HVG

A szén-dioxid-kereskedelemre is átterjedt a tőzsdepánik, mivel október eleje óta mintegy 25 százalékkal estek az 1 tonna európai kvótaegység kibocsátási jogáért, az úgynevezett EUA-ért fizetendő árak az európai kereskedési rendszerben (lásd grafikonunkat a 94. oldalon). A kvótakereskedelemre a 2005 óta hatályos kiotói egyezmény és az ehhez igazodó unió egyaránt lehetőséget ad. A Föld légkörét üvegházhatásuknál fogva felmelegítő gázok kibocsátásának 8 százalékos csökkentését vállaló Európai Unió előírta, hogy a nagy szennyezők - például az erőművek - csak az egyes nemzeti kiosztási tervekben megadott kontingensek mértékéig eregethetnek ki szén-dioxidot. Túllépés esetén a 2005- 2007 közötti, első szakaszban tonnánként (azaz EUA egységenként) 40 eurós büntetést kellett fizetniük, a 2012 végén záródó második időszakban pedig már 100 euró a taksa. Másrészt viszont a fel nem használt, felesleges kvóták értékesíthetők.

Az efféle üzleteket közvetítő Vertis Zrt. becslése szerint az első három évben körülbelül 40 millió tonna "levegő" cserélt gazdát az unióban, mintegy 700 millió euróért. Főleg keletről nyugatra vándoroltak a kvóták, az elszámolásra kötelezett 152 magyar cég mintegy 10-15 milliárd forint bevételre tehetett szert. Az üzletelésbe beszállt a kormány is, a Vertis közvetítésével aukcióra bocsátotta EUA-kerete egy részét - 2006-ban és tavaly 1,2-1,2 millió tonnát -, így összesen 2,5 milliárd forinthoz jutott. Szeptemberben egy újabb, ezúttal 2 millió tonnás tételt vert dobra a magyar állam, amelynek árát nem hozta ugyan nyilvánosságra, de az az információmorzsákból kihámozhatóan a korábbi két ügyletnél jóval magasabb, tonnánként 13 euró körül lehet. Ez az október közepére már be is folyt, feltehetően 5 milliárd forintot meghaladó összeg azonban nem használható fel tetszés szerint. A mostani alkura ugyanis nem az uniós, hanem a kiotói szabályok vonatkoznak.

HVG

A kibocsátásuk csökkentését vállaló országok a kiotói mechanizmusok keretében is adhatják-vehetik a légkörbe kibocsátható szén-dioxidot. A tényleges kibocsátáshoz hozzá kell számítani az eladott kiotói kibocsátási egységet, az úgynevezett AAU-t, a vevő mérlegét viszont ez a tétel nem terheli. A magyar kvótát megvásárló Belgium - a kiotói vállalásaikat csak ilyen üzletekkel teljesíteni képes más régi uniós tagállamokhoz hasonlóan - csupán olyan országokkal üzletel, amelyek e bevételt üvegházhatásúgáz-kibocsátásuk megfékezésére költik. Jócskán akadnak ugyanis olyanok, amelyek a gazdasági visszaesés miatt külön erőfeszítés nélkül is beleférnek kiotói kötelezettségeikbe. Magyarország garantálta Belgiumnak, hogy nem ilyen, úgynevezett "forró levegőt" ad el: a bevételt csakis az Országgyűlés által elfogadott nemzeti éghajlatvédelmi stratégiában foglalt intézkedésekre költi. "Kizárólag olyan beruházásokra - magyarázta a HVG-nek Oláh Lajos, a zöld tárca államtitkára -, amelyek hatására kevesebb üvegházhatású gáz kerül a levegőbe, méghozzá mérhető és ellenőrizhető módon."

