Nincs olyan politikai tényező Washingtonban, aki - tekintet nélkül pártállására - a múlt héten ne ítélte volna el mélységes felháborodással, egyértelműen, minden fenntartás nélkül azt, ahogy a képek tanúsága szerint az Abu Ghraib börtönben az iraki foglyokkal bántak. A fegyintézet amerikai őrei hónapokon keresztül kínozták, megalázták, szexuális perverziókra kényszerítették éjszakánként a meztelenre vetkőztetett foglyokat. És pózoltak vidáman a működésüket megörökítő - George W. Bush elnök szavaival is - gyomorforgató digitális fényképeken.

Bush megdöbbenésének adott hangot, de arab televíziókban múlt szerdán sugárzott beszédében még csak azt hajtogatta, hogy ami a képeken látható, annak semmi köze azokhoz az értékekhez, amelyeket Amerika képvisel. Csütörtökön aztán a jordán király társaságában a Fehér Ház kertjében már bocsánatot is kért az áldozatoktól. Donald Rumsfeld védelmi miniszter kongresszusi meghallgatásán - amit a hatás kedvéért az irakiak is egyenes adásban láthattak - kárpótlást ígért a sértetteknek, teljes személyes felelősséget vállalt a történtekért, és bocsánatot kért a törvényhozóktól, amiért nem tájékoztatta őket a botrány kirobbanása előtt.

Konzervatív republikánus törvényhozók úgy vélik, ezek után már nincs is más teendő, mint kidobni "néhány rohadt almát", azaz megbüntetni a szerintük saját szakállukra gonoszkodó börtönőröket. Akik egyébként alacsony beosztású tartalékos katonák, eredeti foglalkozásukat tekintve egyikük például gépszerelő, a másik pizzasütő, a harmadik élelmiszer-ipari munkás. Eddig a hadsereg hetük ellen indított eljárást, elsőként a 24 éves Jeremy Sivits ügyét tárgyalja majd - nyilvánosan - Bagdadban egy amerikai katonai törvényszék május 19-én. Ám kormányzati emberek és mameluk-republikánusok, még ha elismerik is, hogy többről van szó, mint néhány tartalékos éjszakai perverziójáról, igyekeznek az ügyet katonai-technikai kérdésként kezelni.

Néhány republikánus és több demokrata törvényhozó ugyanakkor szükségesnek tartaná Donald Rumsfeld védelmi miniszter és Richard Myers vezérkari főnök távozását ahhoz, hogy legalább valamit enyhíteni lehessen azon a felmérhetetlen káron, amit az eddig nyilvánosságra került képek okoztak. Amerika szimbóluma a Közel-Keleten immár nem a Szabadság-szobor, hanem a kartondobozon álló, karjait széttáró, ronggyal letakart meztelen iraki fogoly, fején zsákkal, ujjaiba vezetett villanydrótokkal - illusztrálta a történtek súlyát Edward Kennedy szenátor. A Rumsfeldet lemondásra felszólító The New York Times és The Washington Post lényegében egybehangzóan fejtette ki szerkesztőségi cikkeiben, hogy maga a védelmi miniszter - aki például 2002 januárjában jogfosztottnak minősítette és ezzel kihallgatóik szabad prédájává tette az Afganisztánban elfogottakat - és csapata generálta azt a rossz szellemet a hadseregben, ami ilyen cselekedetekhez vezethetett.

A pénteki, összesen több mint hatórás szenátusi, majd képviselőházi meghallgatáson az egyébként fölényesen magabiztos Rumsfeldet nem a politikai támadások, hanem az ügy mélyére hatolni igyekvő konkrét kérdések hozták láthatóan zavarba. Nem adott értékelhető választ például John McCain szenátornak - aki Bush legerősebb ellenfele volt a négy évvel ezelőtti republikánus elnökjelölt-választáson - arra a "nagyon egyszerű" és ezért egymás után ötször is feltett kérdésére, hogy ki parancsolt a kegyetlenkedéseket elkövető tartalékos katonai rendőröknek. Rumsfeld ugyanakkor "elképzelhetetlennek" tartotta, hogy az őröket a foglyok előzetes "megpuhítására" utasították volna, mondjuk a katonai titkosszolgálat, a CIA vagy az utóbbiak megbízásából a kihallgatások lebonyolításával megbízott civil alvállalkozók.

Pedig éppen erre építi a védelmet az egyik, kínzással vádolt tartalékos, Chip Frederick ügyvédje, idézve azokat a leveleket, amelyekben védence tavaly ősszel arról írt, hogyan bátorították őt feljebbvalói a kegyetlenkedésekre. Egyes törvényhozók szerint az a tény is, hogy a tettesek láthatóan minden aggály nélkül fényképezkedtek, arra utal, hogy nem tartottak retorziótól - lehetséges, hogy a képek is megbízásból készültek, és azokat felhasználták a kihallgatásokon. Megfigyelők feltették azt a kérdést is, vajon továbbra is a helyén maradhat-e George Tenet CIA-igazgató, akinek szervezete, miután fatálisan alulbecsülte a terrorveszélyt 2001. szeptember 11-e előtt, utána viszont biztosra "ígérte" a tömegpusztító fegyvereket Irakban, ezúttal - sokak szerint - a harmadik tragédiába sodorta bele Amerikát?

