Azt pedig tűrhetetlennek tartja, hogy különböző pénzügyi alapok menedzserei több százmillió eurót keresnek évente, miközben az általuk felvásárolt cégek minimálbérért dolgoztatják az alkalmazottakat.

Mindezt Helmut Schmidt, Németország nyugalmazott, de mindmáig nyughatatlan szociáldemokrata kancellárja mondta az utóbbi hetekben. S hogy hol? Ahol csak megfordult: tévéműsorokban, nyilvános beszélgetéseken, valamint a hamburgi Die Zeit hasábjain, melynek magazinjában állandó rovata fut "Egy cigaretta Helmut Schmidttel" címen. Schmidt már megjelenésével is előszeretettel provokál: szinte láncdohányos, ha pedig elnyom egy cigarettát, szippant egy csipetnyi tubákot.

A Hamburgban született 88 éves Schmidt - aki a második világháborúban a keleti fronton is szolgált, majd 1945 áprilisában angol hadifogságba került - közgazdasági és politikai tanulmányai után 1953-ban lett a Bundestag képviselője, majd a hatvanas évek végétől több kormányposzton is megfordult, 1974-1982 közt pedig az NSZK szövetségi kancellárja volt, Willy Brandt után és Helmut Kohl előtt. A német jóléti társadalomnak az ő kormánya idejében kellett szembenéznie az első olajválság következményeivel, akárcsak a Vörös Hadsereg Frakció (RAF) terrortámadásaival. Ő kezdeményezte Giscard d'Estaing francia elnökkel közösen 1975-ben az első - akkor még csak hat ország vezetőinek részvételével megtartott, időközben G8-ra bővült - világgazdasági csúcstalálkozót, s nevéhez fűződik a NATO 1977-es hidegháborús nyugat-európai rakétatelepítési döntése.

Nincs túl jó véleménye Schmidtnek a mai politikusokról. Úgy véli, hiányoznak az egyéniségek, de nemrég elismerte: Angela Merkel német kancellár sokat fejlődött hivatalba lépése óta. Igaz, tette hozzá rögtön, ez velejárója a posztnak, és más kormányfőkre is érvényes lehet. Bár - mint mondta - a mai amerikai elnökre épp az ellenkezője vonatkozik.