Az első világháború kitörésének egyik oka - vélte A. J. P. Taylor brit történész -, hogy akkortájt Európában "egyetlen életerős férfi sem tudta, milyen a háború". Úgy képzelték, hogy az "nagy menetelésekből és nagy csatákból fog állni, és gyorsan eldől, karácsonyra véget ér". Meglehet, a későbbi évtizedek rémes tapasztalatai is kellettek ahhoz, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió szembenállása közvetlen katonai összecsapás nélkül záruljon le. Vajon - miképp ez évszázadokkal korábban gyakorta megesett - a 21. században a nagyhatalmak ismét a lakott területektől távol, ezúttal az interneten intézik majd el diplomáciai eszközökkel már nem rendezhető ügyeiket?

Katonai jellegű összecsapások napjainkban is előfordulnak a neten. A kínai hadsereg júniusban behatolt a Pentagon számítógépes hálózatába - hozta a mellbevágó hírt a Financial Times brit üzleti napilap szeptember 4-én. A másnapi pontosítás még hátborzongatóbb képet festett az incidensről: eszerint az USA hadügyminisztériuma hónapokon keresztül ellenállt a folyamatos kínai internettámadásoknak, a behatolás mégis megtörtént. Sőt a rendszerről anyagokat töltöttek le, és a támadás miatt a védelmi miniszter, Robert Gates irodájának szerverét több mint egy hétre le is kellett kapcsolni. A Pentagon - mely elismerte ugyan a rendszerleállás tényét - nem nevesítette a támadókat. Ám a Financial Timesnak név nélkül nyilatkozó hivatalnokok elárulták, hogy egy belső vizsgálat - amely jelenleg is igyekszik kideríteni, milyen anyagokat szerezhettek meg a behatolók - megállapította: a támadást szinte bizonyosan a kínai néphadsereg indította. Miután Kína az év elején űrháborús félelmeket generált azzal, hogy rakétával lelőtte egy saját kiöregedett műholdját (HVG, 2007. február 3.), most azt demonstrálta - vélik a szakértők -, hogy akár egy válsághelyzetben is képes lenne megzavarni az amerikai védelmi rendszereket.

Csang Ju, a pekingi külügyminisztérium szóvivője viszont tagadta, hogy a kínai kormány állna az internettámadás hátterében, mondván, "a vád teljesen alaptalan, és hidegháborús mentalitást tükröz". Ha így van, mások mentalitásán sem fogott az idő. A hamburgi Der Spiegel hetilap augusztus végén röpítette világgá a hírt, hogy vélhetően a kínai hadsereg hackerei hatoltak be és telepítettek kémprogramokat a német kormány számítógépes rendszerébe. A hírt Ven Csia-pao miniszterelnök személyesen utasította vissza Angela Merkel német kancellár kínai látogatása során (HVG, 2007. szeptember 1.).

Korábban is előfordultak egyébként olyan támadások, amelyek hátterében Kínát sejtették. Az amerikai kormány által Titánesőnek elnevezett 2003-as akciósorozatban - vélhetően kínai - hackerek feltörték egyebek közt a Lockheed Martin repülőgépgyártó és hadiipari óriás, valamint az informatikai védelemre szakosodott Sandia National Laboratories és a NASA rendszerét.

Ám a hackereket általában igen nehéz azonosítani, mert az internetes támadásokat gyakran közvetve indítják, megfelelő vírusprogrammal fertőzött, úgynevezett zombigépekről, amelyek tulajdonosai általában nem is tudják, hogy masinájukat távolról is használják (HVG, 2006. szeptember 29.). Ráadásul - mint azt a kiberbiztonsággal foglalkozó John Hamre, a Clinton-kormány egykori védelmi miniszterhelyettese a Financial Timesnak elmondta - időnként a bűnözői csoportok is megpróbálják úgy álcázni támadásaikat, mintha azt valamely állam kormánya indította volna.

Ma már úgy tűnik, tévedtek az észt politikai vezetők, amikor rendre azt állították, Moszkva áll az április-májusban három héten át tartó hackertámadás-sorozat hátterében. Miután az észt főváros központjából egy katonai temetőbe költöztették át a szovjet hősi emlékművet, a Bronzkatonát (HVG, 2005. május 5.), tömegesen indult támadások bénították meg minisztériumok, politikai pártok, újságok, bankok honlapjait. Miképp azt helyi informatikai cégek közléseire hivatkozva észt hivatalnokok hangsúlyozták, a támadások jelentős része orosz gépekről érkezett, némelyikük orosz kormányhivatalokból.

Az internetellátottságban Európában élen járó Észtország gyorsan reagált: egy időre külföldről elérhetetlenné tette internethálózatát, és közben a NATO-hoz fordult segítségért, egyebek mellett azt kérve, nyilvánítsák egy tagállam elleni katonai támadásnak az internetes akciókat, ami által a védelmi szervezet kölcsönös segítségnyújtási egyezménye automatikusan életbe lépne. Az észak-atlanti szövetség által felkért amerikai informatikai biztonsági szakértők azonban júniusra úgy találták, valószínűleg kormánytól független, "politikailag motivált hackerbandák" hajtották végre a támadássorozatot, amely nem szervezett katonai akció, inkább egyfajta "kiberzavargás" volt. Egyébként már a támadássorozat idején is voltak olyan szakértők, akik hangsúlyozták, a Kreml, ha internettámadást indítana Észtország ellen, sokkal komolyabb rombolást okozhatna.

SCHWEITZER ANDRÁS