Vízalatti vasút
Valóra válhat Ázsia és Európa tenger alatti összeköttetésének álma, ha létrejön a Boszporusz alatti alagútrendszer, ám ütemezésébe beleszólhat a Törökországot is tépázó pénzügyi vihar.
A török jegybank piaci intervencióval és kamatemeléssel igyekszik védelmezni valutáját, és elkerülni a pénzügyi vihart, ami különösen rosszkor jönne a nagy ívű fejlesztési programokat dédelgető ankarai kormánynak. Mind közül a legnagyobb beruházás a - török közlekedési és távközlési minisztérium által egyenesen az évszázad projektjének nevezett - vasúti alagút Isztambul két része, egyben Európa és Ázsia között, a Boszporusz alatt. Az építkezést egy japánok vezette konzorcium végzi - török cégeket is bevonva -, ám a kapcsolódó fejlesztések egy részét Ankara hajtja végre, amely vasúti korszerűsítésre éppen márciusban vett föl az Európai Beruházási Banktól (EIB), illetve a Világbanktól összesen 544 millió euró hitelt.
A két kontinens közötti szárazföldi összeköttetés gondolata először 1860-ban merült fel, de csak addig jutottak, hogy talán oszlopokra lehetne helyezni a vasúti síneket, és így, vonattal, átszállás nélkül eljutni Európától Ázsiáig. A 20. század technológiai fejlődése újra beindította a gondolkodást, és a két híd megépítése mellett a tenger fenekén áthaladó vasút ötlete az 1980-as évek végén öltött végleges formát. A terv azonban túl nagyszabásúnak bizonyult, és a finanszírozási lehetőségek megnyílásáig még majdnem két évtizedet kellett várni.
Ankara 1999-ben kötött szerződést a program pénzügyi hátterének megteremtéséről a Japán Nemzetközi Együttműködési Bankkal, amely 950 millió dollár kölcsönt folyósított kedvező feltételekkel a 2,6 milliárd - a kiegészítő beruházásokkal együtt 4,1 milliárd - dollár összköltségűre tervezett óriásprojekthez. Egy évvel később beszállt az EIB is, amely 650 millió eurós hitelt adott, szintén a piacinál előnyösebb kondíciókkal. A szerződések szerint a kölcsönöket negyven év alatt kell visszafizetni, és a törlesztések tíz év türelmi idő után kezdődnek el.
A Boszporusz alatti alagút egy összesen 76 kilométeres hálózatba illeszkedik bele. A tervek szerint szinte végig a tenger közelében haladó vasúti pályák 63 kilométeres részét a föld felett fektetik le, a többi 13 kilométeres pályaszakasz pedig egymáshoz kapcsolódó alagutakon keresztül a földfelszín alatt halad. Ennek az alagútrendszernek a szíve egy 1400 méteres acélfolyosó, amely 11 darab, 130 méter hosszú, 9 méter magas és 15,3 méter széles elemből áll, ezek egyenként 18 ezer tonnát nyomnak. A tengerben 54 méter mélyre süllyesztett acélfolyosót többszörös biztonsági és vízhatlan réteggel vonják be. Az első két elem nemrég készült el, lesüllyesztésük és a nagy pontosságot kívánó mélytengeri összeszerelés pedig szeptemberben kezdődik.
A hatalmas építkezés fontos eleme a földrengés elleni biztonság. A vasúti alagút egy helyen 20 kilométerre megközelíti a hét évvel ezelőtti isztambuli nagy földrengést okozó észak-anatóliai törésvonalat. A tervek kidolgozása során ezért az amerikai és japán szakemberek figyelembe vették a szintén földrengésveszélyes régióban fekvő - és a természeti katasztrófát korábban szintén elszenvedő - japán Kobe és a kaliforniai San Francisco tapasztalatait.
A Marmaray névre keresztelt alagút - az elnevezés a Márvány-tenger (Marmara) és a vasút (ray) török szavak összeolvasztásából származik - munkálatai 2004 májusában kezdődtek, az átadás tervezett ideje 2009. április vége, ha a természeti vagy a pénzügyi erők nem szólnak közbe. A vasúti rendszer napi 1 millió utasra tervezett kapacitásával enyhíthet a 14 milliós metropolis krónikus közlekedési gondjain is. Összesen 37 állomást - ebből három földfelszín alattit - építenek, illetve újítanak föl, és megteremtik az összeköttetést az isztambuli metróval is. A két kontinens között óránként 75 ezer ember utazhat majd a két-tíz percenként induló gyorsvonatokon.
Jelenleg a két boszporuszi fizetős híd és komphajók sokasága próbálja biztosítani az átjárást a két kontinens között, ám sokszor teljes káosz uralkodik a nagyváros útjain. Az e tekintetben világelső Tokióban a tömegközlekedés 60 százaléka zajlik vasúti pályán, a második New Yorkban pedig 31 százaléka. A Marmaray elkészültével felsorakozhat mögéjük Isztambul a maga várhatóan 27 százalékos arányával.
TARIK DEMIRKAN