John Anderton parancsnok kesztyűjét alighanem megirigyelhették azok a számítógépezők, akiknek a Különvélemény című (Magyarországon 2002-ben bemutatott) Steven Spielberg-film izgalmai közepette a 2054-re jósolt technikán is megakadt a szemük. A nyomozó nem billentyűket nyomkodott vagy egeret görgetett, hanem a komputer előtt hadonászva, kézmozdulatokkal volt képes tárgyakat mozgatni a háromdimenziós (3D) virtuális térben. Időközben a valóság utolérte a sci-fi filmet: hasonló élményben lehet részük azoknak, akik mindössze 50 dollárért megrendelik a P5 kesztyűt, az amerikai Alliance cég termékét. Ez elsősorban számítógépes játékokhoz alkalmas, mivel nem pusztán a térbeli mutogatást közvetíti, hanem a legyező, hajító és görgető kézmozdulatokat is.

Fantázia szülte valóságnak mondható e tárgykörben Rátai Dániel találmánya, a Leonardo is, amellyel a 20 éves szakközépiskolás a múlt héten az amerikai Phoenixben, egy nemzetközi diákversenyen a több száz díj és jó néhány fődíj közül hatot is elnyert. A fiú elképzelése az volt, hogy autókarosszériát tervezzen, de - mint az Index internetes újságnak elmondta - nem bukkant olyan eszközre, amellyel egyből 3D számítógépes modellt rajzolhatott volna. Hogy ezzel a gondjával nem áll egyedül, azt a HVG kérdésére Marinov Gábor, a Digic Pictures, az egyebek mellett a Terminátor 3 című filmbe is bedolgozó számítógépes animációs és trükkcég stúdióvezetője is megerősítette. Noha a 3D számítógépes rajzolás egyik fő felhasználója a filmipar, ma még náluk is leginkább úgy dolgoznak, hogy kétdimenziós nézetekből, vetületekből állítják össze a térbeli formákat. Bár a laikus azt hinné, ez egyszerűbb is, mint szabad kézzel mindjárt térben rajzolni, Marinov szerint éppen hogy természetesebb az alakzatok térbeli megformálása - már ha van hozzá megfelelő szerszám. Ez lehet akár az említetthez hasonló adatkesztyű, akár valamely, ceruzára hasonlító mutogatóeszköz. Sőt létezik olyan "spahtli" is, amely nemcsak mozgatható, hanem az ellenállást is érzékelteti, vagyis az alkotó úgy nyomkodhatja a képernyőn látható virtuális gyurmát, mintha valódi szobrot formálna. Sokkal egyszerűbb persze a helyzet, ha a térbeli forma már létezik, és csak be kell vinni a számítógépbe, hiszen már üzletekben is kaphatóak a 3D szkennerek, amelyek a megszokott fénymásolóktól és lapolvasóktól eltérően térben tapogatják le, ami beléjük kerül.

A Rátai által alkalmazott ceruza tehát nem vadonatúj ötlet, és még régebbi a Leonardo további alkotóeleme: a térhatású szemüveg, amellyel a felhasználó három dimenzióban látja a sík képernyőn megjelenő idomokat. Efféle piros-zöld szemüvegeket az 1950-es évek óta használtak az eleinte divatos, de igazán népszerűvé sohasem vált térhatású mozikban. Nem kifejezett újdonság az sem, hogy az ifjú feltaláló fénykibocsátó diódák (LED-ek) alkalmazásával viszi be a mozgást a számítógépbe. Némiképp hasonló módon, a valódi színészekre erősített fénypontok segítségével kezdődik a komputeres trükkökkel készülő mesterséges filmszereplők mozdulatainak megteremtése is (HVG, 2004. február 28.). Rátai berendezésében a monitoron elhelyezett két kamera követi a ceruza nyomát csakúgy, mint a szemüvegre erősített fénypontok révén a térszobrász fejmozgását, amire viszont azért van szükség, hogy képernyőn abba a szemszögbe forduljon a mű, ahonnan az alkotó nézné.

A Leonardónak elsősorban két érdemét méltatták a HVG által megkérdezett szakértők. Az egyik, hogy az ismert elemekből és saját fejlesztésű szoftveréből olyan kombinációt hozott létre, amely valóban új, elsősorban azért, mert egyesíti a térbeli rajzolást a 3D megjelenítéssel. A másik pedig az, hogy szinte egész mérnökcsapat munkáját egyedül elvégezve igen olcsón, 30 ezer forintból barkácsolta össze a mostani, már működőképes változatot. Ez "fantasztikus teljesítmény", véli Marinov Gábor, kilátásba helyezve, hogy az animációs stúdiójában alkotó szobrászművészek nyilván szívesen vennék a kezükbe a szabadkézi mintázásnak ezt az új eszközét, csak éppen a Leonardo most még nem látszik elég fejlettnek ehhez. Fazekas Attila, a Debreceni Egyetem (DE) adjunktusa szerint a profi tervezéshez most használatos, a Leonardóhoz hasonló számítógépes rendszerek nagyjából százszor drágábbak, de 1 millió forintnál olcsóbban aligha szerezhetőek be. Fazekas méltatja azt az ötletet, hogy a térhatású kép úgy fordul, ahogyan alkotójának a feje, és annyiban újdonságnak tartja a Rátai-féle fényceruzát is, hogy nem a képernyővel van kapcsolatban, hanem fényt bocsát ki, azt pedig a webkamerák érzékelik. Ezek az eredetileg internetes távbeszélgetéshez kitalált apró felvevők egyébként is divatosak a fiatal feltalálók körében. Éppen a DE egyik hallgatója, Balázs Péter szolgált ehhez példával: ő olyan játékprogramot szerkesztett, amelyet a webkamerák által megfigyelt kézmozdulatok vezérelnek.