A ma Gázai övezetként ismert, mindössze 50 kilométer hosszú és 10 kilométer széles sáv a Földközi-tenger délkeleti szegletében már az ókorban is ütközőpont volt a nagyhatalmak befolyási területei között. Stratégiai jelentősége révén több mint 3 ezer éve lakott a határvidék, a Krisztus előtti 12. században itt telepedtek le az úgynevezett tengeri népek közé sorolt filiszteusok, akiket egyes palesztinok népük ősének tekintenek, és akikkel az izraelita törzsek harcban álltak. A Biblia szerint például Sámson Gázában halt meg a filiszteusok templomának lerombolásakor. A Dávid által legyőzött Góliát ugyancsak a filiszteus hadsereg vitéze volt. A muszlimok a maguk részéről úgy tartják, hogy Mohamed próféta egyik nagyapját Gázában temették el, és itt született az iszlám egyik híres vallástudósa, Imám al-Safai.

A damaszkuszi és a bagdadi arab kalifátusok után a tengermelléket évszázadokon át az ottomán törökök uralták az első világháborúig, majd Palesztina részeként brit mandátum lett. Az 1948-as első arab-izraeli háborúban a Gázai övezet egyiptomi fennhatóság alá került, a népesség pedig azonnal megháromszorozódott, miután a zsidó állam 1948-as megalakulása miatt elmenekült több százezer palesztin negyede az övezetben telepedett le. Az egyiptomi közigazgatás alatt az övezet az Izrael-ellenes és palesztin militánsok melegágya lett, és gyökeret vert az egyiptomi alapítású Muszlim Testvériség ideológiája is, olyannyira, hogy például a Hamász az alapító chartájában a Muszlim Testvériség gázai szárnyaként határozta meg magát. Izrael az 1967-es háborúban foglalta el a Gázai övezetet, és ekkor szerezte meg Jordániától Ciszjordániát Kelet-Jeruzsálemmel együtt, Egyiptomtól a Sínai-félszigetet és Szíriától a Golán-fennsíkot.

A háború után Jigal Allon izraeli miniszterelnök-helyettes Ciszjordánia stratégiai okokból történő betelepítését sürgette, az első kolóniák azonban 1967-1968-ban mégis a Golánon jöttek létre. A telepesmozgalmat végül is az indította el, hogy 1968-ban húsvétkor hatvan ortodox zsidó kibérelt egy szállodát a ciszjordániai Hebronban, és ott maradt. Az első gázai zsidó telepet - Kfar Darom néven - 1970-ben hozták létre. Ciszjordániában elsősorban a dombokon alapították a kolóniákat, hogy ellenőrizhessék a főként völgyekben lévő palesztin településeket. A Gázai övezetben a zsidó telepekkel a palesztinok lakta területeket vágták szét, illetve ütközőzónaként funkcionáltak a Gázai övezet és Egyiptom között. Gáza stratégiai jelentősége az 1979-es izraeli-egyiptomi békekötéssel csökkent.

Az első palesztin intifáda 1987-ben Gázában tört ki, és az 1993-as oslói megállapodásig tartott. A kilencvenes évek második felében a terület virágzásnak indult, miután fejlődött a kereskedelem Izraellel, és palesztin munkások tízezrei vállalhattak munkát a zsidó államban. A 2000-ben kitört második intifáda miatt azonban az izraeli hadsereg lezárta a Gázai övezetet, ahova többször be is hatolt. Jelenleg 1,4 millió palesztin él a területen, a népesség több mint fele menekültstátusú, akik jórészt az 1948-as és az 1967-es háború után elmenekültek leszármazottai. A lakosság zöme kevesebb mint napi 2 dollárból él, a munkanélküliség meghaladja az 50 százalékot. Gáza legutóbb akkor ünnepelt, amikor 1994-ben az oslói megállapodás után hatalmas ováció közepette bevonult Jasszer Arafat, a néhai palesztin vezető. Izrael most zajló egyoldalú kivonulása azóta nem látott örömmámort idézett elő, hatalmas zászlótengerré változtatva a világ egyik legsűrűbben lakott területét.