HVG

Kellemes üzleti klíma övezte a 2004 végén az egyik kutatóintézet üzleti konferenciáján prognóziskészítésre összegyűlt üzletembereket és bankárokat. A forint árfolyama már hónapok óta szinte ki sem mozdult a 250 forint/euró árszint alól, a befektetők nagy kedvvel vásárolták a magas kockázati felárat tartalmazó magyar állampapírokat, a lakosság pedig egyre nagyobb arányban vette fel a devizahiteleket. A mai szemmel paradicsomi állapotok közepette a nagy kérdés az volt, nem töri-e derékba a virágzó euró- és svájcifrank-alapú hitelezést, ha 2005-ben rohamosan csökken majd a forint kamatszintje?

Felesleges volt az aggódás. A devizás kölcsönök diadalmenetét nem állította meg, hogy az irányadó kamatszint a rákövetkező évben 4 százalékponttal, 10-ről 6 százalékra morzsolódott le. Már csak azért sem, mert a jegybanki kamatmérséklés nem nyomta le ugyanekkora mértékben a bankok forinthiteleinek árát. A pénzintézetek ölre mentek egymással, hogy minél több devizahitelt adjanak el, s emiatt akkor is lefaragtak a svájci frank kamatból, ha a piacon az éppen emelkedett, miközben a forinthitelek árát - a kereslet hiányára hivatkozva - nem tartották karban. A kör bezárult, a magasan maradt kamatok miatt az ügyfeleknek még annyira sem kellett a forint, s egyre jobban haraptak a mindenféle összehasonlításban nyertesként kihozott devizás változatra.

HVG

S igazuk is volt, a kamatok korábbi és mai összevetéséből is az következik, hogy igen erősen kell meggyengülnie a forintnak ahhoz, hogy rosszabbul járjon, aki devizában adósodik el. Erdei Tamás, az MKB Bank vezérigazgatója éppen az említett 2004-es üzleti konferencián hozakodott elő azzal a számítással, amely szerint egy 5 évre felvett euróhitellel akkor is nyer az adós, ha a nemzeti valuta rögtön a kölcsön felvétele után az euróhoz viszonyítva 24 százalékkal - az akkori 250 forintos euróárról 310 forintig - gyengül és ott is marad, feltéve, hogy a forintkamat nem változik. Ma is ugyanez a helyezet, a jóval gyengébb forint ellenére a devizás kölcsönök előnye megmaradt (lásd a táblázatot). Egy 10 évre felvett 10 millió forint összegű hitelnél az induló törlesztőrészlet havi 110-120 ezer forint között van, 20 ezer forinttal alacsonyabb, mintha piaci forinthitelt választana az ügyfél.

Egyetlen forinthitel képes csak háttérbe szorítani a devizás versenytársakat: az új lakásra járó, állami kamattámogatással nyújtott kölcsön. Hátránya, hogy 15 millió forintban limitált, s nem biztos, hogy jövőre is kapható lesz. Akinek viszont ez elég, s megfelel a támogatási feltételeknek, a kedvező forintkamatot 10 évre is befagyaszthatja, nincs árfolyamkockázata, a törlesztési terhe pedig lényegében ugyanannyi, mint egy svájci frankos hitelé.

Egyelőre a devizahitelezés 2004 nyári berobbanásakor eladósodottaknak sem kell aggódniuk. A CIB Bank számítása szerint két év után - az eredeti induló részletükhöz viszonyítva - még bőven nyerésben vannak: 2004 és 2006 júniusa között 88 ezer forintot spóroltak meg az időközi forinterősödéseknek köszönhetően azok a CIB-ügyfelek, akik 15 éves lejáratra 10 millió forintot vettek fel svájci frank alapon. Jövőjük azonban már nem ilyen rózsás. Igazán nehéz helyzetbe azok kerülnek, akik megrészegedve az alacsony kamattól és induló törlesztőrészlettől, fizetőképességük határáig eladósodtak. Számukra már súlyos teher a két évvel korábbi erejéből 12-13 százalékot vesztő forint, amit a devizakamatok várható jövőbeni emelkedése még tovább ront.

PAPP EMÍLIA