Ordas farkasok kászálódnak vészjóslóan az erdei tisztáson, a rémfilmekből ismerős zenei aláfestéssel és a következő kísérőszöveggel: "John Kerry és a liberálisok a kongresszusban 6 milliárd dollárral csökkentették a titkosszolgálatok költségvetését... A gyengeség bátorítja azokat, akik Amerikára fenekednek." Ez a tévéreklám volt a felütés George W. Bush elnök mindent elsöprőnek szánt utolsó, a választók megfélemlítésére épülő kampányrohamához. "Családi büdzsé, életminőség, nyugdíj - mindezeket a témákat meg kell hogy előzze a biztonság kérdése", amikor az amerikaiak "a mostani háborús időben az urnákhoz járulnak" - fejtegette az elnök múlt szombaton Floridában, a legnagyobb "ingadozó" államban, ahol szinte napról napra változik, hogy őt vagy a demokrata John Kerryt hozzák ki befutónak a közvélemény-kutatók. Bush szerint "az amerikai politika fő áramához képest szélsőbaloldali padban ülő" massachusetsi szenátor alkalmatlan az ország megvédésére, mert "pusztán rendőri és titkosszolgálati műveletnek" tekinti a terrorizmus elleni harcot, és "nem érti meg", hogy "azért harcolunk Irakban al-Zarkavi és társai ellen, hogy ne Amerikában kelljen szembetalálkozni velük". A nyomaték kedvéért Dick Cheney alelnök a minap egy kampánybeszédében kijelentette: ha a korábbi években Kerry lett volna az USA elnöke, "a Szovjetunió ma is létezne", és "a Perzsa-öböl térségét Szaddám Huszein uralná".

2001. szeptember 11-e óta nem nehéz félelmet kelteni Amerikában, Busht pedig e tekintetben még mindig sokak szemében hitelesíti a három évvel ezelőtti, a nemzetet egyesítő határozott fellépése, illetve a tény, hogy azóta valóban nem történt végzetes kimenetelű terrorcselekmény amerikai földön. De hat a félelemkeltő kampány azért is, mert a kormányzati propagandagépezetnek az utóbbi években sikerült egy virtuális valóságot létrehoznia, főként republikánus fejekben - derül ki a Marylandi Egyetem friss felméréséből.

Értékeit tekintve természetesen mindig is különbözött a jobb- és a baloldal, de azt most először tapasztalták a kutatók, hogy immár a valóságot sem ugyanannak gondolják. A konzervatívok 72 százaléka - a demokraták közül viszont csak minden negyedik - most is úgy képzeli, hogy a háború megindításakor voltak Iraknak tömegpusztító fegyverei, illetve konkrét tervei ilyenek előállítására. Holott nemrég épp az elnök által kinevezett Duelfer-bizottság (HVG, 2004. október 16.) állapította meg, hogy egyik állítás sem igaz. A republikánusok másik sugallata, miszerint Irak támogatta az al-Káidát, ugyancsak erősen tartja magát, száz közül 75 republikánus szavazó hisz benne - a demokratáknak csak a 30 százaléka -, sőt minden ötödik még azt is képzeli, hogy Irak közvetlenül részt vett a szeptember 11-ei terrortámadásban, noha az illetékes kétpárti bizottság jelentése (HVG, 2004. június 26.) határozottan kizárta mindkét feltételezést. Amerika külföldi megítélését illetően sem zavarják a tények a Bush-pártiakat: nagy többségük szentül hiszi, hogy az utóbbi években egyre többen szerették meg Amerikát a világban, hogy az emberek többsége világszerte támogatja az iraki háborút és Bush újraválasztását. Pedig minden felmérés ennek az ellenkezőjét mutatja, és a demokraták 70-80 százaléka ezt így is látja.

