A hulladékból dolgozó építészt a The Guardian mutatta be cikkében. Reynolds bátran nekimegy a kortárs építészeknek: „Olyanok mint az orvosok vagy az ügyvédek. Nagyképűek és számomra úgy tűnik, magasról tesznek a világra. Elismerem a modern építészetet művészeti szinten, de mi jó a művészetben, ha jön egy árvíz?” Reynolds az utóbbi 30 évben  gyakorlatilag egyedül dolgozott, s ezalatt megalkotott egy lehetséges modellt a jövő házaira – olvashatjuk a brit napilap cikkében.

Az építész költői hasonlatot keres, de allegóriája mégis praktikus gondolkodást sejtet: „Ha vitorlázni indulsz az óceánon, először is azt várod a hajódtól, hogy fennmaradjon a vízen. Minek a szépség, ha kifutsz a kikötőből és a hajód rögtön elsüllyed? Az építészek alkotásai közül néhány ugyan nagyon szép, de nem 'úsznak' napjaink világában."

Reynolds olyan hajókat tervez, amelyek úsznak, vagyis fukcionalsita épületeket. Talán nem jelentenek alternatívát az egész mai építészet számára, ám mértékül szolgálhatnak a környezetbarát technológiák keresőinek.

Tervezőjük Earthship-nek, szárazföldi hajónak nevezi ezeket a konstrukciókat.
Ezek a házak szinte "önellátóak", bárhol fel lehet építeni őket, nem szükséges

Egy Earthship Brigthonban © www.lowcarbon.co.uk

hozzájuk semmiféle közmű megléte az építési telken.

Mégsem jár különösebb lemondással bennük lakni, hacsak valaki nem ragaszodik mondjuk ahhoz, hogy órákig zuhanyozzék.

Az Earthship-et a nap fűti, elektromosságot a napenergiából és szélenergiából nyer. S hogy teljes legyen a repertoár, felfogja az esővizet is, feldolgozza saját szennyvizét. S ha még ez sem volna elég, olyan anyagokból épül, amelyeket a problémás hulladékok között tartunk számon; például abroncsokból. Ezek a gumiabroncsok megtöltve földdel, téglákként egymásra rakva és bevakolva tökéletes építőanyagok.

Egy ilyen építmény lényegében nem más, mint átmenet a bunker és az üvegház között. A benne lévő lakóterek általában U-alakúak, egy domb vagy hegy oldalába vájva, a falak pedig abroncsokkal vannak kirakva három oldalon. A nyitott oldalt üveg borítja, a fűtés nappalra többé-kevésbé megoldott. Éjjel pedig az épületet körülvevő föld termikus hője árasztja vissza a meleget.

Nem mindegy a tájolás, az északi féltekén mindig dél felé kell a házaknak nézniük, hogy az összes elérhető napfényt begyűjthessék, és egyéb korlátok is akadnak, főleg a kiterjedéssel kapcsolatban. De ha egyszer elkészül a szemétház, gyakorlatilag semmibe nem kerül fenntartani. Reynolds egyik boldog megrendelője szerint a házban lévő legalacsonyabb hőmérséklet 21 C, a legmagasabb pedig 24 C volt; rezsiköltsége pedig 47 dollárra rúgott egész évre.

A kortárs építészet élvonalából ezek a házak talán idomtalannak és elkorcsosultnak tűnnek. Ám van néhány olyan jellemzőjük, amelyeket az építészek is elismernek – világosak, tágasak, merész szerkezetűek. A megvalósult épületek alapján ítélve ez az esztétika valahol a pueblo-indián stílus vályogtéglái, valamint Gaudi és Tolkien között helyezkedik el. De ne feledjük Le Corbusier elhíresült mondatát sem: a ház egy „gép, amelyben élünk”; s Reynolds házai vitathatatlanul közelebb állnak ehhez a lakógép-gondolathoz, mint más kortárs épületek.

A Reynolds által tervezett hulladék bioházak közül jópár megvalósult a sivatagban, Új Mexikóban, itt láthatók a korai próbálkozások, kísérletezések eredményei. Építészeti elméletét pedig könyvében vázolta fel (Varázslók Eljövetele – A költészet, az építészet és a kozmikus filozófia megváltó egyvelege). Amit itt leírt, azt főként szellemek, varázslók szavaiból merítette a meditációs piramisában töltött idő alatt.

A kilencvenes évekre megszabadult az obskúrus varázslatoktól és a hajó hasonlatot továbbgondolva, megalkotta az Earthship, a „szárazföldi hajó” fogalmát, a napenergiával fűtött veremlakásokat. Ezután számos ilyen házat emelt, amelyekkel kezdetben megbukott. Nem a teljesítmény, sokkal inkább a

Épülő Earthship Spanyolországban A gumiabroncs, mint tégla © www.earthship.com

helyi közösségek ellenállása és az építészeti szakma által felállított sztenderdek miatt.

„Ha visszatekintek az előző harminc évre, energiám és időm 75 százalékát a harc emésztette fel, hogy tehessem, amit akarok." - mondja küzdelmeiről. "S csak 25 százalék maradt a konkrét tettekre. Majdnem börtönbe kerültem, többször is kevésen múlt, hogy tönkremenjek, ötször nősültem, miközben azon törtem a fejem, hogy hogyan tovább.” 

Ám kitartásának köszönhetően mára ideái eljutottak valameddig, becslései szerint már több mint ezer hasonló építmény van a világon. Legutóbbi, Új Mexikóban létrehozott lakóközössége jól működik.

Daren Howarth, az első „földhajó-projekt” (Brighton) vezetője szorgalmazza, hogy Britanniában térjenek át ezekre az épületekre, mert energiatakarékosak és esetükben alacsony az üvegház hatást előidéző gázok kibocsátásának

Referenciaépület Brightonban © www.earthship.com

mértéke. A brightoni épület információs központként működik, s remélhetőleg motiválja az odalátogatókat. Howarth szerint nem nehéz megépíteni egy ilyen házat, s már Brightonban is bebizonyították, hogy működik a dolog.

„Ha eljutnánk egy Brightonhoz hasonló területre, megvennék egy kelet-nyugati fekvésű  lakótömböt, mindent lebontanék, újra felhasználnám az anyagokat s felhúznék egy csomó 'hajót'.” - álmodozik Reynolds.
Ám - vonja le a tanulságot a The Guardian - nehéz lesz meggyőzni akár Brightont, akár más településeket, mondjanak le egy lakótömbről, amellyel aztán a "szárazföldi hajók" építészei kedvükre kísérletezhetnek. Mintha Reynolds is számolna a realitással: „Az emberek szeretik jó öreg épületeiket, házaikat, még ha azok értéktelenek is. Ez már hagyomány.”