hvg.hu: Miért írtál könyvet a 2006-os rendőri túlkapásokról? Mi adta az ötletet, hogy mélyebben beleásd magad a témába?

Bodoky Tamás: Olyan könyvet szerettem volna letenni, ami tényszerű, objektív, precíz, és miközben rávilágít arra, hogy azért itt mégsem volt minden rendben és a rendőrség messze nem járt el törvényesen, egyúttal a balliberális közönség és sajtó számára is elfogadható feltárás. Merthogy a 2006 őszén elkövetett rendőri túlkapásokat annak idején a balliberális sajtó elhallgatta, a jobboldali média viszont hisztérikusan tálalta őket. Az egész dolog egyébként úgy indult, hogy tudomást szereztem egy esetről, amit meg is írtam az Indexre. Ennek nyomán ömleni kezdtek a levelek és kiderült, hogy nem egy, hanem számtalan hasonló ügy volt. Eleinte szkeptikus voltam, azt gondoltam, biztosan csak elszigetelt esetekről van szó. De később világossá vált, hogy több száz esetben szisztematikusan követték el a túlkapásokat, s még ennél is több esetben a sértettek nem is tettek feljelentést.

Sokan azt gondolják, hogy aki a rendőri túlkapásokról ír, az csak szélsőjobbos szimpatizáns lehet, és rám is mondták, hogy Fidesz-bérenc vagyok. Éppen ezért igyekeztem olyan ügyekkel foglalkozni, amelyekben a sértettek nem voltak szélsőséges szimpatizánsok, nem tartoztak a randalírozókhoz, nem követtek el törvénysértéseket. Volt olyan esetem, amiben egy perui állampolgárt azért vertek meg megbilincselve és törték be az orrát a kőbányai kapitányságon, mert azt hitték, hogy cigány. A megírt esetekkel azt próbáltam érzékeltetni, hogy itt nem a szélsőjobb sérelmeiről van szó, hanem az egész társadalmat ért atrocitásról.

hvg.hu: Ha a túlkapásokat szerinted elhallgatta, a könyvet hogyan fogadta a baloldali-liberális sajtó?

B.T: Azok, akik a baloldali liberális sajtóból tájékozódnak, aligha szerezhettek tudomást róla, mert a ballib médiától gyakorlatilag egyetlenegy recenziót sem kaptam. Igaz, az ATV-be meghívtak egy reggeli élő műsorba, de gyakorlatilag lecsesztek, hogy miért erről írok, miért nem a zavargókról vagy a csuklyás fasisztákról. Megkérdezték azt is, hogy egyáltalán ott voltam-e a zavargásokon, noha a könyv nagyrészt bírósági tárgyalásokból és utólagos rekonstrukciókból áll. Elmondtam, hogy nem voltam ott, a tévében néztem végig a történteket. Utána megjelent az ATV honlapján egy cikk azzal a címmel, hogy "A zavargások közelében sem járt az Index tényfeltáró újságírója". Mindeközben rengetegen eljöttek a könyvbemutatómra, rendszeres vendége voltam a jobboldali elektronikus médiának, s a jobboldali sajtóban számtalan recenzió jelent meg a könyvről. Annyi barátot szereztem ezzel a könyvvel a szélsőjobboldalon, hogy bármikor beépülhetnék a Magyar Gárdába: a gárdisták bajtársi üdvözlettel írnak nekem leveleket, még a szervezet belső ügyeit is jól ismerem. Volt olyan gárdista, aki a könyvemet mutogatta a rendőröknek, hogy „nézzék, ezt egy indexes újságíró írta, pedig ők liberálisok!”. A jobboldal úgy érezhette, végre a liberálisok is elismerték, hogy ez nem volt oké. De én nem csak ezt akartam. Az volt a cél, hogy az én köreimben is ráébredjenek arra, nagyon nem volt rendben az, amit 2006 őszén a rendőrség csinált.