A félelemkeltés mint végső fegyver a demokratáktól sem idegen. Kerry az influenzaoltónyag-hiány (HVG, 2004. október 23.) miatti hisztériát meglovagolva tette fel a költői kérdést: "Ha az influenzától nem tudja, vajon képes-e a bioterrorizmustól megóvni a nemzetet ez az elnök?" Emellett a sorkötelezettség visszaállításával is riogatja az amerikaiakat, miközben a Bush-kormány tagjai határozottan állítják - és ezt szakértők is megerősítik -, hogy nincs ilyen tervük vagy szándékuk.

Noha könnyen lehet, hogy jövő kedden valóban a terrorizmustól való félelem és a Bush-tábor által emlegetett "háború idején ne válts főparancsnokot" elv fogja eldönteni a választás kimenetelét, Irak ügyében valójában nincs érdemi különbség az elnök és John Kerry tervei között. Elemzők mégis egybehangzóan úgy vélik, hogy az idei választásnak szokatlanul nagy a tétje. Sokak szerint egyszerűen azért, mert Bush - a saját maga által négy évvel ezelőtt állított mérce szerint is - rendkívül gyenge elnöki produkciót nyújtott. Egyedül a kétpárti támogatással meghozott, az esélyeket kiegyenlíteni hivatott oktatásireform-törvényt (HVG, 2004. október 2.) tekintik elemzők valódi össznemzeti vívmánynak, más területeken az elnök és a republikánus kongresszusi többség "erőből" érvényesítette saját ideológiai preferenciáit, illetve bizonyos üzleti körök speciális érdekeit. A floridai The Tampa Tribune szerkesztőségi cikke például szinte kétségbeesetten állapította meg a minap, hogy ezúttal "nem csatlakozhatunk a konzervatív lapoknak az elnök újraválasztását támogató kórusához", noha négy évvel ezelőtt még "természetesen arra számítottunk, hogy majd újra Bush mögé állunk. De képtelenek vagyunk támogatni őt, mert elhibázta az iraki háborút, rekorddeficitbe költekezte a költségvetést, megsértette a nyitott kormányzás elvét, és nem teljesítette ígéretét, miszerint »egyesítő, nem pedig megosztó« szerepet fog játszani az USA-n belül és kívül egyaránt."

Ha jövő kedden legalább 270 elektori szavazat megszerzésével George W. Bush győz, az amerikaiak - különösen a tehetősek - folytatódó adócsökkentésekre számíthatnak, ami feltehetően tovább élénkíti a gazdaságot, miközben tágul az olló a szegények és a gazdagok között. Ha Kerry győz, a gazdagoknak többet kell adózniuk, lassulhat a gazdaság, viszont minden gyermekre és több millió felnőttre kiterjesztenék az egészségbiztosítást, amelyben jelenleg 45 millió amerikai nem részesül.

De a választások igazi tétje sokak szerint az, továbbmegy-e Amerika a vallási elvek által (is) meghatározott konzervatív kormányzás útján. Folytatódik-e a hitélet intenzív állami támogatása, az állam és az egyház közötti alkotmányos választóvonal relativizálása, a fegyverviselés korlátainak feloldása, a melegek együttélési jogainak bibliai alapú átpolitizálása? A következő ciklusban az amerikai elnök ráadásul hosszú időre befolyásolhatja az alapvető alkotmányos döntések irányát azzal, hogy a megüresedő legfelsőbb bírósági helyeket konzervatív vagy liberális bírákkal tölti be. Az USA-ban nem létezik alkotmánybíróság; az alapjogokat érintő döntések a legfelsőbb bíróság hatáskörébe tartoznak, melynek tagjait élethossziglan nevezik ki. Ez, Bush győzelme esetén, akár az általa "csendben" pártolt abortusztilalom bevezetését is jelentheti.

