Lukáts Andor virtigli színházi ember, idén Kossuth-díjat vehetett át. Személyében egy olyan fajsúlyos alkotó kapott elismerést, akinek a színház az egész világa. Amatőrként indult, de rögtön kőszínházban, sokáig rendesen beszélni se tudott, és elsősorban fizikai képességei, szenvedélyessége meg formálhatósága ragadták meg a rendezők fantáziáját. A ma már legendásnak tekintett kaposvári társulat oszlopos tagja lett, a sok tehetséges és különc egyéniség közt igazi színésszé érett. Számos filmes és színházi szerepben bizonyította kivételes koncentrációs képességét. Idővel nem csak játszott, hanem egyre többet rendezett is. Most éppen a Katona társulatának tagja, az általa színre vitt Portugál már nyolc éve megy, de rendezése fut a Stúdió K.-ban, Kaposváron vagy a Tivoliban is. Emellett Jordán Tamással együtt színész osztálya is van a Színház és Filmművészeti Egyetemen. A gazdaságos kiszerelésű és súlytalan sztárocskák fémjelezte magyar színházi világban Lukáts neve a színlapon évtizedek óta a minőség védjegye. (Fotó: www.szinhaz.hu)

Ináncsy Miklós nevét tavaly még csak néhány tekerajongó és a húsipar ismerhette, idén aztán az egész Fradi-tábor a szájára vette. Valószínű, hogy tavaly jobban érezte magát. Az FTC tekeszakosztályának vezetője januárban került a klub élére, mindössze egyetlen szavazattal előzte meg annak a kft.-nek a vezetőjét, aki meg akarta venni az államtól az Üllői úti pályát és környékét. Valóban abszurd lett volna, ha az új elnök önmagával tárgyal. De nem kevésbé volt abszurd a tekés tőkés ferencvárosi országlása sem. A vágóhidas Ináncsy rövid elnöksége alatt az 1899-ben alapított csapat először esett vissza a másodosztályba, rendezetlen pénzügyei miatt ugyanis nem kapott licencet az első osztályhoz. Az elnökségi tagok tömegesen lemondtak, ahogy később Ináncsy is. Az adósság azonban az elnök szeptemberi távoztával sem tűnt el, s a nagy múltú egyesület agóniáját eddig utódja, Dámosy Zsolt se tudta feltámadásba fordítani. A zöld sasok mindenestre vezetik a NB II Kelet főcsoportját megelőzve a Nyíregyházát, a Szolnokot, a Tuzsért és a bivalyerős Bőcsöt. (HVG-fotó: Dudás Szabolcs)

Nagy Tímea párbajtőröző 36 évesen újra a csúcsra ért. A tavalyi gyengébb év után a magyar vívók idén egyébként is a sportág hagyományaihoz méltón szerepeltek a világversenyeken. A párbajtőröző Boczkó Gábor és a kardozó Nemcsik Zsolt is megnyerte fegyverneme világkupáját. Az Európa-bajnokságon brillíroztak férfi epézőink: a csapat győzött, sőt 15 év után Kovács Iván is egyéni aranyat vehetett át. Emellett számos magyar érem született, mint ahogy vb-n is. És 14 év után végre van egyéni világbajnoka a magyar vívósportnak! Nagy Tímea kétszeres olimpiai és ötszörös csapat világbajnokunk három gyerekét otthon hagyva érkezett Torinóba, és megkapóan koncentrált meg elegáns vívással, a mezőnynek tudatos tusokat osztogatva aranyéremmel térhetett haza szeretteihez. A páston leginkább attól volt megijedve, hogy az őt ünneplő magyarok nehogy a földre ejtsék. Aztán jöhetett az izomláz és a család. (Fotó: AP)

Kárpáti György vízipólós mindig afféle népmesei hősnek számított. Az óriások sportjában gyorsaságának és fineszességének köszönhette, hogy évtizedekig (!) világszínvonalon vízilabdázott. Később a régi harcostárs, a szövetségi kapitány Gyarmati Dezső jobb kezeként pedig rengeteget tett a magyar póló harmadik aranykorszakáért. Önéletrajzi tárgyú könyvei, amelyeket Peterdi Pállal közösen írt, sokakat vidítottak fel az átkosban, amelyben azért maszek kereskedőként-seftelőként valahogy elevickélt. Az örök tréfamester most újabb csínyt követett el, csakhogy már nem a medencében, hanem a sajtóban, és nem a régi rezsimben, hanem a mostaniban. Az Orbán-rendezvényeken rendszeresen az emelvényen helyet kapó veterán sportoló egy olyan levelet juttatott el a Magyar Nemzethez, amelyben Zádor Ervin, az 1956-os melbourne-i olimpia hőse megindokolta távolmaradását az évfordulós rendezvényektől. „Még mindig ugyanazok vannak hatalmon, akik évtizedekkel ezelőtt az ország elhagyására kényszerítettek” – állt volna a levélben. Csakhogy decemberben nyilvánvalóvá vált, Zádor nem írt semmiféle levelet. A helyzet hasonlít Zeley László állevelére, amelyet a Népszabadság 2003-ban Teller Edének tulajdonítva közölt. A Magyar Nemzet most így mentegetőzött: „Mentségünkre szolgál, még a gyanú árnyéka sem merült fel bennünk, hogy a köztiszteletben álló sportember, a háromszoros olimpiai bajnok Kárpáti saját kezdeményezése lehet az egész ügy.” Ejnye, azért az tudni való, hogy a megtévesztés képessége a jó pólós egyik legfőbb erénye. Kárpáti szerint ő nem írt levelet, csak tolmácsolta Zádor szavait. „Jóban vagyok Kárpátival, de hazudik” – mondta az Origónak Gyarmati. „Gyurika egy kicsit túlpörgette az ügyet” – enyhítette később szavait. És hozzátette: barátságuk töretlen, a nemzet sportolójának Puskás helyére ezek után is őt fogja javasolni. (Fotó: Sportmúzeum)

