Az afrikai Szahara állítólag évente akár 48 kilométerrel is terjeszkedik, de a földet kiszipolyozó mezőgazdasági művelés, az erdőirtás, az aszály a kontinens más részein is elsivatagosodást okoz. Mindennek az a következménye, hogy időről időre éhínség alakul ki Afrika bizonyos részein: jelenleg délkeleten és nyugaton szorulnak több tízmillióan élelmiszersegélyekre.

Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szerint 2001-ben kétszázmillió alultáplált afrikai élt, a mezőgazdasági termelés - amely egyébként a munkaerő 70 százalékát foglalkoztatja - nem képes lépést tartani a növekvő népességgel. Probléma a megfelelő úthálózat hiánya: még egyazon országban is előfordul, hogy az egyik térségben mutatkozó terményfelesleget nem tudják eljuttatni egy másik térség rászorultjainak. Ráadásul Afrikában sok helyen elmaradt az úgynevezett "zöld forradalom": a növények és állatok domesztikálása az ókori Közel-Keletnek megfelelő Termékeny Félholdtól nyugat és kelet felé terjedt, de a Szaharán évezredekig nem tudott átjutni.

A terméshozam növelésére irányuló erőfeszítések szinte kizárólag a búzára, a rizsre és a kukoricára összpontosultak, és csak az utóbbit termesztik széles körben a fekete kontinensen, holott nem is igazán szárazságtűrő. Afrika jellemző alapterményei - például a köles, a jamgyökér, a cirok - kimaradtak a honosításból. Ráadásul általában a kávé, a tea, az olajpálma az ültetvények fő növénye, melyek jelentős exportbevételt hozhatnak, de élelmezési célokat nem szolgálnak. Sok helyütt a terméscsökkenés nyilvánvaló oka, hogy az AIDS - például Afrika déli részén - megtizedeli a munkaképes lakosságot, így a nehéz mezőgazdasági munkák sokszor a gyerekekre és idősekre maradnak. Fekete-Afrika a világ lakosságának tíz százalékát adja, de ott él a HIV-fertőzöttek több mint hatvan százaléka. A malária, a tuberkulózis és egyéb hirtelen felbukkanó, majd ugyanolyan gyorsasággal eltűnő járványok szinte mindenhol éreztetik hatásukat a kontinensen.