Tóth Viktor A sapka - és a játéka - a védjegye © Gramofon

A költségvetési megszorítások mindig a kultúrát sújtják először. Ezért kellett a londoni Magyar Intézetnek egy csapatba és egy előadásba tömörítenie az Ablakos Lakatos Dezső ösztöndíjat nyert két kiemelkedően tehetséges, fiatal jazzművészt. A szükséghelyzet azonban talán minden idők egyik legsikeresebb jazzkoncertjét szülte a már sok sikert látott Covent Garden-i falak között, melynek során a zene egyszerre volt nívós, intelligens és szórakoztató.

Három standardet és Oláh Szabolcs A kör alakú kert című szerzeményét kivéve, a csapat Tóth Viktor saját kompozícióit játszotta. Tóth Viktor az egyik legnyitottabb zenész a magyar jazzvilágban. Noha muzsikája a bebopban gyökerezik, nem riad vissza sem a hip-hop, sem az avantgárd, sem pedig a magyar vagy a balkáni népzene behatásaitól. Oláh Szabolcs, aki 2004-ben megnyerte a II. Jazz Zeneszerző és Hangszerelő verseny legjobb hangszerelésért járó díját és maga is kiváló együttest vezet, a gondolkodó, tervszerűen építkező zenész eklatáns példája, kinek produktumát a „poszt-cool” jelzővel illethetnénk.

Kettőjük kölcsönhatása módfelett termékenynek bizonyult. Oláh Szabolcsra ráragadt Tóth Viktor szenvedélye, és lenyűgöző zenei intelligenciával tudott vadul, de ugyanakkor koherensen muzsikálni. Tóth Viktor játéka valamelyest hozzálágyult gitáros partnere stílusához, ami ebben a felállásban logikus és kívánatos volt. Mindkettőjük szólói folyamatosan igazodtak a változó helyzetekhez és hangulatokhoz, izgalmasan váltották egymást a harmonikus, a melodikus és a modális megközelítések.

A nagyszerű Jeszenszky György iskolapéldáját adta a poliritmikus dobjátéknak, a szó legszebb értelmében vett szakmai alázatnak és a terem akusztikai adottságai hibátlan felmérésének – mely utóbbiból nagyon sok pályatársa tanulhatna. Ami viszont igazán "fehér-holló-számba" ment, az a bőgős Szandai Mátyás fogadtatása volt. Nem csak remekbe szabott, a tőle megszokott túlzott szerénység okán rövidre fogott szólói, hanem hihetetlenül intelligens, nem is kísérő, hanem a maga visszafogottságában is a többiekkel egyenrangú partner-játéka fogta meg joggal a londoniakat.

Nem tudom, mikor láttam utoljára ilyen lelkes közönséget az egykor Voltaire lakhelyéül is szolgáló intézetben, de ez a csapat bőven rászolgált a fogadtatásra. Ezt a mutatványt két hétre rá a budai Nyitott Műhelyben is megismételték hasonló hőfokon, de a saját fiatal tehetségeinket nem igen becsülő magyar televényen jóval kisebb közönség előtt.

Pallai Péter
Gramofon Zenekritikai Műhely