Ami nem sikerült a galloknak a focivébén, az összejött az egészségügyben. Franciaország ugyanis az első abban a fogyasztóközpontú rangsorban, amelyet a Health Consumer Powerhouse (HCP) svéd cég állított össze és hozott nyilvánosságra június végén. "Köztudott, hogy van több professzionális rangsor, amelyet például az Egészségügyi Világszervezet vagy a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet állít össze. Ezek azonban elsősorban a döntéshozóknak, nem pedig a szolgáltatást igénybe vevőknek szólnak" - magyarázták a HCP vezetői az idei tanulmány közreadásakor. Márpedig a HCP csak a páciensekre koncentrál: a hazai terepen szerzett hároméves tapasztalattal a hátuk mögött tavaly léptek először az európai színtérre.

Az európai léptékű rangsorkészítés távolról sem öncélú, hiszen amint azt a luxembourgi Európai Bíróság május 16-ai ítélete megerősítette (lásd Betegutak című írásunkat), nemcsak az európai áruk és szolgáltatások kelhetnek át akadálymentesen az országhatárokon, hanem a betegek is kereshetnek gyógyulást más EU-tagországban. Ehhez viszont jó, ha tudják, hogy az otthonuktól távol milyen minőségű ellátásra számíthatnak. A HCP listáján szerepel az összes EU-tagország, valamint Svájc. Öt nagy csoportban összesen 28 ismérv szerint kaptak 1-től 3-ig terjedő osztályzatot a nemzeti egészségügyek.

A betegjogok feltérképezésekor a rangsorkészítők egyebek mellett annak jártak utána, van-e az adott országban betegjogi törvény, belenézhet-e a páciens saját leleteibe, bevonják-e a betegek társadalmi szervezeteit a szakmai döntéshozatalba, létezik-e állandó egészségügyi telefonos szolgálat, van-e a szolgáltatók minőségi mutatóit tartalmazó nyilvános kiadvány. A HCP az idén először azt is megtudakolta, elérhetik-e a betegek e-mailen is a családorvosukat. Ez utóbbira a 3 pontot érő egyértelmű igennel csupán az észtek válaszoltak, a többieknél a 2-est érő "részben", illetve az 1-essel értékelt "egyáltalán nem" volt a felelet.

A következő blokkban, a várakozási időknél olyasmiket firtattak, hogy a bejelentkezőket még aznap fogadja-e a háziorvos, hány napot kell várni csípőprotézisre vagy bypass-szívműtétre, és mennyi idő múltán kezdik el a rákbetegek kezelését.

Az "eredményesség" rubrikába kerültek az egyes betegségek halandósági mutatói. A teljesítményt a közfinanszírozott egészségügyi rendszer "nagyvonalúságával" azonosították. Ehhez azt vették figyelembe, hogy 100 ezer lakosra hány szürkehályog-műtét jut, a csecsemők hány százaléka kap járványos gyermekbénulás elleni vakcinát, s kiterjed-e az ellátási rendszer a fogászati szolgáltatásokra is. A legújabb gyógyszerekhez való hozzájutás lehetősége és az árak támogatottsága zárta az értékelési szempontok sorát.

A legnagyobb súllyal az eredményesség és a várakozási idő esett latba, így a hármas francia-holland-német befutó nemigen értékelte át az európai közvélekedésben kialakult értéksorrendet. Az adatok elemzése néhány kevéssé ismert tényt is a felszínre hozott. Így például a 25 EU-tagország közül egyetlen - Nagy-Britannia - készít minőségi szempontok alapján rangsort az egészségügyi szolgáltatókról. Négy ország közül három nem kezdi meg a rákos betegek kezelését a baj felfedezését követő három héten belül, és minden második országban korlátozzák a páciensek hozzáférését a saját állapotukról szóló orvosi feljegyzésekhez.

A kutatók azonban úgy érezték, hogy a 25 EU-tagország összehasonlításához nem elegendő, ha csupán pénzben - akár a vásárlóerő különbségeit is figyelembe véve - vetik össze a teljesítményeket, hiszen a ráfordítások erősen különböznek. Lengyelországban és Lettországban fejenként évi 500 dollár jut a gyógyításra, míg Nyugat-Európában és az északi országokban ugyanez a vásárlóerő-paritáson mért költés fejenként 2300-2800 dollár között van. Ezért kiszámítottak egy afféle "a pénzéért a legtöbbet kap" mutatót is - ezt nevezték el hatékonyságnak -, amely aztán alaposan átstrukturálta a mezőnyt, a szlovén-észt-magyar hármasnak ítélve a dobogós helyeket. A hatékonysági vetélkedőben Svájc és Luxemburg is a tisztes középmezőnyben, Nagy-Britannia pedig a sereghajtók között végzett, jelezve, hogy a bőséges pénzellátás bizonyára visszafejleszti a "hogyan oldjuk meg minél olcsóbban" naponta gyakorolt kelet-közép-európai kreativitását.

GÁTI JÚLIA