HVG

Hiába működnek már vagy hét és fél éve az ügyfelektől összegyűjtött tőkéjüket döntően ingatlanokba fektető alapok Magyarországon, kezelőik mintha nem is számoltak volna azzal az eshetőséggel, hogy egyszer beüthet a krach, és az emberek megrohamozhatják őket. Kötelezettséget vállaltak arra, hogy a jegyvisszaváltási igényeket - ha törik, ha szakad - három napon belül kielégítik. Így, a fogyasztókat gyakran megtévesztve, egyfajta betétként ajánlották a jegyeket. Pedig a hatályos tőkepiaci törvény lehetővé teszi, hogy a kifizetéseket akár kilencven napig is elhúzzák. Ez utóbbi egyébként a befektetőnek is érdeke lehet, már ha felvilágosítják, valójában mit is vett. Az ingatlanokat ugyanis nagy hirtelenjében általában csak alacsonyabb áron lehet értékesíteni - ami a jegyek leértékelődő árfolyamában is tükröződik -, mint ha erre van elegendő idő. Így amikor októberben - elsősorban a forint elleni spekulációra adott válaszként - a jegybank jelentősen, 11,5 százalékra emelte kamatát, s ezt követve a kereskedelmi bankok is két számjegyű betéti kamatokkal álltak elő, miközben a szerencsések akár 14 százalékos hozamú többéves állampapírokhoz is hozzájuthattak, a békeidőben is legfeljebb csak évi 8-10 százalékos hozamot hajtó ingatlanalapok sokak számára elveszítették népszerűségüket. Október 1-je és november 7-e között 114 milliárd forintot rámoltak ki az ingatlanalapokból, közel a negyedét az addigi vagyonnak (lásd táblázatunkat).

Paradox módon azok az alapok jártak a legrosszabbul, amelyek klasszikus ingatlanbefektetési alapként próbáltak működni, ezért portfóliójukban viszonylag magasan - 50 százalék fölött - tartották az ingatlanok arányát. Nem véletlenül terjedt el futótűzként, hogy az ezen a piacon elsőként, 2001 márciusában elindult Európa Ingatlanalap és a Raiffeisen konstrukciója a leginkább veszélyeztetett, mivel a roham előtt előbbi tőkéjének csak 35, utóbbiénak közel 45 százaléka szunnyadt bankbetétben és értékpapírokban. Ráadásul a Raiffeisen hétfőn kiadott közleménye, miszerint ellehetetlenült a további visszaváltások azonnali teljesítése, felér egy beismeréssel.

Sok befektető nem érti azonban, miért kellett mind a 29 hazai ingatlanalap forgalmazását felfüggeszteni, miért nem csak a likviditásszűkébe kerülőkét. Ezt a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) megelőzésnek szánta - magyarázta Farkas István elnök -, a jegyvisszaváltások üteméből ugyanis folytatódó pénzkivonási igényekre lehetett következtetni, amelyek átterjedhettek volna az egyelőre még bőven fizetőképes alapokra is. Kérdés, elegendő lesz-e tíz nap a kedélyek megnyugtatására, a tájékozódásra. Arra mindenképpen, hogy a feltételek egyoldalú megváltoztatásával az alapkezelők a kilencvennapos kifizetést tegyék fő szabállyá. Sőt, ha a parlamenthez már hétfőn - a pénzügyi közvetítőrendszer stabilitásának erősítése érdekében megfogalmazott törvényjavaslatba csomagolva - benyújtott módosítást a honatyák rapid módon elfogadják, akkor a PSZÁF akár napokon, heteken belül arra is lehetőséget kaphat, hogy egy ingatlanalap-kezelő kérésére legfeljebb 180 napra felfüggeszthesse a visszaváltást.

Ez viszont azt jelenti, hogy nem kizárt, aki eddig nem jutott pénzéhez, az a felfüggesztés után akár hónapokig tartó kivárásra kényszerülhet. Ezalatt elgondolkozhat azon, hogy érdemes-e a most már kényszerűségből is hosszabb távú befektetésnek számító ingatlanalapokból kiszállnia, és áttennie pénzét rövid lejáratú bankbetétbe, élvezve a ki tudja mennyi ideig magas válságkamatot. Elsősorban velük szemben lett volna sportszerűbb, ha a PSZÁF már korábban kötelezi az alapkezelőket a mostani szabályváltoztatásokra.

CSABAI KÁROLY