"Fogalmam sincs, miért nekem adták a díjat. Tiszteletben tartom a döntésüket" - reagált cinikusan egyhetes késéssel odaítélt idei irodalmi Nobel-díjára a kitüntetett Harold Pinter angol drámaíró. Ezzel sikerült újfent meglepnie a nagyérdeműt a 75 éves alkotónak, aki színpadi művei mellett elsősorban csípős modoráról, vitriolos megjegyzéseiről, a politikusoknak nem éppen hízelgő aktuálpolitikai üzeneteiről híresült el. "Meglehetősen ellenségesen viseltetem a közönség iránt - nem sokat törődöm egy olyan nagyobb tömeggel, amely összeverődött. Mindenki tudja, hogy a közönség rettentően változik; hiba tehát, ha túlontúl sokat törődünk vele" - jelezte egy ízben szakmai önfejűségét. De nem törődött többet a műveihez hivatalból hozzászólókkal sem. Már második darabja, az 1957-es Születésnap fagyos fogadtatásakor kijelentette, hogy "a kritikusok az egészen fölösleges emberek táborához tartoznak - nincs szükségünk arra, hogy megmondják, mit is gondoljunk egy előadásról". Később pedig, még határozottabban fogalmazva, úgy vélte: "A kritikusok? Óriási hiba, hogy egyáltalán figyel rájuk az ember."

Nemzetközi hírnevet akkor szerzett beszólásaival, amikor - az 1980-as évek elején - a politika világába merészkedett, elsőként Margaret Thatcher konzervatív brit miniszterelnök asszonynak a piacgazdaság logikájához konzekvensen ragaszkodó intézkedéseit bírálva, önmagát "infantilis hülyének" bélyegezte, amiért korábban rá szavazott. Majdnem diplomáciai feszültséghez is vezetett viszont 1985-ös - a nagy amerikai pályatárssal, Arthur Millerrel közösen a diktatúrában üldözött írókat végiglátogató - törökországi utazása. A botrány akkor tört ki, amikor az amerikai nagykövetség (Miller tiszteletére adott) partiján udvariaskodás helyett azt firtatta, miért támogat az USA egy olyan országot, amelyben az irodalom művelőit "a nemi szervekbe vezetett elektromossággal" és a szólásszabadság megvonásával rendszabályozzák - válaszul kidobták az épületből.

Legutóbbi, a Nobel-díj kapcsán többször is felemlegetett szurkáló megjegyzéseit szintén az Egyesült Államokra tette (az iraki háború kapcsán) a baloldali és pacifista nézeteit nyíltan vállaló Pinter. 2003 nyarán úgy vélekedett egy nyilvános beszélgetésen, hogy "a náci Németország totális európai uralomra tört, és majdnem sikerült is neki. Az Amerikai Egyesült Államok a világot akarja uralni, és már közel van ehhez", mindezt egy "törvénytelenül megválasztott elnök" uralma alatt, miközben "a tökéletesen elhülyített amerikaiak milliói nem képesek a tömeges felháborodásra". Ráadásul szerinte az USA nem kíván megállni Irak leigázásánál, s mivel "az amerikai adminisztráció jelenleg egy vérszomjas vadállat", katasztrófába vezeti a világot. Ugyanakkor nem mulasztott el oldalvágást tenni a - szerinte Bush uszályába keveredett - munkáspárti Tony Blair felé sem, "megtévesztett idiótának" és "tömeggyilkosnak" bélyegezve őt, s rögvest fel is szólította a lemondásra.