Böjte Csaba erdélyi szerzetes történetét mindenki ismeri: tizenhat éve egy omladozó kolostor kapujáról leverte a lakatot, s a maga köré gyűjtött utcagyerekekkel beköltözött. Csaba testvér olyan, akár Fülöp atya (lásd a Legyetek jók, ha tudtok című filmet): új ruhára nincs gondja, a gyerekekért azonban minden követ megmozgat. Szervezete több tucatnyi romániai településen több ezer gyerekről gondoskodik, magyarországi társalapítványa pedig a hazai támogatásokat hajtja fel, sikerrel. A magyar lapok karácsony tájékán előszeretettel lepik meg olvasóikat egy-egy Böjte-interjúval, elvégre ilyenkor a nélkülözőkre, s a nélkülözőkön gondoskodókra is emlékeznünk kell. A HVG is így tett pár éve: „Nálunk nincsenek rácsok, nem áll őr a kapuban. Ha egy kisgyerek nem tanul, elviszem magammal például a piacra bevásárolni” – ismertette egyszerű, de nagyszerű pedagógiai módszerét a dévai gyermekotthon alapítója. Mostani beválogatásának ürügye, hogy idén Példakép-díjat kapott. (Fotó: Túry Gergely)

Almássy Kornél magasra vágyott és nagyot zuhant. „Balsai sem emberileg, sem politikailag nem érdemelte meg, hogy támogassam. Ő volt az MDF-frakció szétverésének az élharcosa” – magyarázta a két évvel ezelőtti parlamenti választások után Almássy, hogy miért nem lépett vissza egyéni körzetében, a II. kerületben az ex-MDF-es Fidesz-jelölt javára. A sors fintora, hogy két évvel később a pártelnöki posztra aspiráló Almássy hasonló miatt lett kegyvesztett pártjában: egy telefonbeszélgetésben elhangzott állítás szerint riválisa, Dávid Ibolya lejáratására szerződött egy-két Fidesz-közeli prominenssel. A sarokba szorított Almássyt végül a frakcióból és a pártból is kizárták. Ezzel persze nem mindenki értett egyet, az MDF több vidéki vezetője is távozott a pártból. Almássy gróf oldalági rokona azonban csak nem nyughat: pár hete az MDF ifjúsági szervezetében hívei szereztek többséget, őt magát pedig alelnöki poszttal jutalmazták. (Fotó: Müller Judit)


Pat Cortina férfiasan elmorzsolt egy könnycseppet, miközben a szapporói világbajnokságon a magyar hokicsapat tiszteletére szólt a himnusz. Felemelő pillanat volt, és jobb, ha majd akkor sem feledkezünk meg róla, ha a jövő tavaszi A-csoportos vb-ről esetleg pontot sem szerezve esik ki nemzeti csapatunk. Merthogy az elitklubból kipottyanni egy olyan csapatnak, amelyiknek a józan ész szerint semmi keresnivalója nincs a jégkorong óriásai között, egyáltalán nem szégyen. A magyar válogatott kanadai trénere csapatával együtt nagyot alkotott, és a válogatott ötből öt meccset nyerve hetven év után került be a legjobbak közé. A múlt áprilisi szereplését biztosan megáldotta a magyarok istene. A bajtársiasság, a rafinéria és a kitartás mellett olykor a szerencse is az oldalunkra állt. A leginkább akkor, amikor az otthon játszó, nálunknál esélyesebb Japán belőtte egyenlítő találatát, de műszaki hiba miatt (Japánban!) a góllámpa nem jelzett, így a gólt nem lehetett megadni. Senki sem vitathatja, hogy a 44 éves Cortina és „fiai” megérdemelték a sikert. A fiaskók mellett a sikerek kezdik ki leginkább az edzői renomét, s hogy a futball mellett hazánkban lenézett kistestvérnek számító hoki tényleg kivételes képződmény, jól jelzi, hogy Cortina támogatottsága töretlen. Persze miért is lenne másképpen, hisz azóta az olimpiai selejtező első körén is sikerrel túlléptünk. (Fotó: MTI)

Baka András idén tavasszal biztosan abban reménykedhetett, hogy szakmai karrierje csúcsára hág, és egyike lesz a köztársaság legfontosabb közjogi méltóságainak. Ám az 1991 és 2007 között strasbourgi emberi jogi bíróként tevékenykedő, de magyar bíróvá csak idén tavasszal kinevezett professzor aligha gondol majd jó szívvel 2008-ra. Az egykor az MDF-et vele együtt erősítő Sólyom László köztársasági elnök Bakát látta volna legszívesebben a Legfelsőbb Bíróság megüresedő elnöki székében. Nem így a szakmai kérdésekben konzervatívnak mutatkozó bírósági igazgatási csúcsszerv, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, amely leszavazta őt. És – ami még fontosabb – így tett a parlament is. Az arány megsemmisítő volt: a poszt elnyeréséhez szükséges 258 szavazat helyett csak 170-et kapott. Az államfő az elutasítás után „súlyos következményekről” beszélt, de nem jelölési gyakorlatára célzott, és továbbra sem egyeztet a pártokkal. Baka szerint a képviselők nem az alkalmasságáról mondtak véleményt. Ez igaz. Sólyom és hívei a pártok áldozatának tekintik Bakát, míg a képviselők az államfő kamikazéjának. Az biztos, hogy van némi rizikója az elnök jelöltjének lenni: 2006-ban 1–1, 2007-ben 3–2, idén pedig 7–3 volt az elutasított–megválasztott jelöltjei száma. A Baka mellett kampányoló, majd decemberben elbukó főbírójelölt, Havasiné Orbán Mária állítólag újra megpróbálja. (Fotó: Túry Gergely)

