Lehet, hogy a gazdaság valóban olyan erős, mint azt kormánykörökben szüntelenül ismételgetik, de a kormány ahhoz eddig gyengének bizonyult, hogy az államháztartás hiányát a saját maga által is szükségesnek ítélt mértékre mérsékelje. Az elmúlt évek gyakorlatához hasonlóan idén ősszel is részletes beismerő vallomást tett a pénzügyminiszter - 2002-ben és 2003-ban László Csaba, most pedig Draskovics Tibor -, miszerint a hiány nagyobb lesz a tervezettnél. A rutinszerűen ismétlődő korrekció kötelező elemeként Draskovics ehhez hozzáfűzte, hogy Magyarország ennek ellenére 2008-ra teljesíti az euró bevezetésének feltételeit, és változatlan cél a 2010-es átállás is a közös európai valutára.

Fölöttébb gyakorlatiasan dőlt el tehát az a néhány éve kirobbant vita, hogy Magyarországnak a közös valuta mielőbbi átvétele volna-e az érdeke, vagy inkább a költségvetési kiadásokkal megsegített, gyorsított gazdasági felzárkózás - és ebből adódóan a halasztott csatlakozás az euróövezethez. Az előbbi álláspontot s így korábban a 2007-2008-as euróbevezetést szorgalmazó Magyar Nemzeti Bank kiadványai azzal érveltek, hogy az euróval olyan pótlólagos növekedési lehetőséghez jut a gazdaság, amelyet vétek lenne veszni hagyni. A lassított menetrend képviselői pedig úgy vélekedtek, kár lenne egy-két éven belül az euróbevezetés feltételrendszerének kalodájába zárni a gazdaságot; inkább a növekedést volna célszerű meggyorsítani állami kiadásokkal, infrastrukturális és egyéb fejlesztésekkel. Arra azonban az utóbbi pálya hívei sem gondoltak, hogy a kormány e két lehetőség legkevésbé célszerű kombinációját valósítja meg: a feltételek késői teljesítését, amelyben azonban a nagy külső és belső egyensúlyhiánynak nem a gyorsított beruházási-fejlesztési politika a fő oka, sokkal inkább a reálgazdasági teljesítményt meghaladó jövedelemkiáramlás.

A reálbérek - a versenyképességet rontva - 2002-ben 13,6, 2003-ban 9,2 százalékkal nőttek, a lakossági fogyasztás 10, illetve 6,5 százalékkal bővült, miközben a gazdaság növekedési üteme 3 százalékra lassult, s mind az ipari termelésé, mind a beruházásoké visszaesett. Így az éppen hivatalban lévő pénzügyminiszternek idestova két éve az az eminens feladata, hogy erről az államháztartási és a külső egyensúlyi hiányokat egyaránt újratermelő pályáról finanszírozható és fenntartható fejlődésre állítsa át a gazdaságot, e politika részeként legalább utólag előteremtve a korábbi életszínvonal-javító kormányzati döntések fedezetét. A kiadáscsökkentésekkel és -zárolásokkal erre történt - a jelek szerint nem a legsikeresebb - kísérlet az idei évben is. Az államháztartás tényleges kifizetéseket megjelenítő, úgynevezett pénzforgalmi hiánya a legújabb pénzügyminiszteri prognózis szerint azonban minden erőfeszítés ellenére - s a legpesszimistább kincstári forgatókönyvet feltételezve - 2004-ben 1335 milliárd forint lesz. Ez a bruttó hazai termék (GDP) 6,5 százaléka, ami mind összegszerűségében, mind arányában meghaladja a tavalyi 1094,5 milliárdot, illetve 5,9 százalékot.

Valamelyest javul viszont az uniós kritériumoknak megfelelő, úgynevezett eredményszemléletű mérleg (ennek lényege, hogy az éven átnyúló kiadásokat és bevételeket arra az évre kell elkönyvelni, amelyhez gazdasági értelemben kapcsolódnak). Ám ez sem a tervezett mértékben: a hiány a tavalyi 6,1 százalékkal és az idei, egyszer már módosított prognózisban szerepeltetett 4,6 százalékkal szemben Draskovics szerint 5-5,3 százalék lehet. S csak azért nem nagyobb, mert újabb 43 milliárd forinttal megemelte a múlt héten a kormány a bevételi kötelezettségeket. (Ennek több mint a felét az állami vagyon értékesítéséből, a megemelt osztalékbefizetésekből gyűjtik be). A korábban elrendelt, 200 milliárd forintra rúgó megtakarítások java része egyébként a költségvetés tavalyit meghaladó adósságszolgálati és kamatterheire, valamint a tervezettet felülmúló lakástámogatási kiadások ellentételezésére ment el.

