Nem hallani szerb beszédet Pristinában, az egykor szerb uralom alatt lévő Koszovó fővárosában, a Belgrádtól való elszakadásért küzdő albán harcosokról elnevezett utcákon albán történelmi személyiségek szobrai állnak, a város határában pedig gomba módra nőnek ki a földből a szerb időkben félretett pénzekből épült új házak. Bár a munkanélküliségi mutató 50 százalék körül van, a HVG tudósítója egyetlen olyan albánt sem talált, aki visszasírná az 1999-es NATO-légiháborúval véget ért szerb uralmat, s elfogadná a Belgrád által ajánlott úgynevezett széles körű autonómiát.

"A szerbeket legfeljebb szomszédként szeretnénk látni. Az utóbbi évtizedekben volt már alkalmunk megtapasztalni, milyen a szerbek alatt az önkormányzat" - mondta Azem, egy pristinai piaci árus. Hasonlóan gondolkodott a HVG által megszólaltatott albánok többsége, így például Vucitrn település közelében egy fiatalember, aki egy út menti albán emlékműnél fejtette ki, hogy a szerb nemzettel nincs semmi baja, de a szerb politikusokban egyáltalán nem bízik. A közelben álló, egykor szerbek lakta házak romjai láttán azonban kissé furcsán hangzik a többé-kevésbé békülékeny hang. Bár a hivatalos adatok szerint az elzavart, illetve elmenekült mintegy 150 ezer szerb tizede már visszatért, a hazamerészkedőket nemegyszer kövekkel és benzineskannákkal fogadták. A visszajövetel annak ellenére is nehézkes, hogy a Koszovót irányító ENSZ-kormányzat (UNMIK) és az EU is igyekszik megteremteni a hazaköltözés feltételeit. A Pristina melletti Svinjare faluban például az egykor lerombolt házakon már ismét van fedél és vakolat. Csakhogy többségük üresen áll: a szerbek újabb pogromtól tartanak, és többségük úgy véli, Koszovó nem tér vissza Belgrád ellenőrzése alá.

Míg az albán többségű körzetekben biztosra veszik, hogy a Koszovó végleges státusáról idén tavasszal kezdett tárgyalások a 90 százalékban albánok lakta, 2 milliós tartomány önállóvá válásával érnek véget, a szerb kézen maradt egyetlen nagyobb városban, az északi Mitrovicában összezsúfolódott szerbek a csodában bíznak. Azt remélik, a külföld végül tudomásul veszi, hogy Szerbiát demokratikusan megválasztott kormány vezeti, és nem engedi a határok megváltoztatását Belgrád akarata ellenére. "Ha Koszovó függetlenségét lenyomják a torkunkon, azzal nem a szerbség, hanem egész Európa veszít. Hasonló elszakadási folyamatok indulhatnak meg ugyanis Spanyolországban vagy Franciaországban, és Bosznia szerbek lakta felében is kiéleződik a helyzet" - ecsetelte a kilátásokat a HVG-nek Nebosja Minics, a Demokrata Párt mitrovicai szervezetének vezetője. A nacionalista erőket tömörítő Szerb Nemzeti Tanács egyik helyi irányítója, Rade Negojevics pedig egyenesen arról beszélt, hogy a nagyhatalmak szerinte már meghozták a döntést Koszovó Szerbiában tartásáról, és úgy véli, az albánok többsége örülne, ha a tartomány visszatérne Belgrád szárnyai alá. A jugoszláviai kisebbségek elleni bűncselekmények elkövetésével vádolt szélsőséges pártvezér, a hágai Nemzetközi Törvényszék fogdájában ülő Vojiszlav Seselj arcképével teleaggatott város főterén dolgozó könyvárus, Branko viszont érthetetlennek tartotta, hogy a külföld azért akarja elszakítani Szerbiától Koszovót, mert egy rossz elnök, Szlobodan Milosevics bűnöket követett el az albánok ellen.

A szerbek által remélt csodát egy kicsit közelebb hozhatja, hogy a hét végén népszavazással erősítették meg az új alkotmányt, amely Szerbia elidegeníthetetlen részeként határozza meg Koszovót. Ezzel lehetetlenné téve, hogy hivatalban lévő szerb politikus aláírjon egy Koszovóról való lemondásról szóló megállapodást. Bár a hivatalos, nem végleges adatok szerint a választásra jogosultak 51 százaléka jóváhagyta az alaptörvényt, az mindenképpen levon a két napig tartó voksolás jelentőségéből, hogy a koszovói albánok nem vehettek részt rajta. Az albánok ugyanis 1990 óta valamennyi szerbiai voksolást bojkottálták, így Belgrád most fel sem vette őket a választási jegyzékekbe. Az is kérdésessé teszi az - egyébként hét eleji lapzártánkkor még vitatott - eredményt, hogy a megfigyelők szerint több választási körzetben igazolvány nélkül is lehetett szavazni, és az is előfordult, hogy egy választó egy egész család nevében voksolt.

Az UNMIK igyekezett távol tartani magát a népszavazástól. A szervezetet vezető Joachim Rücker a HVG-nek nyilatkozva hangsúlyozta, a referendumnak nincs hatása Koszovó jelenlegi vagy végleges státusára. "Koszovó mostani helyzetét az ENSZ BT 1244-es határozata szabályozza, a jövőbeni státus pedig a volt finn elnök, Martti Ahtisaari által készített jelentéstől függ" - mondta Rücker, aki szerint Belgrádnak nem kéne akadályozni, hogy a koszovói szerbek részt vegyenek Koszovó politikai és gazdasági életében.

A német diplomata nem árulta el, hogy a függetlenségre vagy a Szerbiához való visszatérésre lát-e több esélyt. Azt azért a HVG kérdésére elmondta, eddig csak annyiban sikerült megállapodni, hogy Koszovó nem térhet vissza az 1999 előtti időszakhoz, és a tartományt nem lehet kettéosztani, illetve egy másik országhoz - Albániához - csatolni. A nagyhatalmak csak olyan megoldást hagynak jóvá - tette hozzá Rücker -, amit a koszovói lakosság is támogat. A HVG értesülései szerint egyébként továbbra is az a legvalószínűbb, hogy Koszovó az év végén egyfajta feltételes függetlenséget kap, s a nemzetközi békefenntartó erő (Kfor) még jó ideig a tartományban marad. Az UNMIK mandátuma 2007 közepén jár le, s valószínű, hogy a világszervezet helyét egy, az EU által vezetett polgári ellenőrző misszió veszi át.

NÉMETH ANDRÁS / PRISTINA, BELGRÁD