A választás népszavazás - adott útmutatást híveinek Orbán Viktor október 1-je előtt. Aligha hazardírozás megkockáztatni: a Fidesz-elnök a hétigenes referenduma közeledtével előbb-utóbb minden különösebb kertelés nélkül kiadja majd a jelszót - a népszavazás választás! Mindez első ránézésre pusztán az aktuális pártpolitikai küzdelem egyik, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök lemondása-menesztése érdekében tett oldalvágása, valójában azonban a hétkérdéses ügydöntő népszavazás közjogi alapkérdéseket vet fel. Legfontosabbként azt, a választók közvetlen hatalomgyakorlása mennyire szorítja korlátok közé a képviseleten nyugvót, amely a Magyar Köztársaság alapja 1989 óta.

Nem lehet véletlen, hogy az 1998-as referendumtörvény bevezetője elsőként azt említi, hogy - a mostani kalkuláció szerint egyébként mintegy 5 milliárd forintba kerülő - népszavazásnak az "ország sorsát érintő legfontosabb ügyek eldöntésében" van helye. Aligha tartozik ezek közé mondjuk az, hogy legyen-e vizitdíj, vagy lehessen-e fájdalomcsillapítót kapni benzinkutaknál. De nem csak emiatt aggályos a készülő kalmopirinreferendum. A Fidesz ugyanis olyan mixet állított elő a hét kérdéssel, amely - amellett, hogy a gazdáktól a nyugdíjasokig mindenkinek kínál voksolásra csábító döntenivalót - úgy is értelmezhető, hogy a Gyurcsány-kormány programjának szétbombázását szolgálja. Nem lesz könnyű helyzetben az Alkotmánybíróság (AB) a kérdések jóváhagyásakor, mivel egyrészt a kormányprogramról való népszavazást az alkotmány tételesen tiltja, másrészt ha az előbbi előírást nem találja akadálynak a testület, akkor is meg kell vizsgálnia, milyen mértékben érintik a költségvetést az egyes kérdések, szoros-e a kapcsolat annyira, hogy megálljt kelljen mondania, hiszen a büdzsé ügye is tiltott terület.

Az orbáni referendumkoktél akár fél-egy évre is felfűtheti az ellenzéki párt híveit, a jóváhagyás után ugyanis 200 ezer aláírást kell majd gyűjteniük minden kérdéshez. A permanens mozgósítás legalább olyan fontos lehet a legnagyobb ellenzéki erő számára, mint maga az eredmény. Amiben egyébként nem lehet biztos. A kérdészuhatag bizonyára növeli a részvételi kedvet, ami azért életbe vágó, mert - bár 1997 óta nem kell a mintegy 8 millió választó több mint 50 százalékának voksolnia - az eredményességhez az szükséges, hogy azok több mint egynegyede egyformán szavazzon. A gyógyszertár-liberalizáció ügye például nyilvánvalóan jobban megosztja a választókat, mint a vizitdíj, így aztán előfordulhat, hogy a Fidesz, ha nem is vereséget, de azzal felérő döntetlent - eredménytelenséget - lesz kénytelen végül elkönyvelni egyik-másik kérdésnél. A kormánypártoknak egyébként még akkor is marad mozgásterük itt-ott, ha alulmaradnak a szavazatszámláláskor. A Fidesz például nem általában a fizetős felsőoktatás ellen lép fel, pusztán azt szeretné kizárni, hogy az állami pénzből oktatottak tandíjat fizessenek. Azt viszont a kormány állapítja meg, egy-egy évben hányan járhatnak közpénzből egyetemre, vagyis a kabinet e szám csökkentésével is faraghat a kiadásokon (HVG, 2006. október 28.).

Az AB kérdéselbíráló döntései óhatatlanul érintik majd az egész közjogi berendezkedést. Korábbi - 1993-as, 1997-es, 1999-es - határozataiban a taláros testület olyan szisztémát rajzolt körül, ahol elsődleges a képviseleti forma (pártok, választás, parlament), de kivételes esetben mégis megelőzi a közvetlen hatalomgyakorlás, praktikusan a választók által kezdeményezett népszavazás, mint kimondta ezt 1997-ben a földreferendum ügyében, amikor a Horn-kormány megpróbált saját kérdésével az aláírásgyűjtők elé vágni. A népszavazási kérdésbe burkolt alkotmánymódosítás lehetőségét következetesen elvető AB-nek szembe kell néznie azzal, hogy ha minden további nélkül átengedi a hét kérdést - mert például mereven elkülönítve ítéli meg őket -, akkor ezzel akár lavinát is elindíthat: jöhet a hetvenhét- vagy hétszázhetvenhét-igenes népszavazás...

Egy ilyen, az Országgyűlést szinte lebénító sorozat akár közjogi visszaélésnek is minősíthető, bár nyilvánvaló, maga a népszavazás-kezdeményezés alaptörvénybe foglalt jog. A Fidesz-akció mindenesetre most rákényszeríti az alkotmánybírákat, hogy ismét átgondolják a referendum szerepét a magyar demokrácia közjogi rendszerében, s ha megnyitják az utat a népszavazásdömping lehetősége előtt, az nyilvánvalóan hatalmisúlypont-áthelyezést jelent a parlament kárára.

JUHÁSZ GÁBOR