Állta a szavát Jóhanna Sigurdardóttir izlandi kormányfő. Az áprilisi előrehozott választáson győztes szociáldemokrata politikus az uniós csatlakozási tárgyalások mielőbbi megkezdését jelölte meg koalíciós kabinetje legfőbb feladatának. Reykjavík stockholmi nagykövete a napokban át is nyújtotta az EU soros féléves elnökségét betöltő svéd kormánynak a 320 ezer lakosú Izland hivatalos tagfelvételi kérelmét. A történelmi lépésre – ahogy az 1904 óta független szigetország első női kormányfője fogalmazott – azután kerülhetett sor, hogy a parlament hosszas, időnként kudarccal fenyegető ádáz vitát követően, áldását adta a tárgyalások megkezdésére.

A szociáldemokraták vezette kormány javaslata épphogy megkapta a többséget a 63 fős parlamentben. A kérdésben még a kormánypártok sem voltak ugyanis egységesek, az uniós tagságot rendületlenül támogató szociáldemokraták szembekerültek koalíciós partnerükkel, a zöldekkel. A 14 tagú zöld frakcióból öten is az ellenzékkel szavaztak, köztük Jon Bjarnason halászati és mezőgazdasági miniszter. A helyzetet végül az ellenzéki centrista Haladó Párt néhány renegát képviselője mentette meg.

A végső szót az izlandiak mondják majd ki. A csatlakozási tárgyalások lezárása után a kormány referendumot tart ugyanis a belépésről. Az ellenzéki pártok ezt keveslik, már a tárgyalások megkezdéséről is népszavazást akarnak. Különösen az EU-ellenes Függetlenségi Párt, amely az utóbbi 18 évben különféle összetételű koalíciókat vezetett, ám az idén januárban belebukott az Izlandot súlyosan érintő pénzügyi válságba. A lakosság többsége támogatja a tárgyalások megkezdését, de a belépéstől lényegében csak egyet vár, a remélt pénzügyi biztonságot jelentő euró bevezetését. Az év elején az államcsőd szélére sodródott ország valutája, az izlandi korona teljesen elértéktelenedett, akkor mindenki úgy vélte, az uniós közös pénz megvédte volna az országot a krachtól.

HVG

A több ország hozzájárulásával létrejött 10 milliárd dolláros IMF-hitelhez kötött válságkezelés nyomán az utóbbi időben javult a gazdasági helyzet, így csökkent az EU-tagságot preferálók tábora. Pedig a válságon még közel sincs túl a szigetország, amit az is jelez, hogy a kormány hétfőn a devizahitelezésbe belerokkant bankszektor – állami kötvénykibocsátással finanszírozott – 1,5 milliárd eurós feltőkésítését jelentette be. A három érintett bankból kettőt külföldi kézbe adnának, pedig tavaly állami tulajdonba vették őket, hogy elkerüljék az egész gazdaságot magával rántó csődjüket. További tehertétel az izlandi bankokban ragadt brit és holland betétek tulajdonosainak kártalanítása, amiért az állam 15 év alatt 5,5 százalékos kamat mellett 4 milliárd eurót kénytelen kifizetni. A recesszióba zuhant gazdaság még messze áll az euró bevezetésének feltételeitől, az államadósság az idén a 14 milliárd eurós GDP 120 százalékára, a költségvetési hiány pedig a 13 százalékára rúg. Bár március óta 6 százalékponttal csökkentették az irányadó kamatot, az még mindig 12 százalékon áll, az infláció pedig meghaladja a tíz százalékot.

A lakosság eközben egyre inkább kezdi elfogadni azokat az érveket, amelyek a csatlakozásban elsősorban a dán gyarmatosítókkal szemben 104 éve kivívott függetlenség csorbulását látják. Mind többen tartanak attól, hogy le kell mondaniuk bizonyos jogkörökről Brüsszel javára.

Különösen nemzeti büszkeségük, a halászatban elért pozícióik elvesztése miatt aggódnak. A britekkel szemben az 1950-es, majd az 1970-es években vívott két tőkehalháborúban a magyarországinál valamivel nagyobb területű, 103 ezer négyzetkilométeres szigetország elérte, hogy halászati vizei 24 kilométerről közel 400 kilométerre kiterjedjenek. Márpedig az uniós belépéssel e területeket vélhetően meg kellene nyitniuk a többi tagország előtt. Nem is szólva az unióban érvényes – Izland által elutasított – szigorú halászati kvótarendszerről, ami jelentős termeléscsökkenéssel járna a lakosság nyolc százalékát foglalkoztató, az export közel harmadát és a GDP nyolc százalékát adó ágazatban. Gondot jelent az EU-ban tiltott bálnavadászat is, ami Izlandon megengedett, igaz, kvótához kötött (az idén 250 cet elejtése megengedett).

A tárgyalásokon a halászat lehet az egyetlen igazán kényes téma. Reykjavík már jelezte, hogy nem kérne hosszú távra szóló teljes körű mentességet a halászati kvótarendszer alól, de számít Brüsszel rugalmasságára a megegyezés érdekében. Ami aligha lesz egyszerű. Brüsszel kezét köti a többi tagállam, az izlandi kormánynak pedig azzal kell számolnia, hogy túlzott engedmények esetén az uniós referendum sikerét kockáztatja.

Izland minden más területen lényegében EU-kompatibilis. Tagja az Európai Gazdasági Térségnek és a schengeni övezetnek, már átvette és alkalmazza is az uniós jogszabályok háromnegyedét. Ezért is fogalmazott a reykjavíki parlamenti döntés után derűlátóan Olli Rehn finn bővítési biztos, aki szerint, ha minden simán megy, Izland igen gyorsan csatlakozhat. Brüsszelben az időpontot 2011-re, esetleg 2013-ra teszik. Izland – Svédország, Dánia és Finnország után – az északi térség negyedik EU-tagja lenne, és Norvégia maradna a fehér folt, ahol a csatlakozás kétszer is, 1972-ben, majd 1992-ben referendumon bukott el.

TÁLAS ANDREA