Csörgő Attila kinetikus szobrászt akkor ismerte meg a kortárs képzőművészet iránt fogékony, egyáltalán nem széles közvélemény, amikor Sturcz János, az 1999. évi velencei biennálé magyar pavilonjának kurátora a kiállítás programjába beválogatta az az idő tájt 34 éves művész alkotását. A Plátói szerelem egyszerre volt bonyolult és döbbenetesen egyszerű, az egymásba átalakuló szabályos mértani testek folyamata, mozgása megbabonázta a szemet, és – afféle agyi kinézisként – lendületbe hozza a gondolkodást. Csörgő mostani munkáit is a míves anyaghasználat, a káprázatos látvány, valamint a megszokástól eltompult gondolkodás zavarba ejtése jellemzi. A művész mostanában különös fotómasinákat készít, amelyek soha nem látott vagy legalábbis nem érzékelt formában mutatják be a világot. Az úttörő művek elámították a nemzetközi kritikát is, és a leghíresebb videoművészről, a koreai Nam June Paikról elnevezett médiaművészeti díjat idén Csörgő kapta. A kinetikus szobrászatnak és a kísérleti fotózásnak egyaránt voltak nagy magyar előképei – az előbbinek például Nicolas Schöffer vagy Harasztŷ István, az utóbbinak Kepes György vagy Moholy-Nagy László –, Csörgő e két nemes vonulatot személyében egyesíti. Összetett, elmélyült és okos művei kiemelkednek a sokszor szimpla gegre, rosszabb esetben blöffre építő kortárs művészeti felhozatalból. (Fotó: Csörgő Attila: Ferde víz - részlet)

Gál György másfél évtizede politizál és üzletel, de nevét az ország csak idén ősszel ismerhette meg. Nyilván ezen az áron nem ragaszkodna hozzá. Szó nincs arról, hogy egy villanyszerelőből ne lehetne tehetős vállalkozó vagy Jaguar-tulajdonos. Jó pár példa van ugyanis arra, hogy valaki a műszeripar területéről szorgos munkával küzdötte fel magát sokszoros milliomossá, s eközben közösségének megbecsült polgára lett. A letartóztatott Gál esetében a helyzet fordított: a gyanú szerint az erzsébetvárosi önkormányzat gazdasági bizottsági szabaddemokrata elnöke piszkos ügyletek aktív részese volt. A kerület egyes, műemléki besorolású háztömbjeit a szükséges felújítás helyett lakhatatlanná minősítették, a lakókat egy projektcég közbeiktatásával kivásárolták (gyakorlatilag elhajtották a házból némi pénz ellenében), majd a cég a sok száz milliós értékű házakat külföldi befektetőknek értékesítette. Mindez a kerület vezetőinek szeme előtt zajlott éveken keresztül. Meglehet, jövőre már más kerületi nobilitás is gazdagítja éves lajstromunkat. (Fotó: erzsebetvaros.hu)

Futó Péter jól matekol. 1989-ben sutba vágta az elméleti matematikusi karriert és nekilátott gumicukrot gyártani. Cégét, a tekintélyesre hízott Fundyt tíz évvel később eladta, hogy mostanában elsősorban az ingatlanfejlesztésben kamatoztassa figyelemreméltó ütemérzékét. Józsefvárosi beruházása talán a legnagyobb a fővárosban, s noha a városvédők tetszését a projekt nem váltja ki, az üzleti világ elismerését azért kivívta. Talán ez is szerepet kapott abban, hogy az évek óta a milliárdoslisták élcsoportjában található Futó idén a 18 évig a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségét (MGYOSZ) irányító Széles Gábort váltotta az elnöki székben. Az elődjénél talán szürkébb, de mindenképpen mérsékeltebb Futónak sikerült összehoznia a munkáltatói szervezeteket tömörítő Reformszövetséget, amelynek 2009-re és 2013-ra vonatkozó elképzeléseit, úgy tűnik, a kormány is figyelembe veszi. Persze, láttunk már ilyesféle retorikai felbuzdulást, így csak a gyakorlat dönti majd el, hogy a szövetség valódi reformműhelynek vagy újabb sóhivatalnak bizonyul-e – s hogy Futó tényleg jól matekolt-e ebben is. (Fotó: Végel Dániel)

Csányi Sándor pénzember idei évét nem teszi a karácsonyfa alá. A hitelválság persze nem használt egyetlen pénzintézetnek sem, és a méretes lakossági üzletággal bíró, évről évre jelentős nyereséget termelő OTP-csoportnak tényleg vannak tartalékai, ám az OTP-részvények rohamos áresése egyáltalán nem volt a bankvezér ínyére. Mint ahogy az sem, hogy a Mol ellenséges kivásárlási kísérletének visszaverésében való részvétel is sok pénzébe került. Rontotta hősünk nimbuszát az is, hogy akkor adta el Mol-részvényeit, amikor ennek felettébb rossz piaci üzenete volt, mondván, erre ő sem számított, és kellett a pénz. Egy ügyefogyottnak tűnő, Csányi-ellenes zsarolási kísérlet, amelynek gyanúsítottait már megvádolták, még csak megvillantotta, hogy a nábobok „titkos” élete jelentősen különbözik a méltóságteljes nyilvánostól. Hogy aztán egy pimf politikai ügy, az MDF elnökválasztási békaegérharca során nyilvánosságra hozott hangfelvétel elképessze a közvéleményt, mikkel van dolga az ország egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb emberének. Az UD Zrt. és Csányi kapcsolata éppúgy tisztázásra vár, mint az UD és a Fidesz politikusainak viszonya. És éppoly kevés az esélye, hogy meg is történik. Hogy is szól az OTP szlogenje: „Megbízunk egymásban.” Ja. (Fotó: Fazekas István)