2006. február. 08. 00:00 Utolsó frissítés: 2006. február. 09. 14:59 Portré

Portré Juhász Péterről

"Komolyan vettem a mondást, hogy nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk: már a Deák téri általánosban elkezdtem a nem tanulást, amit később az angyalföldi gimnáziumban is folytattam. A testnevelést kivéve, amiből felmentésem volt, mindenből buktam" - ad újabb leckét polgárpukkasztásból az önfeljelentése nyomán folyó bírósági tárgyalásra cserepes kenderbokorral érkező 35 éves üzletviteli tanácsadó-könnyűdrog-aktivista.

© Végel Dániel
 A közgazdász szülőknek ehhez képest szolid politikai lázadozást kell tolerálniuk: "ugyan én is kitűztem a Duna Kör jelvényét, és kiragasztottam a »sokan vagyunk, akik szeretjük a feketéket« matricát, de egyébként nem voltam aktív". Végül egy féléves kanadai próbálkozás után mégiscsak beiratkozik a Kodolányi János Főiskola angol- kommunikáció szakára, ám a könnyű drogokkal akkor már egy ideje békés harmóniában élő fiatalember ellen rendőrségi eljárást indítanak. Ez némi tanügyi taktikázásra készteti: "nem tudtam, mi a jobb büntetőügyem megítélésénél, ha még járok az iskolába, vagy ha már megvan a diplomám".

Közben az ABN-Amro Mébit cégnél telefonos értékesítő, sőt rövidesen telemarketing-csoportvezető, majd 1997-től a Citibanknál termékfelelős, "ekkor már 50 ember munkáját felügyeltem". Innen csábítják 1998-ban a Budapest Bankhoz, ahol 2000-ben már igazgatói kinevezés várná. Említett és - munkaadója előtt is - eltitkolt büntetőügye okán azonban mégiscsak úgy dönt, kilép, és saját céget alapít, ahol "üzletviteli tanácsadással, kommunikációs tréningekkel foglalkozom". Provokátor lelke azonban csak nem nyugszik: "a Nagymező utcában akartam egy coffee-shopot nyitni", ám a dolog ma is áll. Helyette ott van a 2002 nyarán alapított Kendermag Egyesület, amelynek alelnöke és szóvivője.

"Első az egyesület, de van műsorom a Tilos Rádióban, és ott vannak a számomra oly kedves állatok, kutyáim és macskáim is" - enged egy futó pillantást bérelt pesti belvárosi lakásába a drogügyi bozótharcos.

- A minap, miután polgári engedelmességből példát mutatni kívánva feljelentette önmagát, 70 ezer forintra büntették. Meddig terjed az engedelmessége? Magyarán: fizetett már?

- Megfellebbeztem az ítéletet. És biztos, hogy minden jogi lehetőséget ki fogok használni. A törvény ugyanis kimondja, hogy csak akkor ítélhető el valaki, ha olyan cselekményt valósít meg, amit a törvény tilt, és ami a társadalomra veszélyes, valamint e kettőnek együtt kell fennállnia. Az viszont szerintem nem veszélyes a társadalomra, ha otthon magamnak termesztek kendert. Veszélyes az lehetne, ha árulnám vagy dílertől vásárolnám.

- Nem kevés teatralitással még egy emberes kenderbokrot is megsétáltatott a bírósági tárgyaláson. Miért várta volna a bíróságtól, hogy jóindulatúan mérlegeljen?

- Itt két külön ügyről van szó. Amikor bevittem a tárgyalásra a növényt, valóban elkövettem a kábítószerrel való visszaélés bűncselekményét, hiszen birtokoltam a kábítószert. A bíróságról ugyan beszóltak a rendőrségre, hogy tegyenek valamit, ám a rendőrségről az volt a válasz, hogy egy növénnyel bemenni nem bűncselekmény. Az igazi szenzáció pedig az volt, hogy a tárgyalás végén ki is sétálhattam a bokorral. Erre föl három napra rá a bírónő feljelentett, kijöttek a nyomozók, és elvitték a növényeimet.

- Tessék, még kár is érte. Egyébként miért épp a joint? Hiszen hülyére ihatná magát, napi öt dobozzal szívhatna, és békén hagynák - mondván: joga van rongálni magát.