Elemzők szerint a Bush-Rumsfeld-féle kormányzati filozófia több sajátossága is megmutatkozott Abu Ghraib és annak tálalása kapcsán. Ilyen a törvényhozás folyamatos leértékelése: Richard Myerstől például nagyon rossz néven vették a törvényhozók, hogy amikor április 28-án, néhány órával azelőtt, hogy a CBS bemutatta az inkriminált képeket, a szenátus katonai bizottságában járt, említést sem tett a fotókról, pedig két héttel korábban - a Faludzsában harcoló amerikai katonák életének veszélyeztetésére hivatkozva - ő rimánkodta ki a szerkesztőknél bemutatásuk elhalasztását. "Mióta dolga egy amerikai tábornoknak a sajtó kordában tartása?" - kérdezte az egyik szenátor a pénteki meghallgatáson. A Bush-kormánynak a magángazdaság és az állam együttműködését szorgalmazó törekvéseit pedig sajátos megvilágításban mutatta meg, amikor kiderült, hogy a foglyokat civil alvállalkozók hallgatták ki, akikre feltehetően nem vonatkoznak a foglyok jogainak védelmét is szolgáló szigorú katonai szabályok.

Rumsfeldék azzal védekeztek a pénteki meghallgatásokon, hogy a felelősségre vonás azonnal beindult, amint Joseph Darby tizedes január 13-án átadta feletteseinek a meztelen foglyokról készült képeket tartalmazó cd-t. Négy nappal később felfüggesztették állásukból az őrök parancsnokait, a börtönvezető Karpinski tábornokot - az egyetlen női parancsnokot a háborús övezetben - írásbeli figyelmeztetésben részesítették, le is váltották. Az iraki börtönviszonyok kivizsgálásával január végén megbízott Antonio Taguba tábornok március elején elkészült a jelentésével - ami az eddig megjelent képeken láthatóknál is perverzebb kegyetlenségekről számol be -, hat őr ellen már március közepén vádat emeltek. Közben január 16-án a hadsereg szóvivője Bagdadban bejelentette, hogy iraki foglyokkal való kegyetlenkedés ügyében vizsgálat indult, márciusban pedig egy újabb sajtónyilatkozat már részletezte is a vádakat. Nem a sajtó volt tehát az, ami bármit is kiderített vagy kikényszerített volna - érveltek Rumsfeldék, hiszen a hadsereg maga ismerte föl a bajt és indította el a felelősségre vonást, jóval azelőtt, hogy bárki fölplankolta volna az ügyet.

Azt, hogy mindennek milyen következményei lesznek, lemond-e a miniszter, netán a vezérkari főnök, a jelek szerint kizárólag az határozza meg, mit tart Bush a saját újraválasztása szempontjából jobb megoldásnak. Maga Rumsfeld is úgy fogalmazott, egyelőre azért marad, mert nem akarja, hogy "politikai célra" használják fel a távozását. Bush egyrészt megdorgálta miniszterét - és ezt a Fehér Ház gondosan kiszivárogtatta -, hogy neki sem szólt a botrány kirobbanása előtt, másrészt többször is megerősítette, nem válik meg Rumsfeldtől. Keddi lapzártánkkor - amikor a szenátus katonai bizottsága épp vezető tábornokokat hallgat meg a fogolybántalmazások ügyében - úgy látszott, hogy az elnök magától minél távolabb és ezért a lehető legalacsonyabb szinten akarja tartani az egész ügyet.

Újabb fotók tucatjainak és eddig még nem látott videofelvételeknek a nyilvánosságra kerülése - amit maga Rumsfeld mondott nagyon valószínűnek - ugyanakkor erősítheti azt a választói vélekedést, hogy Amerika csődöt mondott Irakban, és ilyenkor jól jöhet az elnöknek, ha meneszti a háború és a megszállás főkonstruktőrét. Bush mindenesetre az utóbbi napokban már igyekezett elterelni a figyelmet Bagdadról, Faludzsáról és Abu Ghraibról, amiben segítségére sietett a gazdaság. Áprilisban közel 300 ezerrel nőtt a munkahelyek száma az Egyesült Államokban, a munkanélküliség egy év alatt 6,3-ról 5,6 százalékra csökkent. Márpedig ha pörög a gazdaság, és ezt a választók is érzékelik, akkor nemigen lehet hivatalban lévő elnököt legyőzni Amerikában.

RÉTI PÁL / WASHINGTON