Nem kell attól félni - vagy nem szabad reménykedni benne -, hogy a választások előtt a kormány szórni fogja a pénzt. Az államháztartás kiadásai 2009-ben ugyanis nem haladhatják meg az ideieket, 2010-ben és 2011-ben pedig a pénzügyminiszter csak olyan költségvetést terjeszthet elő, amelyben a kiadások - kamatfizetések nélkül - csupán a hazai össztermék (GDP) reálértéke várható növekedési ütemének a felével bővülhetnek. Erre voksolt az MSZP, az SZDSZ és az MDF frakciója, hajlandóságot mutatva arra, hogy a takarékos állami gazdálkodásról és a költségvetési felelősségről szóló törvényjavaslat módosító indítványai után a végső szöveget is megszavazzák.

Az úgynevezett plafontörvény szabályainak egyikét a kormány 2008 óta alkalmazza, nevezetesen azt, hogy az államháztartás elsődleges - azaz kamatfizetések nélkül számított - egyenlege nem mutathat hiányt. A jövő évi költségvetési törvényjavaslat harmadik tervezete annak is eleget tesz, hogy jövőre az állam ne költsön többet, mint az idén. A későbbi időkre szóló korlátok pedig azt jelentik, lazításra további két évig biztosan nem lesz lehetőség - még akkor sem, ha a magyar állam finanszírozhatósága ezt netán lehetővé tenné, a dekonjunktúra miatt pedig egyenesen üdvözítő volna. Mivel a prognózisok szerint 2009-ben a GDP mérséklődik, az idei kiadáscsökkenésre jövőre újabb következhet. Ebbe a kényszerzubbonyba zárta a három párt a kormányt.

Az államadósság tartós és folyamatos mérséklődését egy bonyolult matematikai képlet garantálja, amit a kormány közpénzügyi törvényjavaslatából vettek át az előterjesztő szabaddemokrata politikusok. A pártközi alkuban mindvégig aktív Fidesz takarékossági kényszerre hivatkozva megakadályozta, hogy a kormányzati szándéknak megfelelően felálljon a Törvényhozási Költségvetési Hivatal. Ehelyett a párt szándékainak megfelelően csak egy háromtagú költségvetési tanács jön létre, amelynek kilenc évre megválasztandó tagjait az államfő, az Állami Számvevőszék és a jegybank elnöke jelöli ki. Az új testületnek nem lesznek erős jogosítványai, például nem vonathatja vissza a büdzsé tervezetét, holott a szakmai viták során Kovács Árpád számvevőszéki elnök ezt tekintette a kulcskérdésnek. A javaslat előírja, hogy minden jogszabály elfogadásához költségvetési hatásvizsgálatot kell készíteni. Ez a jogalkotásról szóló törvény szerint ma is így van, csakhogy egyetlen kormány sem tartotta be. A hatásvizsgálatok és a módosító indítványok beárazását a költségvetési tanácsnak kell ellenőriznie vagy elkészítenie, ha egyáltalán tudja, hiszen saját apparátusa nem lesz. A Fidesz ragaszkodott volna ahhoz is, hogy a hiánycél betartásáért a pénzügyminiszter vállaljon anyagi felelősséget, ám ezt a többi párt leszavazta. Azt az SZDSZ-es felvetést viszont az MSZP végül elfogadta, hogy a költségvetés terven felüli többletbevételei egy stabilitási és adóreformalapba kerüljenek, és hogy a kormány annak megfelelő adócsökkentést köteles előterjeszteni.