- Persze fogyasztottam én is: egy kis bort vagy fröccsöt. Eleinte csak azért, hogy hasson, mert maga az alkohol nem ízlett. Későn is kezdtem neki, már 21 éves voltam, amikor először berúgtam. Ebből is látszik, hogy lassan érő típus vagyok.

- Volt már, amiről leszokott?

- Már jó ideje nem eszem húst, így legalább az nem rongál.

- Mi a baja a hússal? Utálja?

- Csak nem eszem. Nem vagyok hajlandó hozzájárulni ahhoz, hogy termék legyen egy életből. Persze ha itt rohangálna egy csirke, és lenne annyi vér a pucámban - ahogy nincs -, hogy kitekerjem a nyakát, az más lenne, mert imádtam a grillcsirkét.

- Nyilván nem tud mindig ilyen slágfertigen válaszolgatni a témába vágó kérdésekre. De úgy tudjuk, beteg mamája elől is gondosan titkolta korábbi, évekig húzódó bírósági ügyét. Azt azért tudta a mama, hogy szív?

- Ha csak kipróbáltam valamit, már tudta. Nyilván felelőtlennek tartott, féltett. De hozzáteszem, hogy ő is kipróbálta a füvet.

- Nem mondja komolyan...

- Pedig igaz. Hatvanévesen elém állt: fiam, mutasd, milyen? Igaz, neki nem jött be.

- Úgy látszik, viszonylag magasan van önnél a veszélyérzet küszöbértéke. Nem ezzel függ össze, hogy állandó társ nélkül, egyedül él?

- Nem egyedül, mert két kutyám és két macskám is van. Igaz, azt szoktam mondani, hogy négy lánnyal élek együtt, és nem bánom, ha félreértik.

- Látjuk, imád meghökkenteni, és mi jó alanyok is vagyunk ehhez. Nem gondolja mégis, hogy egy asszony és néhány csivitelő gyerekkel járó felelősség jobb program lenne?

- Én már 16 éves korom óta társas kapcsolatban éltem. Vicces, de az utolsó volt az első. Két évet jártunk, aztán tíz év szünet után újabb két év. Vele gondolkoztunk gyereken, de ment a büntetőügyem, és a lány nem merte vállalni. Utána meg elhatároztam, csak azért nem lesz barátnőm, hogy legyen valaki mellettem. Megvárom az igazit.

- Tegyük fel, megérkezik, és gyerekeik is lesznek. Mit tesz, ha egyikük kezében füves cigit lát? Kér egy slukkot, vagy kiveri a kezéből?

- Erőszakkal nem lehet semmit megoldani. Nem verném ki. Neveléssel kell tenni ellene, és azt hiszem, ezt tenném én is.

- Kíváncsiak lennénk a részletekre is, de talán legalább ilyen érdekes, hogy mostanában, amikor minden tekintetben kettészakadni látszik az ország, hogy van önöknél: van jobboldali füves és baloldali füves?

- A politika igyekszik megosztani bennünket. De hát a kocsma sem így működik. Kinek jutna eszébe, hogy ide csak a fideszesek, oda meg az emeszpések járnak inni?

- Hát vagy kocsma van sok, vagy mi járunk keveset kocsmába. Igaz, ott a legszélesebb választékban vehetjük magunkhoz a legális butítókat. Ez lenne a menet a könnyűdrog-fronton is: helyre kis üzletekben, mint a trafikban juthatnánk a bódulathoz?

- Az ideális persze az volna, ha senki semmilyen drogot nem fogyasztana, és nem is juthatna hozzá. Vagyis tiltsuk éppúgy az alkoholt, nikotint, kávét. Csakhogy ez nyilván nem lehetséges, mert az emberek 95 százaléka él ezzel vagy azzal. Lehetne viszont szabályozni, és a prevencióra kellene fektetni a hangsúlyt, hogy mindenki a legkisebb ártalommal tegye. Mindenekelőtt azonban azt kellene elérni, hogy semmiképpen se fenyegessék büntetőjogi eljárással a drogok fogyasztóit.

LINDNER ANDRÁS - HORVÁTH ZOLTÁN