatt viszonylag korlátozottak a büntetés-végrehajtási szervezet lehetőségei.
   
Az ombudsman is elismerte, hogy a bv-szervezetben "van igény" a változtatásra, de ő is úgy fogalmazott, hogy ebben "érezhetőek a korlátok." Kifejtette: álláspontja szerint ha igény van a szigorításra, az egyre több és hosszabb szabadságvesztés kiszabására, akkor elkerülhetetlen a bv-intézetek fejlesztése, vagy pedig - másik lehetőségként - felvetette, hogy vissza kellene térni a büntetés-végrehajtás "liberálisabb kezeléséhez", ami a ,90-es években volt tapasztalható.  
   
Szabó Máté szerint a börtön és a büntetés-végrehajtás a társadalom "sötétben lévő sarka", évek óta folytatott vizsgálataival pedig ezt a sötét sarkot akarja megvilágítani, úgy, hogy az a büntetés-végrehajtás rendszerének fejlesztését eredményezze. Kijelentette: elfogadja, hogy a magyar problémák nem kirívóak európai összehasonlításban, de mégis fontosnak nevezte az emberi jogok korlátok nélküli érvényesülését a bv keretei között - ezek között említette a megfelelő mennyiségű légteret, a reszocializációs és oktatási lehetőségeket és az akadálymentesítést. 
   
Szabó Máté szerint megoldandó feladat az ünnepnapi kapcsolattartás, a családos látogatás, a mindennapos fürdés, a fogyatékosok speciális igényeinek kielégítése. Megjegyezte: bár Szombathelyen mozgáskorlátozottak fogadására is alkalmas az új börtön, eddig még nem volt ilyen fogvatartott, az ország más részein azonban, ahol szükség lenne ilyen kialakításra, nincs akadálymentesítés. Emlékeztetett rá: évente körülbelül 100 panasz érkezik a fogva tartás körülményei miatt, általában a kapcsolattartást, a szállítást, az elhelyezést, az élelmezést és a javadalmazást kifogásolják a panaszosok. 
   
Kökényesi Antal felhívta a figyelmet arra, hogy gyakran az 1800-as évek végén épült, és bár nagyon masszív, de nem a célnak, az európai uniós és ombudsmani elvárásnak megfelelő épületekben végzik a munkát. Mint mondta, 2002-ben 160 százalék volt a bv-intézetek telítettsége, tavalyra ez 118 százalékra csökkent , azonban idén már 800-zal több embert tartanak fogva, mint tavaly ilyenkor, ezzel ismét 129 százalékos az intézetek telítettsége. A bv-dolgozók száma pedig 400-zal kevesebb, mint amennyire az állománytábla lehetőséget ad. 
   
Kökényesi Antal kifejtette: főleg az ország keleti felében lévő bv-intézetek telítettek, mivel ebben az országrészben több emberrel szemben lép fel az igazságszolgáltatás, és jogos a fogvatartottak igénye, hogy a lakóhelyükhöz közel helyezzék el őket. 
   
Megköszönte az ombudsmannak, hogy nemcsak a fogvatartottakkal kapcsolatban folytatott vizsgálatokat, hanem a bv-állomány élet- és munkafeltételeit is vizsgálta és megfogalmazta javaslatait annak érdekében, hogy az állomány társadalmi, anyagi elismerése tükrözze az elvégzett munkát.