Az amerikai elnökválasztás kimenetele a transzatlanti kapcsolatok jövőjét is meghatározza - állítja a hét végén a Washington Post hasábjain megjelent írásában Timothy Garton Ash. A kelet-európai átalakulások krónikásaként híressé vált brit történész szerint Bush győzelme az Európát Amerikával szembeállító "euro-gaulle-isták" megerősödését eredményezné a kibővült Európai Unióban, míg "Kerry megválasztása bátorítást adna az euro-atlantista csendes többségnek".

Az is növeli az idei amerikai elnökválasztás tétjét, hogy a demokratáknak most van a legnagyobb esélyük megtörni a végrehajtó hatalmat és a törvényhozás mindkét házának többségét birtokló republikánusok egyeduralmát. A képviselőházi választásokon ugyanis a hivatalban lévők hagyományos előnyét figyelembe véve (HVG, 2002. november 16.) mindössze néhány tucatnyi mandátumért folyik igazi verseny, és ez biztosan nem elég arra, hogy a demokraták ledolgozzák 20 fős hátrányukat. A szenátusban pedig 15 republikánus és 19 demokrata törvényhozói mandátum járt le, így a demokratáknak még jelenlegi pozíciójuk (48 hely a 100-ból) megőrzéséért is meg kell küzdeniük.

Ám ahogy közeledik november 2-a, egyre nyilvánvalóbb, hogy az idei választásnak csak az egyik nagy kérdése az, ki lesz az elnök. A másik, hogy ez mikorra derül ki. "Csak nagyarányú Bush-győzelem akadályozhatja meg, hogy demokrata jogászok döntsék majd el, ki legyen az elnök, ahogy ez négy évvel ezelőtt Floridában is majdnem sikerült nekik" - próbálta mozgósítani a konzervatív tábort a történelem sajátos értelmezésével Rush Limbaugh radikális jobboldali rádió-kommentátor. Tény, hogy mindkét oldalon jogászok ezrei várnak bevetésre: a demokraták például hat közepes méretű repülőgépet tartanak készenlétben, amelyek a választás éjszakáján azonnal a vitatott esetek helyszínére repítik a gyorsreagálású ügyvédhadtesteket. Az idén akár "öt Florida" is lehet, utalnak elemzők a közel tucatnyi államban várható rendkívül szűk, a szavazatszámlálás normális hibahatáránál kisebb különbségű eredmény lehetőségére (lásd ábránkat a 9. oldalon).

Noha a floridai fiaskó után újraszabályozták a szövetségi választásokat, a zavar lehetősége sokak szerint inkább csak nőtt. Bevezették például az "ideiglenes szavazat" intézményét azért, hogy azoknak a voksa se vesszen el, akiket elsőre nem tudnak egyértelműen azonosítani a választási névjegyzékben. Ezeket a voksokat csak akkor kell elővenni és érvényességükről egyenként dönteni, ha számuk nagyobb, mint az összeszámolt republikánus, illetve demokrata szavazatok különbsége. Az egyik "ingadozó" államban, Ohióban azonban már kitört a botrány, mert a helyi hatóságok csak annak hajlandók ideiglenes szavazócédulát adni, aki a lakhelye szerinti választókörzetben jelentkezik érte, mások szerint a törvény értelme éppen az, hogy az államban bárhol lehessen ideiglenesen szavazni. Sokan azonban attól tartanak, hogy ugyanaz a személy akár 4-5 helyen, több államban is leadhat ideiglenes szavazatot, s a rendszer nem feltétlenül teszi lehetővé, hogy a turpisság kiderüljön.

Zűrzavar támadhat az újonnan beállított érintőképernyős szavazógépek körül is, amelyek az eredeti tervektől eltérően nem adnak a leadott voksról papírnyugtát, ami utóbb segíthetné a vitatott esetek eldöntését. Minden idők legtöbb pénzét, összesen várhatóan négymilliárd dollárt megmozgató elnökválasztási kampánya végén a pártok már újabb nagyszabású pénzgyűjtési akcióba kezdtek - ezúttal az ügyvédi költségekre.

RÉTI PÁL / WASHINGTON