"Erre a gépre biztosan nem lesz szükségünk" - mondott ítéletet a SAPARD-program támogatásával, 60 százalékos saját erő mellett 83 millió forintért beszerzett cukorrépa-betakarító gépről Dominkó Sándor, az Orosfarm Szövetkezet elnöke, aki szerint még 6-7 évre lett volna szükség, hogy beruházásuk megtérüljön. Ennyi viszont már aligha adatik meg. A dél-békési körzetben 2500 hektárjából 400-on cukorrépát termesztő nagyüzemben az ágazat jövedelmezőségét alaposan lerontja az EU tervezett cukoripari reformja (HVG, 2005. augusztus 27.). Így az Orosfarm és annak gépeire alapozva további 800 hektáron termesztő környékbeli gazdák kénytelenek lesznek a cukorrépát másik növényi kultúrával kiváltani. A kabai és a szolnoki cukorgyár is több mint 100 kilométerre van tőlük, ekkora szállítási távolságot pedig már végképp nem bír el a cukorrépa, amelynek átvételi ára a reform hatására biztosan csökkenni fog.

Pedig sikerágazatként harangozta be a cukorrépa-termesztést a csatlakozás előtt a magyar kormány és az EU is. "Mi ennek hittünk, e szerint igyekeztek a gazdálkodók is fejleszteni" - mondta a HVG-nek Juhász Lajos, a Cukorrépa-termesztők Országos Szövetségének elnöke, aki 100 hektáros családi gazdaságában milliókat fektetett gépekbe, répatárolóba és öntözőrendszerbe. Mások is már most fogják a fejüket, miért nem a gabonatermesztést szorgalmazták, az ugyanis - legalábbis egyelőre - biztos üzletnek látszik. Persze nem véletlen, hogy annak idején oly sokan ráharaptak a cukorrépára: az Orosfarmnál például ez a 400 hektár csaknem annyi nyereséget hozott, mint a többi termény kétezer hektáron. "Nincs olyan növény, amely kiválthatná a cukorrépát, a felszabaduló területet jobb híján gabonával vetjük be" - kommentálta a várható fejleményeket Dominkó.

A cukorrépa- és a cukorár csökkentése biztosra vehető, bár a mértékéről és a reform kezdési időpontjáról az Európai Bizottság (EB) és az Európai Parlament (EP) között vita robbant ki. A brit elnökség és az EB egyaránt azt szeretné, ha még novemberben - az agrárminiszteri tanácsülésen - megszületne a politikai döntés, hogy ezzel is javítsák az EU alkupozícióját a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) decemberi, hongkongi miniszteri értekezletén. Az EP mezőgazdasági és vidékfejlesztési bizottsága szintén kidolgozta a maga három jelentését, amelyek korántsem olyan radikálisak, mint az EB ajánlásai. A különbséget a jelentéstevő - a francia Jean-Claude Fruteau - úgy jellemezte, hogy az EB "teljes deregulációra" törekszik, az EP viszont kiáll a közös agrárpolitika mellett, amelynek fundamentális szerepe, hogy megvédje az európai farmereket.

A fehér cukor jelenlegi, tonnánként 631,9 eurós referenciaárát (lásd Cukorpiaci alapfogalmak című írásunkat a 110. oldalon) az EB két év alatt 39 százalékkal csökkentené, az EP illetékes bizottsága viszont csak 25 százalékkal. Arányosan, kisebb mértékben faragnák le a képviselők a kvótacukorrépa alapárát is (42,5 helyett csak 26,6 százalékkal). Egyidejűleg a gazdák kieső jövedelmét az EB által javasolt 60 százalék helyett a többi, már megreformált piaci szervezethez hasonlóan 80 százalék erejéig kompenzálná az EP.

