Amikor 2001-ben megkezdődött a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) úgynevezett dohai tárgyalási fordulója, sokan azt remélték, hogy a megállapodás lökést ad a világgazdaságnak, és emberek - főként afrikaiak - millióit emeli ki a szegénységből. Ám a vasárnap véget ért ötnapos hongkongi tárgyaláson az utolsó pillanatban hiába született megállapodás a mezőgazdasági exporttámogatások 2013-ig történő megszüntetéséről, sok szakértő szerint mindez sovány eredmény a fejlődő világ számára. Nemcsak azért, mert messze van az eredetileg ígért engedményektől, hanem mert továbbra is lehetővé teszi a kereskedelemhez közvetlenül nem kötött támogatásokat.

A Világbank becslése szerint egyébként is, ha a - fejlődő, köztük az afrikai országok számára a lehető legkedvezőbb módon - valamennyi vámot, árszubvenciót és egyéb hazai támogatásokat meg is szüntették volna a fejlett világban, a 2015-ig ezáltal nyert 287 milliárd dollárnyi pluszjövedelemből a gazdag országoknak jutott volna 201 milliárd. Ezen időszak alatt a napi kevesebb mint egy dollárból élők aránya pedig mindössze 32 millióval, azaz 5 százalékkal csökkent volna. Afrika azt szeretné, hogy a gazdag országok állítsák le támogatott mezőgazdasági termékeik exportját a szegény országokba, és nyissák meg piacaikat a fekete-afrikai országok előtt.

Afrika exportjának több mint negyede mezőgazdasági termék, ám a Szahara alatti térség részesedése a világkereskedelemből mindössze egy százalék, és már további egyszázalékos növekedés is 70 milliárd dollárnyi évi bevételt jelentene a kontinens számára. Az egyik kényes termék például a gyapot, amely Nyugat-Afrikában 18 millió, a világ legnagyobb gyapotexportőrének számító Egyesült Államokban pedig csak 500 ezer embernek ad megélhetést. Az amerikai Christian Aid segélyszervezet számításai szerint egyébként az eddigi kereskedelemliberalizáció sem a szegényeknek, hanem a gazdagoknak kedvezett: a világkereskedelem liberalizálásával Afrika 1980 óta 272 milliárd dollárt vesztett.