A bírói kar tagjait érheti az a kivételes szerencse a közszférában, hogy jövőre is megkapják a 13. havi juttatásukat. A közszféra különféle csoportjainak - például fegyveres testületi tagok, köztisztviselők, közalkalmazottak - javadalmazását szabályozó törvények közül ugyanis egyedül a bírákra vonatkozó regulák módosítása igényel kétharmados parlamenti egyetértést, melynek abszolválása szinte reménytelen. A többiek járandóságának megkurtításához szükséges feles jogszabályok és a munka törvénykönyvének módosítását viszont Csizmár Gábor államtitkár szerint már az Országgyűlés elé terjesztették.

Három éven belül két szerződésszegéssel is hozzájárult a kormány ahhoz, hogy a gazdasági világválság kellős közepén patthelyzet alakuljon ki a jövő évi bérekről folyó tárgyalásokon. 2009-ben ugyanis nemcsak a közszféra keresetei csökkennek, és nemcsak a nyugdíjak veszítenek az értékükből, de várhatóan a versenyszférában is visszaesnek a jövedelmek, s befagyhat a minimálbér is. Az már két héttel ezelőtt kiderült, hogy a kormány - legalábbis átmenetileg - felrúgja azt a hároméves megállapodást, amelyet még 2007 februárjában kötött a munkabeszüntetéssel fenyegetőző közszolgálati sztrájkbizottsággal. 2007-ben a konvergenciaprogram következményeit nyögték a közszolgák, a kormány pedig éppen csak megúszta a február 21-ére kitűzött sztrájkot azzal, hogy két nappal korábban írásba adta: 2008-ban már nem csökkenhetnek a reálkeresetek, 2009-ben pedig legalább 4 százalékkal emelik a közalkalmazotti és köztisztviselői illetményalapokat.

A gazdasági válság azonban ripsz-ropsz biankó csekké változtatta a közszolgák másfél évvel ezelőtti meghátrálását. Míg a szeptember végén benyújtott első költségvetési törvényjavaslat még számolt a 2007-es béregyezség költségeivel, addig a Nemzetközi Valutaalappal kötött hitelszerződés hatására november elejére elkészült verzióban a 13. havi juttatás megvonásával és az illetmények befagyasztásával már 8,3 százalékos mínuszba fordulnak a jövő évi keresetek a közszférában.

Az viszont csak az Országos Érdekegyeztető Tanács legutóbbi ülésén vált egyértelművé, hogy a versenyszféra munkaadói ugyancsak a konvergenciaprogram okozta sérelmüket vasalják be, amikor mereven elutasítják, hogy többéves egyezséget kössenek a szakszervezetekkel, és a válság árnyékában akár csak a legkisebb mértékű béremelést is vállalják jövőre. 2005-ben ugyanis annak tudatában mentek bele a hároméves bérmegállapodásba, hogy a kormány ötéves adócsökkentési programot ígért, ami azonban a 2006-os választások után őszre már semmivé lett. Nem beszélve arról, hogy az idei első költségvetési javaslat 140 milliárd forintos adócsökkentési terve is lenullázódott.

A válság okozta bizonytalanságot így a bizalmatlanság tetézi az idei bértárgyalásokon, ami megmerevítette a frontvonalakat. A közszolgálatban működő szakszervezetek november 29-ére országos demonstrációt harangoztak be, mert elfogadhatatlan számukra, hogy a beígértekkel ellentétben tovább essen a bérük vásárlóereje. Tény, hogy a költségvetési intézményekben 2007-ben 5,8 százalékkal csökkent a keresetek reálértéke (a versenyszférában 4,1 százalékkal), és a közszférában az idén sem éri el a nettó keresetek növekedése az infláció mértékét. Az érdekképviseletek az önkormányzatok támogatásáért is küzdenek, a kormány ugyanis az ellátottak után járó normatívákból vonta le azt a 73 milliárd forintot, amely többek között a pedagógusoknak, valamint a szociális és közigazgatási dolgozóknak járt volna az eredeti bérmegállapodás szerint. A közszolgálati sztrájkbizottságot egyelőre az sem hatotta meg, hogy a kormány a hétfői egyeztetésen felajánlotta: a közszféra legalacsonyabb keresetű egyharmadának jövőre is az ideivel megegyező összeg maradna a borítékjában, vagyis csak annyival csökkenne a jövedelmük, amennyit a 4,5 százalékra tervezett infláció elvisz.

Az orvosi kamara is támadásba lendült. Vezetője szerint a 13. havi bér megvonása a betegellátást veszélyeztető munkaerőhiányt okoz majd. A kamara - most éppen az önkéntesen vállalható túlmunka bojkottálásával - 30 százalékos többletjövedelmet követel az orvosoknak. Az egész szektorra kiterjedő, ilyen mértékű keresetnövekedéshez azonban mintegy 130 milliárd forinttal kellene megemelni az egészségbiztosítási alap kiadásait, ami éppen a tízszerese lenne a jövőre tervezett növekménynek.

A közszféra bérharca mindenesetre kapóra jött a versenyszféra munkaadóinak. Az érdekegyeztető tanácsban szóvivőjük, Dávid Ferenc bőszen lobogtatta is a kormány Nemzetközi Valutaalaphoz írt szándéknyilatkozatát, miszerint "tekintettel a gazdasági kilátások romlására", a közszféra nominálbérei 2009-ben egyáltalán nem nőnek, vagyis a vállalkozásoktól sem lehet elvárni béremelést jövőre. A szakszervezetek hiába kezdték feszegetni, hogy a válság nem minden ágazatot sújt egyformán, így lehetséges lenne akár a differenciált béremelés is, a munkaadók lesöpörték az asztalról a 4-5 százalékos bruttó keresetnövelési ajánlatot, és egyelőre a 69 ezer forintos minimálbért, valamint a szakmunkások 83 600 forintos garantált bérminimumát sem akarják növelni.