Az arizonai Sonora-sivatagban áll egy különös épületcsoport. Üvegből és acélból épült, különböző méretű és alakú kupoláival és íveivel a Csillagok háborúja hőse, Luke Skywalker gyerekkori otthonára emlékeztet, egy korszerű botanikus kert üvegházaival kiegészítve. Ez a kettős képzettársítás nem teljesen légből kapott, mivel ez a Bioszféra 2: a növények, az állatok és az emberek számára épült, teljes minivilág, amelyben azt vizsgáljuk, hogy le tudunk-e másolni egy élhető, zárt ökológiai rendszert.

Hogy rövidre fogjam: a kísérlet nem igazán sikerült. Nem sokkal azután, hogy 1991-ben négy nőt és négy férfit bezártak ide, hogy részt vegyenek egy kétéves Big Brother-szerű kísérletben, gondok támadtak. Rövid idő alatt a legtöbb gerinces és szinte minden beporzó rovar elpusztult. Egy olyan hangyafaj, amely nem kapott meghívót, de besurrant, a csótányokkal együtt hamar eluralta a hatlábúak világát. A bioszféra nyolc lakója egyfolytában éhezett. Az oxigénszint olyan veszélyesen alacsonyra csökkent, hogy a kutatás vezetőinek két ízben is fel kellett törniük a zárakat, hogy oxigént szivattyúzzanak be.

Miért Bioszféra 2 lett a kísérlet neve? Mert a Bioszféra 1 a Föld, az otthonunk. Az a hely, ahol ezek az életrendszerek ténylegesen működnek, ahol a természet felfoghatatlanul sok láthatatlan faja hosszú távú, dinamikus interakcióban fonódik össze, és így állítják elő azokat a javakat és természeti szolgáltatásokat, amelyekre nekünk, embereknek az élethez szükségünk van. A Bioszféra-kísérlet azt támasztja alá, amit a kutatások is mutatnak: az ép, fajokban gazdag ökoszisztémák ellenállóbbak, és könnyebben biztosítanak javakat és szolgáltatásokat, mint az elkorcsosult, fajokban szegény rendszerek.

Nem lehet örökké növekedni

Sok minden lett jobb a világban. Lakosságának nagy része ma a középosztályhoz tartozik, és a rendkívüli szegénységben élők aránya az 1990-es egyharmadról mára 10 százalék alá mérséklődött. A gyermekhalandóság nagymértékben csökkent, 15 év alatt megfeleződött a maláriában életüket vesztők száma, a várható élettartam 1900 óta több mint a kétszeresére nőtt, és jelenleg meghaladja a 70 évet.

Ám a létszámunkért és életmódunkért komoly árat fizet a természet. Születésem, 1966 óta a bolygón élő emberek száma megkétszereződött, és természeti erőforrásokból csak 1980 óta kétszer annyit használunk. A sok millió faj közül, amely részt vesz életünk megmentésében, minden nyolcadikat a kihalás fenyegeti. És mindez ránk is visszaüt. A Föld szárazföldi területének csaknem negyede leromlott, így kevesebbet terem, mint régebben, és minden évben a világgazdaság 10 százaléka megy veszendőbe a természet állapotának romlása miatt.

Vitatkozhatunk, és az összkép számos részletével kapcsolatban lehet eltérő véleményünk: mi a legjobb módja a számok ismertetésének, vagy mely politikai fogásokkal érhető el a kívánt változás. Ugyanakkor az alapvető logikából következik, hogy egy adott mennyiségű erőforrással rendelkező bolygón nem lehet állandóan növelni az erőforrások használatát, és nem lehet örökké növekedni.

A Biodiverzitás és Ökoszisztéma-szolgáltatás Kormányközi Platform a lehető legegyértelműbben fogalmaz: átfogó társadalmi változást kell elérnünk. Újra kell gondolnunk dolgokat, és máshogyan, mint eddig.

Sikerülnie kell

null

A koronavírus-válság megmutatta, hogy ha belátjuk, mi minden forog kockán, drámai intézkedéseket tudunk bevezetni, mégpedig gyorsan. A nemzetek képesek együttműködni, a gazdasági irányítást meg lehet változtatni, kutatók valós idejű adatokat tudnak megosztani, az emberek világszerte részt vehetnek a hétköznapok átalakításában – ha felfogjuk, hogy ez kell az általunk ismert világ megmentéséhez, és hogy így megőrizhetjük azt. Viselkedésünkön, a hétköznapokon kell változtatnunk, és nem utolsósorban a szavazócédula bedobásakor a környezetvédelmet kell előtérbe helyeznünk.

És hogy az egészet szélesebb távlatokba helyezzük: a Világgazdasági Fórum évente kiad egy jelentést arról, hogy mely fenyegetések gyakorolják majd a legnagyobb hatást az emberiségre a következő évtizedben. A 2020-as jelentésben – a történelemben először – a lista első öt eleme a környezettel összefüggő fenyegetés: szélsőséges időjárás, az éghajlatváltozás mérséklésének és a hozzá való alkalmazkodásnak a kudarca, az ember által kiváltott környezetkárosítás és katasztrófák, a biológiai sokféleség csökkenése, illetve az ökoszisztémák összeomlása és természeti katasztrófák. A fenyegetések mérséklésére rendelkezésre álló időablak még résnyire nyitva áll, de egyre jobban zárul.

Mégis bizakodom. Nem naiv, „hunyjuk be a szemünket, és biztos elmúlik” módon, hanem a cselekvésben bízom, amely az élet tiszteletén és mindannak a szeretetén alapul, amit nem szeretnénk elveszíteni. A természet támogat bennünket, és teljes egészében ő képezi jólétünk alapját. Ha nincs természet, amelyhez felemelkedhetünk, civilizációnk bukásra van ítélve.

Ahogy kisgyerekként a nagyobbak vállán ülünk, úgy ülünk emberként a természetén. Nagyapám, ha túl nehéznek bizonyult a kirándulás a kis gyereklábaknak, felemelt a vállára. Nem szabad azonban túl erősen szorítani annak a nyakát, aki cipel minket, mert akkor nem kap levegőt. Ha pedig néha meg kell kapaszkodnunk a sörényébe, hogy le ne essünk, óvatosan tegyük ezt.

Amikor más vállán ülünk, a kilátás is jó. Homo sapiensként, okos emberként a természet vállán ülve használjuk arra a helyzetünket, hogy előretekintsünk, a ránk váró jövő felé. Amelyben gyermekeink és unokáink élnek majd. Mai cselekedeteinkkel ennek a jövőnek az alapjait vetjük meg.

A fenti cikk Az élet szövete című könyv szerkesztett részlete. A kötetben Anne Sverdrup-Thygeson kutató magával ragadó módon mutatja be, hogy nyüzsgő sokféleségével miként járul hozzá a természet jólétünkhöz és jóllétünkhöz. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.