A 39 százalékos cukorárcsökkentés egy dunántúli és egy alföldi gyár eltűnését okozná, azaz a jelenleg 60 ezer hektáron gazdálkodó, évente 280-500 ezer tonna cukor alapanyagát előállító termelői kör 30-40 százaléka kénytelen lenne felhagyni a cukorrépa-termesztéssel (lásd táblázatunkat). "A 25 százalékkal viszont szinte mindenki túlélné a reformot" - mondta a HVG-nek Juhász. "Ez még nem rázná meg alapjaiban az iparágat" - fogalmazott Koczka Zoltán, a Cukoripari Egyesülés igazgatója. A magyarországi cukorgyártók egyelőre figyelik, mire megy egymással az EB és az EP, bár a legenyhébb változatban nem nagyon reménykednek. Juhász szerint a 25 százalékos árcsökkentés nem lenne eléggé visszatartó erejű, ezért például újabb brazíliai nádcukorgyárak létesülhetnének, és exportjuk újból felboríthatná az unió cukorpiacát. Az érdekvédők a még kompromisszumos megoldás esetén is elvérző 10-20 százaléknyi magyar cukorrépa-termesztő számára a kompenzáció emelését és a más termékre áttérők kártalanítását, valamint a cukorrépa energetikai hasznosítását jelentő bioetanol-előállítás támogatását tartják fontosnak.

Ezzel az EP-nél nyitott kapukat döngetnek. A cukortúltermelés enyhítésére a Fruteau-féle jelentés hangsúlyozza ugyanis, hogy a termesztőket és a feldolgozóüzemeket tegyék érdekeltté a bioetanol-gyártásban. Az ebben részt vevő gazdákat a jelenlegi hektáronkénti 45 helyett 60 eurós támogatásban részesítenék, az energiatermelési célú kultúrák maximális termőterületét pedig az EU-ban 1,5-ről 2 millió hektárra növelnék.

Fruteau azt is szorgalmazza, hogy az új tagállamok cukorrépa-termesztői az egységes területalapú kifizetési rendszeren kívül juthassanak kompenzációhoz. Az árcsökkenés miatt veszteségessé váló cukorgyárakat pedig négyéves szerkezetátalakítási programmal ösztönöznék a termelés leállítására vagy profilváltásra. Az EP bizottságában kidolgozott jelentés a termelésből kivont kvóták szerinti, évente csökkenő támogatás felemelését is javasolja (az eredeti EB-javaslathoz képest a szerkezetátalakítás első évében mintegy 9,5, a negyedikben csaknem 23 százalékkal). Újdonság az is, hogy a támogatás legalább 10 százaléka az adott üzemekkel leszerződött répatermesztőket illetné meg.

Bár a cukorpiaci reformról a tanács dönt, csak azt követően teheti ezt, hogy a kérdésről az EP is véleményt alkotott. Márpedig az EP azzal is próbál nyomást gyakorolni az EB-re, hogy nem siet a jelentések jóváhagyásával: csak november 19-én lesz a szavazás, így a cukorcsomag csupán januárban kerül a plenáris ülés elé. Ami viszont - különös tekintettel a decemberi WTO-értekezletre - mind az EB, mind pedig a brit elnökség számára késői időpont. Uniós agrárdiplomáciai körökben ezért valószínűnek tartják, hogy az EB végül beadja a derekát, módosítja javaslatát, és majd valahol az EB eredeti tervezete és az EP jelentései között, félúton születik meg a kompromisszum. Már csak azért is, mivel az EP javaslatai nem egyszerűen csak a cukoripari lobbi véleményét tükrözik, hanem - ha áttételesen is - a leghátrányosabban érintett kormányokéit is. Gráf József magyar földművelésügyi miniszter és Glattfelder Béla, az EP néppárti frakciójának képviselője egyaránt a 25 százalékos árcsökkentés mellett érvelt.

A cukorreform felpuhításához paradox módon a közös agrárpolitikát legkeményebben bíráló britek is segédkezet nyújthatnak. Az EU soros elnökeként a török csatlakozási tárgyalások megkezdésén kívül London egyelőre más eredménnyel nemigen büszkélkedhet, a gyors siker érdekében tehát jókora engedményeket tehet. Mivel a tanácsban minősített többséggel döntenek, két-három nagy tagállam néhány kisebbel szövetkezve megvétózhatja a neki nem tetsző határozatot. Márpedig a cukorpiaci reform nagy vesztese Spanyolország, Olaszország és Lengyelország is. És az EB elképzelését eddig támogató Németország is visszatáncolhat, hiszen a mezőgazdasági tárca a szocialistáknál agrárügyekben jóval óvatosabb bajor CSU-é lesz az új koalíciós kormányban.

VIDA LÁSZLÓ / BRÜSSZEL,

KELEMEN ZOLTÁN