Aligha gondolta volna Mick Jagger, amikor a hatvanas években lemezre énekelte Angie című slágerét, hogy azzal négy évtizeddel később egy, a beatnemzedékkel való azonosulással igazán nem vádolható s közéleti aktivitását az egykori keletnémet ifjúsági szervezet, az FDJ agitprop titkáraként indító német politikusnő kampányát fogja zenei keretbe foglalni. Pedig ez a helyzet. A múlt hét közepén, a berlini KaDeWe luxusáruház előtti téren is dübörgött a Rolling Stones, Jagger elhúzott E-e-endzsiii-je kísérte a konzervatív-jobboldali kereszténydemokrata párt, a CDU elnökének és kancellárjelöltjének fellépését.

Az 1954-ben evangélikus lelkészcsaládba született Angela Kasner élete 1989-ig nem lógott ki az NDK-s normából. Általános és középiskola a szülői ház közelében, majd 1973-tól a lipcsei Karl Marx Egyetem fizikahallgatója. Itt kötött házasságot - a korszellemnek megfelelően még diákkorában - az ugyancsak fizikushallgató Ulrich Merkellel 1976-ban. Végzés után a berlini akadémia fizikai kutatóintézete lett első munkahelyük. A közös állás sokáig tartott, a házasság nem. "Tapasztalatlanok voltunk" - mondta erről később az első férje nevét az 1981-es válás után is megőrző, gyermektelen Angela Merkel.

A nyolcvanas évek a doktori disszertációt, a Szovjetunióba tett utazásokat s az akadémiai FDJ kulturális életének szervezését jelentették. Utóbbit agitprop titkári minőségében végezte, s később sem tagadta meg. "Szívesen csináltam" - emlékezett erre az időre már az egyesítés utáni években. A berlini fal lebontását akkor vette észre, amikor 1989. november 9-én este a barátnőjével hazafelé tartottak a szaunából - mondhatni, ekkor ébredt politikai Csipkerózsika-álmából. Innentől kezdve azonban meredeken repítette fölfelé a változások szele. Decemberben csatlakozott az egyik ellenzéki csoportosuláshoz, amely az 1990. márciusi választásokon vereséget szenvedett ugyan, ám az NDK első és utolsó szabadon választott kormányának így is helyettes szóvivője lett. Az első össznémet választás után pedig Helmut Kohl benne találta meg az ideális ifjúsági és nőügyi miniszterét, amely posztot négy évvel később a környezetvédelmi tárcával cserélte fel.

Az angolul és oroszul is folyékonyan beszélő keletnémet "kislányt" (Kohl becézte így pártfogoltját) akkor tanulták meg tisztelni a CDU urai, amikor az 1998-as, elvesztett választások után előbb pártfőtitkár lett, s ebben a minőségében szentimentalizmus nélkül leszámolt a pártfinanszírozási botrány következtében megrendült hitelű pártfogójával. "Kohl kárt okozott a pártnak" - írta róla 1999. december 22-én a Frankfurter Allgemeine Zeitungban, egy előre senkivel nem egyeztetett cikkében, s négy hónap múlva már ő volt a párt elnöke. (Időközben, még 1998-ban házassággá szentesítette élettársi kapcsolatát Joachim Sauer kémiaprofesszorral.)

Kiváló taktikai érzékét ezen túlmenően is bizonyította: előbb 2002-ben, amikor átengedte az uniópártok kancellárjelöltségét - s mint utóbb kiderült, a vereséget - Edmund Stoibernek, majd 2004-ben, az államfőválasztásnál, amikor az összes kamarillapolitikust megkerülve saját jelöltjét, a politikán kívüli Horst Köhler IMF-vezérigazgatót emeltette a legmagasabb állami tisztségbe.