Pristinában válaszolt a HVG kérdéseire az 55 éves Fatmir Sejdiu koszovói elnök, aki tavasszal, Ibrahim Rugova halála után vette át a tisztséget.

HVG: A koszovói albánok hallani sem akarnak a Szerbiához való visszatérésről. Mikorra tartja elképzelhetőnek a függetlenség elérését?

F. S.: Kitartásunknak és a nemzetközi közösség segítségének köszönhetően végre eljutottunk a függetlenség kapujához, célunk, hogy Koszovó még az idén önálló országgá váljon. Több szempontból is fontos, hogy 2006-ban megszülessen a döntés Koszovó végleges státusáról. Ha Koszovó függetlenné válik, Szerbia végre kénytelen lesz feladni gyarmatosítási törekvéseit, ami jelentősen hozzájárulhat a balkáni térség stabilitásához. Koszovó sohasem csatlakozott önként Szerbiához, mindig erőszakkal vonták Belgrád ellenőrzése alá. A szerb zavarkeltő akciók - például az alkotmányos agressziónak tekinthető, mostani népszavazás az alkotmányról - ellenére Koszovó az euroatlanti szövetség része akar lenni.

HVG: A nagyhatalmak, úgy tűnik, egyelőre feltételes függetlenséget hajlandók adni. Ezt elfogadhatónak tartják?

F. S.: Függetlenség csak egyféle lehet. Egy ország vagy önálló vagy nem. Mi a függetlenséget akarjuk, de fontos, hogy a nemzetközi közösség egy ideig még támogasson bennünket. Mi magunk kértük a nagyhatalmakat a polgári és katonai jelenlét átmeneti fenntartására. Már most is készek vagyunk önálló országként működni, teljesítettük a nagyhatalmak által támasztott legfontosabb feltételeket.

HVG: A függetlenség esetleges elnyerése után Koszovónak megoldást kell találnia a súlyos gazdasági helyzetre is.

F. S.: Most a legfontosabb az önállóság kivívása, mivel ezáltal hozzájuthatunk a nemzetközi pénzügyi intézetek forrásaihoz. Koszovó földjei jók, gazdagok vagyunk ásványkincsekben, a munkaerő nagy része fiatal és jól képzett, igaz a munkanélküliség - elsősorban a háborús pusztítások miatt - még magas. Várjuk a külföldi befektetőket, a koszovói kormány szavatolni fogja a beruházások teljes biztonságát.

HVG: Koszovóban most is támadások érik az itt maradt, illetve visszatérni akaró szerbeket. Képesek lesznek féken tartani a szerbek ellen fellépőket?

F. S.: Nem akarjuk elűzni a szerbeket. Olyan társadalmat hozunk létre, ahol a kisebbségek egyenlőséget és kiemelt védelmet élveznek. Egyes szerbek azonban igyekeznek félelmet kelteni, és azzal riogatnak, hogy a függetlenség után elszabadul a pokol, és egész Európa stabilitása veszélybe kerülhet.

HVG: Albániában és Koszovóban is albánok élnek többségben. Nem áll szándékukban a két ország egyesítése?

F. S.: Tiszteletben tartjuk a realitásokat. Jószomszédi kapcsolatokat akarunk Tiranával, olyanokat, mint bármely másik szomszédunkkal. Átjárható határokat fogunk teremteni, és azt szeretnénk, ha Koszovó és Albánia szorosan együttműködne, de megőrizné önállóságát. Sem nálunk, sem Albániában nincsenek olyan erők, amelyek egyesíteni akarnák a két országot. A Nagy-Albániától való félelem azokban alakult ki, akik betegesen félnek Koszovó függetlenné válásától.