Nők, spanyol ajkúak és fehér munkásosztálybeliek, függetlenek és gazdaságilag liberális, szociálisan konzervatív demokraták, Floridában, Michiganben, Ohióban és Pennsylvaniában élők - mostantól főleg nekik játszik az USA politikai színpadán Barack Obama illinois-i, illetve John McCain arizonai szenátor. A biztosan demokratákra vagy republikánusokra szavazókon túl ezek a csoportok dönthetik el, ki költözhet be a Fehér Házba a november 4-ei elnökválasztás után. A megdolgozásuk azonnal kezdetét vette, amint a múlt héten Obama megszerezte a demokrata elnökjelöltség elnyeréséhez szükséges számú küldöttet, és ellenfele személyének biztossá válásával McCain is élesítette saját kampányát.

A kétpárti amerikai politikában megszokott négyévenkénti párbaj szereplőinek kiválasztásáig szokatlanul hosszú út vezetett. Már a republikánus selejtező is három évtizede a legnyitottabb volt, és csak annak köszönhetően dőlt el viszonylag hamar, hogy a küldöttek odaítélésénél az egyes államokban a győztes mindent visz elvét érvényesítették. McCain fordulatos küzdelemben nyerte el a jelöltséget, amire nyolc éve a hivatalából most távozó George W. Bushsal szemben képtelen volt. A demokrata előválasztás viszont az USA történetében a legköltségesebbnek bizonyult, és a legtovább tartott azóta, hogy 1976-ban a republikánusok Gerald Ford és Ronald Reagan között csak a konvención tudtak dönteni.

A demokratáknál 16 hónapon keresztül zajlott csata hivatalosan a múlt kedden ért véget, amikor Dél-Dakotában és Montanában megtartották az utolsó előválasztásokat (HVG, 2008. június 7.), és Obama az elkötelezett küldöttek, illetve a párt törvényhozói és tisztségviselői közül kikerülő szuperdelegátusok többségét begyűjtve megszerezte az augusztus 25-28-a közötti, a Colorado állambeli Denverben tartandó konvencióra a jelöltséghez szükséges voksokat. A formális lezárás pedig szombaton érkezett, amikor riválisa, Hillary Clinton a washingtoni építészeti múzeumban - ott, ahol 1993-ban és 1997-ben is táncolt férjével, Bill Clinton elnökkel annak beiktatási ünnepségén - szavai szerint csak "felfüggesztette" ugyan kampányát, de Obama támogatására szólította fel híveit, akik abban bíztak, ő lehet az USA első női elnöke.

Ehelyett Obama egy novemberi sikerrel az első színes bőrűként költözhet be a Fehér Házba. A kenyai apától és fehér amerikai anyától született politikusnak azonban ehhez újra egységbe kell kovácsolnia pártját, amelyet végletesen megosztott az előválasztási küzdelem. A megbékélést a volt first ladyvel kell kezdenie, aki szombati beszéde dacára nehezen viseli a politikai kudarcot, amiben a Clinton házaspárnak legutóbb akkor volt része, amikor 1980-ban Billt nem választották újra Arkansas kormányzójává. Obama a múlt héten egy titkos találkozón - amiről csak egy semmitmondó közleményt adtak ki - már tanácskozott Clintonnal, akit sokan szívesen látnának alelnökjelöltként. Ezt azonban Obama szimpatizánsai úgy értékelhetnék, hogy a veszíteni képtelen Clinton házaspár ráerőltette az akaratát kedvencükre, ráadásul Hillary megosztó személyisége az elemzők szerint mozgósítaná a McCaint túl liberálisnak tartó, ezért vele szemben bizalmatlan konzervatív republikánus szavazókat, és sok függetlent is taszítana. A legcsalódottabbak Clinton női támogatói, akik jelöltjük veresége mellett azért is neheztelnek a demokratákra, mert szó nélkül hagyták azt, ahogy az amerikai sajtó szerintük néha hímsoviniszta, de mindenképpen elfogult módon Obama mellé állt.

Éppen az alelnökjelölt kiválasztása lehet az, amellyel Obama és McCain ellensúlyozhatja nyilvánvaló gyönge pontjait. Obama főleg azt, hogy Washingtonban mindössze első szenátori mandátumát töltve tapasztalatlannak tartják, óvják viszont attól, hogy csak azért nőt válasszon - például Kathleen Sebelius kansasi kormányzót -, mert ezzel Clinton táborát szeretné kiengesztelni. Az illinois-i szenátor a megfelelő jelöltek felkutatásával egy háromtagú testületet bízott meg, amelynek tagja Caroline Kennedy, a néhai John F. Kennedy elnök - akihez több lelkes híve hasonlítja a politikust - egyetlen élő gyermeke. A 72. életévét röviddel a szeptember eleji konvenció előtt betöltő McCain számára égetően fontos, hogy az egészségi állapotával és a korával kapcsolatos aggályokat eloszlassa - ha nyer, beiktatásakor ő lesz az USA történetének legidősebb első mandátumát kezdő elnöke -, és az sem baj, ha közismert gazdaságpolitikai hiányosságait ellensúlyozza egy jól kiválasztott alelnökjelölttel. A találgatások az ő esetében is még széles kört érintenek, esélyesként emlegetik például az előválasztási kampányában többször is vele mutatkozó népszerű floridai kormányzót, Charlie Cristet, de feltűnik a tippek közt a javára gyorsan visszalépett mormon massachusettsi exkormányzó és sikeres üzletember, Mitt Romney, és a demokrata, majd republikánus színváltás után ismét független médiamilliárdos New York-i polgármester, Michael Bloomberg is.