Bodoky Tamás © Stiller Ákos

hvg.hu: Azt állítod, hogy a köreidben nem voltak tisztában a rendőri túlkapásokkal, miközben a könyvben felhasznált anyagok javarészt az Indexen megjelent cikkekből állnak. Ezek szerint a cikkek írása közben is értek kritikák, hogy miért foglalkozol ezzel a témával?

B.T.: A Magyar Narancsban – ahol tizennégy éve dolgozom – fel sem merült, hogy ezt a témát bevigyem. Az Indexen írtam erről egy nagyszabású cikksorozatot, ami az elején nagyon vitatott volt. Az egyik publicisztikámon még a szerkesztők is összevesztek, hogy lehozzák-e vagy sem, végül jókora késéssel jelent meg.

hvg.hu: Miközben rendőri túlkapások mindig is voltak, vagyis ez a magatartás már régóta be lehet kódolva az erőszakszervezetbe, sokan két éve eszméltek rá erre, és azon nyomban a Gyurcsány-kormánynak tulajdonították a jelenséget. Újságíróként hogyhogy csak most szembesültél ezzel?

B.T: Korábban nem foglalkoztam rendőrségi történetekkel. Nyilván mindig voltak ilyen túlkapások, sőt, a Helsinki Bizottságtól is megtudtam, a rendszerváltás óta nem volt olyan, hogy rendőri túlkapásos ügyben a rendőrtanúk a kollégáikra vallomást tettek volna. Na, ezt most én is megtapasztaltam a bírósági tárgyalásokon: bejönnek, s bár nyilvánvaló, hogy ott valami történt, senki nem emlékszik semmire, nem járt ott, sőt, akár még a menetlevelet is meghamisítják, ha arra van szükség, hogy a kolléga megússza a felelősségre vonást. A nekem küldött levelekben is volt olyan eset, ami nem 2006-ban történt: a levélíró egy zebrán parkoló rendőrautóhoz ment oda és megkérdezte a rendőröket, hogy nekik lehet-e tiltott helyen parkolni. A rendőrök igazoltatták, de amikor még azután is szájalt, akkor be akarták vinni. Ő elkezdett menekülni, mire elfogták, bevitték a kapitányságra és leverték a veséjét. Sajnos – úgy tapasztaltam – ez teljesen rutinszerű a magyar rendőrségnél.

hvg.hu: A zavargások idején sokan úgy vélték, a rendőrség azért áll bosszút, mert a televízió ostrománál több társukat életveszélyesen megsebesítették. Osztod ezt a véleményt?

© Stiller Ákos

B.T: A rendőrségnek minden körülmények között törvényesen kellene működnie. Sok kritika ért amiatt engem, hogy a cikksorozatomban miért nem szerepeltek sérült rendőrök. Én megpróbáltam rendőröket is szóra bírni, de sajnos a rendőrségen belül mind a mai napig olyan omerta van, mint mondjuk a maffiában; nem beszélnek a sajtónak. Hivatalosan pedig nyilatkozatstop volt, tehát még a sajtószóvivők sem kommentálták a konkrét eseteket, egyszerűen azt mondták, hogy a 2006 őszén történtekről ők nem nyilatkoznak. A kisrendőrök pedig csak név nélkül, off record beszéltek, de leginkább nem beszéltek. A szégyent viszont éreztem. Volt olyan rebiszes rendőr, aki a tárgyalás szünetében odajött hozzám és az egyik sértetthez, és közölte, ő annyira elszégyellte magát az események után, hogy visszament a falujába körzeti megbízottnak, mert elege lett abból, hogy a politika játékszerei voltak. Akadtak persze olyan rendőrök is, akik a tévéostromra hivatkoztak. Az ostrommal az a helyzet, hogy ott is a politika szórakozott. Beállították a baranyai tapasztalatlan kisrendőrökből álló századot védeni, és közben a focihuligánok támadták őket, de a környező utcákban felsorakozó rebiszeseknek valaki megtiltotta, hogy odamenjenek. A rendőrökben ezután valóban volt bosszúvágy. De addig békés volt a tüntetés, a Kossuth téren az őszödi beszéd ellen tiltakozókkal a közvélemény és a rendőrök is szimpatizáltak. Az MTV-ostrom után a közvélemény elpártolt a tüntetőktől, a rendőrök pedig összekovácsolódtak, miután megverték, megalázták őket.

hvg.hu: Jó, de azért azt sem szabad elfelejteni, hogy sokan szinte „várták” a rendőrök támadását. A Deák téren például a tömeg egy jelentős része semmibe vette a rendőrségi felszólítást, ami a brutális oszlatást megelőzte.