A garanciára szükség is van, hiszen Magyarország is lazán belefér kiotói kötelezettségvállalásába, miszerint az 1985- 1987-ben évente átlagosan a levegőbe eregetett üvegházhatású gázokból 2008-2012 között éves átlagban 6 százalékkal kevesebbet füstölhet el. A rendszerváltás megrázkódtatásai klímaügyben az ország hasznára váltak. Az említett bázisidőszakhoz képest Magyarország gazdasági teljesítménye ugyanis - a többi kelet-európai egykori szocialista országéhoz hasonlóan - drámaian romlott, főleg a legszennyezőbb, leginkább energiaigényes, így a legtöbb szén-dioxidot termelő üzemeké. Az előírt 6 százalékkal szemben a csökkenés különösebb erőfeszítések nélkül 30 százalékra sikeredett (lásd táblázatunkat), így akár évi 20 millió AAU-t is eladhatna az állam. Ám egyelőre óvatosan legfeljebb 25 millió egység értékesítésére kapott engedélyt a zöld tárca - ebből a fenti áron több mint 60 milliárd forint folyhatna be. Hogy valóban be-, és ne elfolyjék, arról egy majdani kormányrendelet hivatott gondoskodni. Ebben rögzítenék, hogy e bevételek csakis az üvegházhatású gázok kibocsátásának a mérséklésére fordíthatók.

A Belgiummal kötött szerződésben ezt a rendelkezést megelőlegezve a magyar állam vállalta, hogy a bevétel egy kincstári alszámlára kerül, amelynek elköltését az illetékes belga szaktárca is ellenőrizheti. Bár ez nem elkülönített alap, de a klímapénzek év végi maradványa nem kerülhet bele a költségvetési nagykalapba, vagyis a majdani energiatakarékossági, épület-korszerűsítési, a megújuló energia felhasználását szolgáló pályázatokra addig áll rendelkezésre a pénz, amíg valóban fel nem használják. Az már a szabályozás bája, hogy a devizában nyilvántartott klímabevétel nem fog kamatozni. Pedig eltart egy ideig, mire a zöld tárca kidolgozza a pályázati feltételeket, amelyeknek illeszkedniük kell a társtárcák hasonló célú kiírásaihoz.

Ami az uniós vállalati kvótákat illeti, a 2013-2020-as klímakereskedelmi előírások európai parlamenti raportőre, az MDF-es Olajos Péter szerint Magyarország a legkedvezőtlenebb esetben is 27,3 millió EUA-t adhat majd el, méghozzá úgy, hogy az egységár a szigorodó kibocsátási előírások hatására a jelenleginél alighanem drágább lesz. Az általa jósolt 26 eurós áron - 250 forintos euróárfolyamon számolva - a bevétel a 210 milliárd forintot is meghaladná, ami két nagyságrenddel több, mint amennyi állami támogatás jut jelenleg például a megújuló energiák elterjesztésére vagy energiatakarékosságra. A számítást azonban felboríthatja az a kiotói játékszabály, hogy a fejlett országok az általuk a fejlődő országokban megvalósított klímavédelmi beruházásoknak köszönhető szén-dioxid-megtakarítást is a sajátjukként számolhatják el (ezeket a kvótaegységeket CER-nek nevezik). Ennek az a logikája, hogy a fejlődő országoknak nincsenek emissziócsökkentési kötelezettségeik. A CER-eket - kvótájuk 10 százalékáig - az uniós cégek is beszámíthatják. Akár a tőzsdén is vehetnek ilyen - ugyancsak 1 tonna szén-dioxidnak megfelelő - kvótaegységeket. Ezek ára alacsonyabb az EUA-énál, mivel a fejlődőkben olcsóbban lehet egységnyi szén-dioxidot spórolni.

A kvótaárak tehát részben a tőzsdén alakulnak. A 2005-2007 közötti első uniós kereskedési időszakban az EUA ára még a 30 eurót is elérte, majd egyre csökkent. 2006 végén Magyarország csak 7,42 eurós árat tudott elérni, 2007 elején pedig csupán 0,88-at. Az első időszakban ugyanis a tagállamok kormányai túl bőkezűen osztogatták az EUA-kat, a mostani, második kereskedési időszakban viszont Brüsszel résen volt (lásd A cégek is megizzadnak című írásunkat), és jelenleg jóval drágábban, 18 euró körül cserél gazdát egy EUA. A 2012-ben záródó második kereskedési időszak egyben a kiotói egyezmény teljesítésének határideje is, így ha Magyarország valóban nem "forró levegőt" árul - azaz bizonyíthatóan az üvegházgáz-kibocsátásának csökkentésére költi a bevételt -, tetemes summát fordíthat majd a klímaüzletek révén az egyébként nem túlságosan környezetbarát energiapolitikája korrekciójára.

SZABÓ GÁBOR