Draskovics a költségvetési körben végrehajtandó s így a lakosságot legfeljebb közvetve érintő újabb szigorításokat egyes adóbevételek elmaradásával indokolta. Szerinte általános forgalmi adóból (áfa) a tervezettnél 88 milliárd forinttal kevesebb folyik be az idén, aminek két oka van. Az egyik technikai jellegű: az uniós csatlakozás után az importált termékre fizetendő áfát nem a beérkezéskor vetik ki, hanem az adózó maga készít önbevallást az általa befizetendő és visszaigényelhető adóról, ami - tippel Draskovics - ilyen mértékű bevétel "eltűnésével" jár. Másrészt a határok megnyílásával új bevásárlóturizmus bontakozott ki, amely az áfabevételek elmaradásán kívül mintegy 35 milliárd forintos mínusszal a jövedéki adóén is megmutatkozik. "Azt hittük, a Gorenje-jelenség már a múlté" - tette hozzá a pénzügyminiszter, a pozsonyi Metro alacsonyabb árainak elszívó hatásával is példálózva. Válaszképpen a kormány a vámmentesen az országba zúduló olcsó cukor importjának augusztusi korlátozása után (HVG, 2004. július 31.) a dohányárukét is megnehezítette: szeptember 20-a után csak évi 2 ezer - alkalmanként kétszáz - szál cigaretta hozható be vámmentesen. További 17 milliárd forintos lemaradást lát a pénzügyi tárca a személyi jövedelemadó (szja) ez évi befizetéseiben is.

Nem lepte meg az adóbevételek kiesése Kovács Árpádot, az Állami Számvevőszék elnökét, aki a múlt héten újságírói körben így reagált: "A kormány az idei költségvetés összeállításakor, szokás szerint, csak tervezett kiadásaihoz igyekezett bevételi jogcímeket találni." S valóban, a 2004-es költségvetési törvényt tavaly ősszel véleményező elnök már akkor "magas kockázatúnak" tartotta "a fogyasztásiadó-bevételek teljesíthetőségét", egyúttal azt is felrótta a pénzügyi tárcának, hogy "az szja-előirányzat indoklása még munkaanyag formájában sem állt az ellenőrzés rendelkezésére".

A beismerő vallomásba Draskovics nem bukott bele, sőt megerősödve folytathatja a jövő évi költségvetés előkészítését. A minisztercserét korábban fontolgató Gyurcsány Ferenc miniszterelnök-jelölt ugyanis nyilvánosan bejelentette, hogy ragaszkodik a személyéhez, valamint ahhoz, hogy a következő évnek "a lehető legkisebb hiánnyal kell nekimenni". A nemzetközi elfogadottságán kívül valószínűleg az is Draskovics mellett szólt, hogy a gazdaságban az idén legalább egy fél fordulat valóban bekövetkezett: az ipar, az export, valamint a beruházások két számjegyű növekedésétől hajtva a GDP bővülése az első félévben meghaladta a 4 százalékot. Csakhogy a háztartások fogyasztási kiadásai továbbra is ennél nagyobb mértékben, 4,4 százalékkal nőttek, ami önmagában is a restrikciósnak bélyegzett pénzügyi politika cáfolata. Ráadásul e költekezésnek már nem a korábbi években tapasztalt bérkiáramlás a forrása, hanem a lakosság növekvő eladósodása. Ez a jelenség azért veszélyes, mert kellő lakossági megtakarítás híján az államháztartás hiányát egyre nagyobb mértékben finanszírozzák az adatokra a reálgazdasági folyamatoknál érzékenyebb külföldi befektetők.

Az államháztartási célok mostani korrekciójával végképp elszállni látszik az az uniós csatlakozással is táplált remény, hogy a bérek és jövedelmek néhány év alatt felzárkóztathatóak az EU-átlag közelébe. Az előző évek osztogatásával a kormány gyakorlatilag minden puskaporát ellőtte; ebben a választási ciklusban a reálkeresetek már számottevő és érzékelhető mértékben aligha növekedhetnek tovább, legfeljebb évi 1-2 százalékkal. A kormány játéktere a szociálpolitikában pedig a juttatások részleges átcsoportosítására szűkült le - mindezt a magasabb jövedelműek rovására és a szegényebbek javára.

FARKAS ZOLTÁN