Pénzes Ottó az Ecsedi láp tövében, Mátészalkán született, abban a városban, amelyről az egész országnak a segédmunkásokat Pestre szállító "fekete vonat" jut eszébe. A városban, amelynek vasútállomásán a hármas vágány után rögtön az ötös következik. Nehéz így lokálpatriótának lenni, a konzervatív tanárember is majdnem elköltözött innen a hozzá ránézésre jobban passzoló Szentendrére. Végül a nehezebb utat választotta: ahelyett, hogy szegregálná szeretett, de széles körben lenézett városát, megmutatja a szalkaiaknak, hogy válhatnak öntudatos szatmár-beregi polgárokká. A Mátészalkai Művészetbarát Egyesület titkáraként valósággal felélesztette a város korábban hírből már hallott kulturális életét, zenei és képzőművészeti hagyományait. Azon kiválóságok egyike, akik tevékenységükkel közvetlen környezetük mentális állapotát gondozzák, miközben a társadalmi életet is rendre pezsegtetik. Ebben nem is ismer tréfát. Bár országosan nem ismert, a nyerő emberek sorába állítottuk, mert tevékenységéért éppen idén nyáron kapott Példakép-díjat. (Fotó: hvg.hu)

Schobert Norbert, a nemzet fitnesz edzője sem zárt igazán jó évet. Történt ugye, hogy megnyílt az első Norbi-étterem a Moszkva téren (fájdalom, egy remek pitázó helyén), de pár hónap után vége lett, mint a botnak. Időközben a Norbi-ételeket is kikezdték: semmi rendkívüli nincs bennük, hacsak az nem, hogy hasmenést okoznak – írták a zsurnaliszták. Norbi kifakadt, csakúgy, mint év vége felé, amikor az egyik blog az edző nadrágjába engedett bepillantást, ő pedig válaszul sajtópert emlegetett. Persze lehet, hogy csak a családi feszültségek nyomán fáradtak el idegei: felesége, Rubint Réka a tömeglapok szerint életmentő légmell-műtéten esett át, majd ebből lábadozott. Azt hozzá kell tenni: a nehéz év ellenére az Update-üzlet virágzik, a milliárdos vagyonú Norbi könyvét már Prágában is forgalmazzák, az ilyen-olyan sztárok pedig sorra jelentik be, hogy hány tucat kilótól szabadultak a fitneszedző módszerével. Munkáját bizonyosan jól végzi. Lehet, hogy a biztosításiügynök-stílus az, ami némileg irritáló? (Fotó: www.norbiupdate.hu)

Radnóti Sándor kritikusnak és esztétának idén nem jelent meg önálló könyve, nem kapott semmilyen rangos elismerést. Jutott neki a jóból tavaly elég, például a Széchenyi-díj. Ő most „csak” azért került bele összeállításunkba, mert kiemelkedő színvonalú írásokat publikált idén. Jelentős életműve volt eddig is, de az idei viharos esztendőben még feltűnőbbek voltak megfontolt, okos és méltányos gondolatai életről és irodalomról, megvilágosítóan írt például 56 emlékezetéről vagy a politikai morálról. Példája némi biztatást ad, hogy igazán eredeti figuráknak is van esélyük a magyar nyilvánosságban, akik, ha fontosnak érzik, még atyai barátaiknak is ellent tudnak mondani. Az ősz politikai hisztériáról is talán ő írta a legtalálóbbat egy rövid laudációban: „Mert nem úgy van, miképpen nagy írónk, Nádas Péter gondolja, hogy a politikát csak legalitása alapján ítélhetjük meg, moralitása pedig irreleváns. Az azonban igaz, hogy a politikai erkölcs szükséges és helyes kritikája nem feszegetheti a legalitás határait. A kritika nem mehet át az erény diktátumába, még akkor sem, ha megvesztegethetetlenek képviselik, s akkor sem, ha Tartuffe-ök használják ki a kínálkozó alkalmat.” (Fotó: Szépírók Társasága)

Straub Elek távozott – fogalmazhatnánk hivatalosan. Leterítették a mamutot – írhatnánk, ha túl akarnánk dramatizálni a helyzetet. Amit persze nem akarunk. Annyi mégis bizonyos, hogy Straub Elek sem így képzelte visszavonulását a cég éléről, amely poszton tizenegy évig dolgozott. Bár a Magyar Telekom Nyrt. (MT) vezérigazgatója lemondásában virágnyelven fogalmazott („jövőre lejárna megbízatása”, és így tovább), valójában abba a botrányba bukott bele, amely a cég montenegrói leányvállalata által offshore cégekkel kötött, kétmilliárd forint értékű gyanús tanácsadói szerződések miatt pattant ki. Az igazgatótanács csak azután fogadta el az MT 2005-ös beszámolóját, hogy Straub bejelentette búcsúját. Az eset azért is kínos, mert Straub javaslatára és Sugár András Westel-vezér ellenkezése dacára éppen tavaly olvasztották be a leszálló ágban lévő vezetékes cégbe az őt lassan túlnövő,  sikersztorinak számító mobilvállalatot. – Két külön vállalati kultúra – emlegeti azóta is Sugár, aki akkor lelépett, de most akár elégtételt is érezhet. (Fotó: www.magyartelekom.hu)