Szimbolikus hatalom birtokosa immár 16 éve Budapest szabaddemokrata főpolgármestere, a fővárosi önkormányzat pedig lényegében infrastrukturális minisztérium szerepét tölti be az egyhatodnyi Magyarországon. A rendszerváltáskor - az SZDSZ bábáskodása mellett - a decentralizáció jegyében kialakított "erős kerületek-gyenge főváros" modell lényegében 24 részre szakította a várost, és folyamatos konfliktusokat gerjesztett. Demszky a vitákon nemigen tudott úrrá lenni: akkor sem, amikor azok az első ciklusban SZDSZ-es belviszályként jelentkeztek, a később eltérő színezetű, érdekű és adottságú városrészekén még kevésbé. Mindennek a tetejébe 1998 és 2002 között a főváros fő terepévé vált annak a politikai játszmának, amely Orbán Viktor akkori miniszterelnök megfogalmazása szerint az ellenzéki önkormányzatok "kiszárítására" irányult. Ennek áldozatává vált egyebek közt Demszky líblingje, a 4-es metró és az Erzsébet térre tervezett Nemzeti Színház. Mindezek ellenére a főpolgármester magabiztosan vette a választási akadályokat: 1994-ben a voksok 36,28 százalékával, négy évvel később 58 százalékával, 2002-ben pedig 47 százalékával választották újra. Noha 2004-ben szinte magányos harcosként két mandátumot szerzett pártjának az európai parlamenti választáson, főpolgármesteri megítélését is aláásta az utóbbival kapcsolatos összeférhetetlenségi vita, valamint az adriai nyaralóépítkezésével, terepjáró-használatával öszszefüggésben kipattant balhék.

Mint "infrastrukturális miniszter", Demszky felemás eredményeket tud felmutatni. A négy cikluson át egyetlen következetes stratégiaként képviselt metróépítés érdekében elhanyagolta az egyéb közlekedésfejlesztéseket, például az 1-es villamos meghosszabbítását. A BKV anyagi csődje nem az ő sara, az viszont nem válik a dicsőségére, hogy egy civil szervezetnek kellett évekig kilincselnie a BKV-nál, mire elérte, hogy a cég dolgozóit szállító éjszakai járatokat - némileg feltuningolva - az utasok is használhassák. Az annak idején majdnem koalíciós kenyértörést okozó hannoveri villamosok most problémamentesen működnek, a főváros büszkeségeként elképzelt Combinók viszont tépázzák Demszky tekintélyét is. Sikerként lehet elkönyvelni a buszprogramot, mind a környezetbarátabb motorok szerelését a régi járművekbe, mind pedig a 150 új csuklós Volvó beszerzését.

A város a legutóbbi időkig elhanyagolta közútjait. Az elmaradt beruházásokat a ciklus végén kapkodva igyekezett bepótolni a főpolgármester: 2002-ben 21 kilométernyi, tavaly 80 kilométernyi fővárosi kezelésű utat újítottak fel, az idén 200 kilométer a terv.

Az autóforgalom kiszorítására a város egyes részeiről kísérlet sem történt. A közlekedés számlájára írható nitrogén-dioxid-koncentráció Budapest levegőjében most magasabb, mint a kilencvenes évek elején, ugyanakkor a részben a tüzelésből, részben az üzemanyagokból származó kén-dioxid koncentrációja tíz év alatt a töredékére csökkent.

Demszky adóssága, hogy 16 év alatt nem épült a városban emblematikus középület, Budapest továbbra is egy központú, az új Váci utca, a Ráday utca és a Liszt Ferenc tér átalakítása ellenére kevés a sétálóutca. Felújították viszont a fő közműhálózatokat, a fővárosi színházak többségét, modernizálták a fővárosi fürdők, strandok zömét, át- vagy újjáépítették a piacokat, vásárcsarnokokat. A liberális városvezetés vitathatatlan érdeme Budapest sokszínű kulturális kínálata, például az Európában is csaknem egyedülálló Art mozihálózat működtetése vagy az egymást érő fesztiválok.