Az internetes hadviselés sikere az ellenség gondatlanságán múlik - hangsúlyozta a HVG kérdésére Martin C. Libicki, az amerikai védelmi minisztérium számára is jelentéseket készítő kutatóközpont, a kaliforniai RAND Corporation informatikai hadviseléssel foglalkozó vezető elemzője.

HVG: A légtér és az űr mellett a kibertér is a modern hadviselés színterévé lépett elő - írja a Hódítás a kibertérben - nemzetbiztonság és informatikai hadviselés címen az idén megjelent könyvében. Katonai szempontból miben különbözik a kibertámadás a hagyományostól?

M. C. L.: Először is: a kiber-haditechnika csak a számítógépeket veszélyezteti. A számítógépek persze fontosak, és egyre inkább azok lesznek, de azért az emberi élet szempontjából mégsem olyan meghatározó tényezők, mint mondjuk a víz vagy az oxigén. Másodszor: csak akkor lehet behatolni egy rendszerbe, ha vezetnek oda olyan bejáratok, amelyeket nem megfelelően őriznek. A kiberháború sokkal inkább a védelemről szól, mint a támadásról. Harmadszor: míg a fizikai pusztítás helyrehozásához hónapok vagy akár évek szükségesek, addig egy számítógépes rendszer néhány óra vagy nap alatt újra működésképessé tehető.

HVG: A háborúk tehát továbbra sem a kibertérben zajlanak majd?

M. C. L.: Egyelőre biztosan nem. A kiberhadviselés jelenleg legfeljebb arra képes - és azt is legfeljebb egy tehetetlen hadügyi vezetéssel szemben -, hogy működésképtelenné tegye az informatikai védelmi rendszereket, s közben a hagyományos haderő kemény ütést mérhessen a készületlen ellenségre. Hogy a jövő e tekintetben mit hoz, az attól függ, mennyire válnak függővé a hadseregek a komputerektől, illetve mennyire gondatlanul kezelik a rendszereket. Katonai csapásmérésre alkalmas lehet az internet, de az ellenség lefegyverzésére, értékeinek megszerzésére vagy a megadás kikényszerítésére aligha.

HVG: Az internet tehát inkább bűnözők, terroristák meg katonai hírszerzők eszköze lehet?

M. C. L.: Terrorakciónak sem túl hatékony a hackelés, mivel emberi életeket nem veszélyeztet. A legszofisztikáltabb támadás is legfeljebb kényelmetlenséget okozhatna, mint mondjuk egy metrós sztrájk, szemben a metrókocsikat felrobbantó valódi terrorizmussal. Hírszerzésre viszont valóban kiváló eszköz az internet. Erre ráadásul bőségesen állnak rendelkezésre módszerek: például a drót nélküli hálózatok jeleinek befogása, amire meglehetősen kevesen figyelnek.