B.T: Volt többféle eset, előfordult olyan is, hogy nem is volt tömeg, olyan helyekről vittek be embereket, ahol nemhogy zavargás, de semmi nem volt. Október 23-án valóban volt, aki a rendőri felszólítás ellenére sem ment el a helyszínről. De például Fábián Gábor, akinek az ujját törték el a rendőrök, az egyik gyorsétterem falához feszült oda. Nem ment el, de nem is tanúsított ellenállást. A bírósági szakaszban bebizonyosodott, hogy nem a lefogáskor tört el az ujja, hanem azután törte el egy rebiszes, hogy már megbilincselték. Vagy ott van Révész Máriusz fideszes képviselő esete, ahol bebizonyosodott, hogy a megverését nem előzte meg rendőri felszólítás a helyszín elhagyására.

hvg.hu: Egyetértesz azokkal, akik szerint a rendőrök akcióját közvetlenül a nagypolitika irányította?

B.T: Az azonosító szám hiányát és a símaszk viselését nem gondolom, hogy bármelyik rendőri felsővezető el merte volna rendelni, ha nincs mögötte politikai támogatás. Ráadásul a tévészékháznál történtek miatti rendőri bosszúvágyra az én meglátásom szerint a politika rá is játszott. Szeptemberben az volt az ukáz, hogy vigyük be és állítsuk bíróság elé őket, október 23-án azonban már nem ez volt a „policy”, hanem hogy verjük szét őket. Azóta egyébként a rendőrség ezen a téren talán változott, pozitív értelemben. Van azonosítószámuk és sokkal szakszerűbben lépnek fel. De ehhez kellett az is, hogy botrány legyen a rendőri túlkapások miatt.

hvg.hu: Mennyire tartod a perek, illetve a sértettek szempontjából jónak, hogy szélsőjobbos jogvédő szervezetek sokszor a független jogvédőknél jóval nagyobb vehemenciával vetették rá magukat ezekre az ügyekre?

B.T: Ez borzasztó káros. Két éve követem az ügyeket és a legtöbb jogvédő szervezettel együtt tudtam működni, beleértve a TASZ-t, a Helsinki Bizottságot, a nemzeti oldalról pedig a Ne Féljetek! Alapítványt, utóbbi kifejezetten erre az ügyre szerveződött. A Gaudi-Nagy Tamás által vezetett Nemzeti Jogvédő Alapítvánnyal viszont nem tudtam együttműködni, mert ők polgárháborús mentalitással dolgoznak. Gaudiéknál azt is éreztem, hogy kifejezetten a kártérítésekre utaznak, a cikksorozatom is csak akkor vált számukra érdekessé, amikor erről is írtam valamit.

hvg.hu: A könyveddel nagyjából egyidőben került utcára Tarjányi Péter Meglátni és megveretni című, hasonló témájú könyve. Olvastad? Mi a véleményed róla?

B.T: Nem tartom rossznak a könyvét, nagyon sok érdekes dolgot írt a rendőrség működéséről, de nem tekinthető független újságírásnak az, amit csinál. Tarjányi volt cége, a Proware volt az, amelyet a 2002-es kormányváltás után az MSZP „ráeresztett” az állami tulajdonú vállalatokra, hogy világítsa át a működésüket és "gyűjtsön terhelőket". Szerinte egyébként a tévéostromig a rendőrök nem tudták eldönteni, melyik oldalra álljanak. Ehhez csak annyit tudok hozzátenni, biztos vagyok benne, hogy a huligánokat lefizették, nem volt spontán a tévészékház ostroma. Ezt egyelőre bizonyítani nem tudom, de dolgozom az ügyön.
 
D. A.