Az elemzők egyetértenek abban, hogy a két párt a mostani választékból a legjobb jelöltjét találta meg - erre utal címlapján és vezető szerkesztőségi cikkében a londoni The Economist hetilap is -, még ha azok sebezhetőek is. Obama például rosszul szerepelt az idősebb nők, a felsőfokú végzettséggel nem rendelkező fehér férfiak, valamint a spanyol ajkúak között. Az elnöki esélyeiben egy új korszak hajnalát látó afroamerikaiak viszont a kezdeti ódzkodás ellenére fenntartások nélkül elfogadták a faji áttörést múlt keddi győzelmi beszédében még csak meg sem említő Obamát. Az amerikai elnökök népszerűségi mélypontján álló Bush árnyékától menekülni igyekvő McCainnek a következő hónapokban úgy kell meggyőznie a vele szemben még mindig óvatos konzervatív szavazókat, hogy közben ne veszítse el azokat a függetleneket, akik éppenséggel a republikánus párton belüli különutasságáért kedvelik.

A különböző választói csoportok megnyerése az idén változatos küzdelmet ígér. Az esélyek olyannyira nyitottak, hogy az elemzők bármelyik politikus kiütéses győzelme mellett elképzelhetőnek tartják a rendkívül szoros végeredményt is. A jelek szerint mindkét jelölt átkalandozik ellenfele biztosnak ítélt hátországába. Obama például már a múlt héten Virginiába látogatott, ahol 1964-ben nyert utoljára demokrata elnökjelölt, hétfőn pedig Észak-Karolinában volt, ahol ilyen győzelem legutóbb 32 éve fordult elő. McCain viszont állítólag Kaliforniát sem feltétlenül adja föl, pedig ott Ronald Reagan óta nem termett babér republikánus elnökjelöltnek. Az államban nagyon sok a spanyol ajkú - náluk jó pont, hogy az arizonai szenátor támogatta a bevándorlási reformot -, a kormányzó pedig a republikánus színekben is népszerű egykori testépítő és filmsztár, az osztrák születésű Arnold Schwarzenegger, aki ugyan emiatt alelnökjelölt sem lehet, ám a hírek szerint McCain sikere esetén akár kabinetposztra is számíthat.

Már az előválasztás is minden idők legköltségesebb ilyen küzdelme volt, és rekordot dönthet az elnökválasztás is. A statisztika ezen a téren Obama előnyét mutatja, aki 16 hónap alatt 264 millió dollárt gyűjtött - igaz, neki minden pénzre szüksége volt a szintén jól eleresztett Clinton legyőzésére -, míg McCain 115 millióig jutott.

Mozgósításban is a demokrata jelölt áll jól: az ő gyűlésein gyakran tízezrek vannak - a rekord 75 ezer lelkes résztvevő volt az Oregon állambeli Portlandben -, míg McCain rendezvényein jó ha 5 ezren. Obama hátországát erősíti, hogy az előválasztási hadjárat során több mint 17 millió szavazatot gyűjtött, és a kampányához másfél millióan járultak hozzá kis összegű egyéni adományokkal.

Az amerikai választók döntését megkönnyítheti, hogy a két jelölt számos kérdésben markánsan eltérő álláspontot képvisel. A közvélemény-kutatások alapján az érdeklődés középpontjában álló gazdasági problémákra - amiket a folyamatosan romló foglalkoztatási adatok mellett a gallononként (3,8 liter) 4 dollárra (literenként 165 forintra) emelkedett benzinár tesz kézzelfoghatóvá - McCain a vállalatoknak és az egyéneknek nyújtott adókedvezmények növelésével, míg Obama éppen ezek megnyirbálásával és a gazdagok adóztatásával válaszolna, de nem idegen tőle a szabad kereskedelmi megállapodások kereteit feszegető protekcionizmus sem. Az amerikaiak figyelmében második helyre szorult iraki háború megoldását a republikánus jelölt - aki Vietnamban éveket töltött el hadifogolyként - az ország stabilizálásáig fenntartott katonai jelenlétben, demokrata riválisa azonban a minél korábbi csapatkivonásban látja. Eltérőek a követendő külpolitikáról, a költségvetés összetételéről, az egészségbiztosításról és a szociálpolitikáról alkotott nézeteik is. A kommentátorok így abban reménykednek, hogy a kampány hangneme a korábbi években megszokottnál civilizáltabb marad - ezt ígéri az egész elnökjelölti vitasorozatról tárgyaló két jelölt -, és végre valós politikai alternatívákról alakulhat ki dialógus az amerikai elnökválasztási küzdelemben.

NAGY GÁBOR