Koszovó politikai státusát kell végre meghatározni, e nélkül újra és újra számolni kell albán-szerb összetűzésekkel - jelentette ki a HVG-nek adott telefoninterjújában Ausztria genfi ENSZ-nagykövete, Wolfgang Petritsch. A politikus, aki előbb Ausztria belgrádi nagykövete, majd 1999-től a nemzetközi közösség boszniai főképviselője volt, és közvetítő megbeszéléseivel próbálta megelőzni a NATO 1999-es katonai beavatkozását, még hosszú ideig nélkülözhetetlennek tartja a katonai békefenntartók jelenlétét.

HVG: Nagykövet úr, váratlanul érte önt a múlt héten kirobbant koszovói összecsapások hevessége?

W. P.: Őszintén szólva mindig tartottam attól, hogy Koszovóban visszaesés következik be. Borzasztó, hogy öt évvel a békefolyamat kezdete után ilyen szörnyű vérengzésre kerülhet sor. De szerintem nem szabad feladni a reményt, hogy lesz megnyugvás, éppen Bosznia rá a példa, hogy a lecsillapodás, a konszolidáció folyamata rendkívül kis lépésekben halad előre.

HVG: Megítélése szerint meddig marad ennyire gyúlékony a koszovói helyzet?

W. P.: Addig, amíg Koszovó státusa nem rendeződik. Az ezzel kapcsolatos tárgyalásokat minél előbb el kell indítani, és ebben az EU-nak meghatározó szerepet kell játszania. Reményeim szerint 2005-ben egyezségre lehet jutni.

HVG: Belgrád változatlanul ahhoz ragaszkodik, hogy Koszovó Szerbiához tartozzék, Koszovó viszont önálló állammá szeretne válni. Az öldöklés, az etnikai tisztogatás után nem tűnik elképzelhetőnek, hogy a koszovói albánok beleegyezzenek a visszatérésbe Szerbiához.

W. P.: Valóban, egy harmadikfajta státust kell találni, mert nem csupán a koszovóiak nem akarnak visszatérni szerb irányítás alá, de Koszovó esetleges függetlenné válásának is sok ellenzője lenne. Új állam jönne létre új államhatárokkal, amit sem a szomszédos, sem esetleg távolabbi országok nem néznének jó szemmel. Egyfajta korlátozott szuverenitásra gondolok, Szerbián belüli autonómiára. Minél előbb tárgyalóasztalhoz kell ülniük a szemben álló feleknek, továbbá az ENSZ-nek és az EU képviselőinek, a mostani bizonytalan helyzetet nem szabad fenntartani. Meggyőződésem, hogy döntően az európaiak feladata konszolidálni a koszovói helyzetet.

HVG: Ön szerint az utóbbi öt év hozott-e javulást a koszovóiak életében? El tudná képzelni a katonai kivonulást a közeljövőben?

W. P.: Valami javulás történt, de roppant lassú. Az ENSZ fontos szerepet töltött be, azonban mindaddig, amíg a terület státusa nem rendeződik, nem lehet konszolidációra számítani. A befektetők nem mennek Koszovóba, amíg nem tudják, mi ott a tényleges jogi helyzet. Befektetések híján a gazdasági helyzet egyszerűen katasztrofális. A fiatalok egyáltalán nem látnak maguk előtt perspektívát, ezért mennek olyan könnyen az utcára. A katonai jelenlétről Koszovóban, mint ahogyan Boszniában sem, még sokáig nem lehet lemondani.

HVG: Megítélése szerint a mai belgrádi vezetés nagyobb hajlandóságot mutat a megegyezésre, mint az öt évvel ezelőtti?

W. P.: Szerintem sokkal nagyobb a realizmus, még ha erről nyilvánosan nem is szólnak a politikusok.

FÖLDVÁRI ZSUZSA / BÉCS