A 75 éves brit asszony, Yvonne Watts helyesen cselekedett, amikor Párizsba utazott csípőprotézis-műtétre, hiszen odahaza, Badfordban azt a felvilágosítást kapta, hogy gyorsan romló egészségi állapota és mind súlyosabb fájdalmai ellenére legalább egy évet kell várnia, amíg az állami egészségügy (NHS) kezelésbe veszi. Az egészségügyi ellátás "indokolatlan késlekedése" feljogosítja az EU polgárait arra, hogy más tagországokban keressenek gyógyírt kínjaikra, így a 2003-ban kifizetett 5700 eurós franciaországi számla összege hiánytalanul visszajár Yvonne Wattsnak - így döntött május közepén a luxembourgi Európai Bíróság. Míg a betegszervezetek lelkesen üdvözölték, addig a brit egészségügyi hivatalnokok erős fenntartásokkal fogadták az újabb precedenst. Az uniós testület 1998 óta hozza az egészségügyi ellátás határait feszegető ítéleteit arról, ki és hogyan mehet orvoshoz hazájától távol, de az EU-n belül.

Bár a bíróság nem részletezte, mennyi idő számít "indokolatlan késlekedésnek", a mostani döntés drámai következményekkel járhat, hiszen a nyugat-európai országok közül Nagy-Britanniában a leghosszabbak a várólisták, így ha megszaporodnak a Watts asszonyhoz hasonlóan türelmetlenek, a külföldi kezelések borsos számlája tovább kurtítja az otthon maradottak gyógyítási lehetőségeit - érvelnek az NHS vezetői. A legfrissebb adatok szerint a szigetországban 771 ezren várnak valamilyen kezelésre, közülük 199-en fél évnél régebben. Becslések szerint évente mintegy 50 ezren utaznak külföldi gyógykezelésre. Egy betegturizmussal foglalkozó üzletember, Keith Pollard szerint nincs ok a kétségbeesésre: "A minőségi szolgáltatás ára mindenütt nagyjából egyforma, vagy akár alacsonyabb, mint Nagy-Britanniában. Akkor pedig még megtakarítást is hozhat, ha valaki külföldön gyógyul."