Négy napig nem hagyhatták el a zöld zónának hívott védett lakó- és munkakörzetet Bagdadban az amerikai diplomaták és polgári alkalmazottak a múlt héten. Nem volt ugyanis fegyveres, aki elkísérje őket a zónán kívül életveszélyes iraki fővárosban, mert a feladatot ellátó Blackwater magáncéget (lásd Kényes feladatok című írásunkat) egy szeptember 16-ai lövöldözés miatt átmenetileg felfüggesztették, és csak pár napja engedélyezték újból működését. Az iraki adatok szerint 11 civil életét követelő bagdadi incidens keltette botrány világgá röpítette az eddig is ismert, ám nagydobra nem vert tényt, hogy a 160 ezer fős amerikai hadsereg helyett egykori kommandósokból lett zsoldosok védik a bagdadi amerikai nagykövetet, és papíron civilekből álló milíciaként számos más katonai szerepet is betöltenek.

A hidegháború végén, amikor az amerikai reguláris hadsereg fogyókúrába kezdett, először az ellátó feladatokat szervezték ki, majd megjelentek a magukat biztonsági cégeknek nevező, leszerelt katonákat alkalmazó vállalkozások. Ezek szerephez jutottak egyes regionális konfliktusokban - például Boszniában - is. Az 1991-es első Öböl-háború idején a félmilliós koalíciós haderőt még kevesebb mint 10 ezer szerződéses alkalmazott kísérte. Irakban viszont az amerikai sajtó szerint - a washingtoni kormány arra hivatkozva, hogy magánvállalkozásokról van szó, nem közöl hivatalos információt - már nagyjából 180 ezren segítik az ennél kisebb expedíciós hadsereget.

A létszám legnagyobb, a becslések szerint mintegy 100 ezer fős része iraki, ők hétköznapi kiegészítő feladatokat látnak el, a sofőrködéstől a tolmácsoláson át a katonák szennyesének mosásáig. A többiek több tucat országból - Chilétől az amerikai sajtó értesülése szerint egészen Magyarországig - érkeztek a frontvonalra, ahol főleg olyan fizikai munkát végeznek, ami a sorozásra épülő tömeghadsereg idején a bakák feladata volt. A szerződésesek közül mintegy 48 ezer - főleg amerikai és brit - veterán fegyvert visel, és megbízhatóságot követelő küldetést teljesít: bázisokat őriz, lőszerutánpótlást szállít, konvojokat kísér, testőrként szolgál. Többségük a hollywoodi filmek szereplőire emlékeztet: tüskehajúak vagy kopaszok, terepjárókból és helikopterekről fegyverrel a kézben, napszemüveg mögé bújva fürkészik a környezetet, és hajlamosak gyorsan meghúzni a ravaszt.

Az amerikai vállalkozások közül a Blackwater a legnagyobb, és éppúgy kiváló politikai kapcsolatokkal rendelkezik, mint az Irakban vezető szerepet játszó, a londoni tőzsdén is jegyzett ArmorGroup brit cég, amelynek elnöke Malcom Rifkind volt konzervatív védelmi miniszter. A fegyveres feladatokat ellátó szerződéses alkalmazottak a hírek szerint nem örvendenek túl nagy népszerűségnek az expedíciós hadsereg katonái között, akik a magáncégek színeiben érkezőknek kifizetett, gyakran évi 100 ezer dollárt is elérő, nagyrészt adómentes - a tábornokokéval vetekedő - bérének csak a töredékéért viszik a bőrüket a vásárra.

A Pentagonnak viszont jól jönnek a külsősök, mert így a háború költségeinek és áldozatainak egy részét is elrejthetik. Egy washingtoni kongresszusi jelentés szerint - biztosat ők sem tudnak - eddig csaknem 4 milliárd dollárt kaptak szerződéses biztonsági cégek. Az iraki háború kezdete óta több mint kilencszáz szerződéses fegyveres halt meg, és 3300 sebesült meg - ezt az amerikai sajtónak az információszabadságról szóló törvényre hivatkozva a washingtoni munkaügyi minisztériumból kipréselt adatokból sikerült kimazsoláznia.

A legnagyobb visszatetszést a sokak által magánhadseregeknek tekintett fegyveresek törvényekfelettisége kelti. Az ENSZ közgyűlésére New Yorkba érkezett Núri al-Maliki iraki miniszterelnök vasárnap országa szuverenitása megsértésének minősítette a Blackwater civil áldozatokat követelő lövöldözését, Bagdadban pedig büntetőeljárás indítását emlegetik. Ezt azonban aligha tehetik, mert a Blackwater és társai kitiltásával biztonsági űr támadna Irakban. Ráadásul Paul Bremer, az amerikai megszálló hatóság irányítója 2004 márciusában - egy nappal azelőtt, hogy távozott hivatalából, és az ország feletti rendelkezés elvben visszakerült iraki kézbe - rendelettel mentesítette az iraki törvények alól a fegyveres magáncégek alkalmazottait. A feladatuk ellátása alatt történtekért az amerikai törvények sem vonatkoznak rájuk, és ez akkor is érvényes, ha közben haláleset vagy sebesülés történik.

A magánfegyveresek így hiába vettek részt számos, kétséges megalapozottságú tűzharcban, ez semmilyen jogkövetkezménnyel nem járt. A leghírhedtebb eset is a Blackwaterhez kötődik. Tavaly karácsonykor a cég egyik, szolgálaton kívüli alkalmazottja a zöld zónán belül részegen eltévedve vitába keveredett Adil Abdul Mahdi iraki alelnök testőreivel, és egyiküket agyonlőtte. Az elkövetőt az amerikaiak azonnal kimenekítették az országból, és az USA-ban azóta sem emeltek vádat ellene, sőt a nevét sem közölték. A Blackwater más hasonló incidensei is süket fülekre találtak, és a cég fő védelmezője a megbízások zömét adó amerikai külügyminisztérium. Az agresszív módszereket alkalmazó, a gyanús civilekre könnyedén tüzelő - és ezzel az amerikai megszállás megítélését csak tovább rontó - magánfegyveresek ellen a háború 2003-as kezdete óta eddig mindössze két alkalommal indítottak eljárást. Az egyik vádlott egy társát késelte meg, a másik pedig a kínzásairól elhíresült Abu Ghraib börtönben szolgált, és számítógépén gyermekpornográfiát találtak, amiért három évet kapott odahaza.

NAGY GÁBOR