Az árvíz után komoly gazdasági reformokat ígért a miniszterelnök, de szinte semmi nem lett belőlük; már az is elérhetetlenül nagy GDP-növekedésnek tűnik, ami korábban a leggyengébb forgatókönyvnek számított; elkezdték számolni, mekkora károkat okozott az időjárás. Ez a HVG heti gazdasági összefoglalója.
Ami nemrég még a legrosszabb forgatókönyvnek tűnt volna a magyar gazdaság számára, az most már a legjobb lenne – ez olvasható ki a Magyar Nemzeti Bank friss Inflációs jelentéséből: eredetileg 2,5–3,5 százalékos GDP-növekedést vártak, most viszont már úgy számolnak, hogy 1 és 1,8 százalék között lesz a mutató. Azt is bemutatták, hogy az infláció jelenleg jobban áll, mint ahogy korábban várták, éves szinten 4 százalék alatt fog maradni, de a tranzakciós illeték megemelése még a 2025-ös inflációt is megdobja 2–3 tizedszázalékkal. Nem csoda: már most látszik, hogy át fogják hárítani a fogyasztókra.
A jegybank újra kamatot vágott, most éppen 6,5 százalékra, miután az infláció lassult és elkezdődött az amerikai csökkentés is. A Pénzügyminisztérium pedig kiadta a hiány részletes számait, amelyekből kiderült: nem amiatt nőtt augusztusi rekordra nemrég a hiány, amivel indokolták az elszállását.
Nem sokan tippelték volna be egy hete ilyenkor, amikor még az árvíz volt a fő téma, hogy hamarosan a magyar politika legnagyobb ügye az lesz, hogy Orbán Balázs szerint 1956 tanulságát levonva nem kellene védekezni, ha most támadnának meg minket az oroszok. De ha a miniszterelnök politikai igazgatója ezt képes mondani, az nyilván teljesen leuralja a híreket. Pedig a kormány terve nyilván nem ez volt: Orbán Viktor az árvíz levonultával közölte, hogy eljött végre az idő bemutatni a gazdasági nagy tervét. Aztán ezek csak szép nagy szavak lettek: gazdasági semlegességről, saját értékeink alapján folytatott tárgyalásokról beszélt a miniszterelnök – az elmondottaknak gyakorlati jelentőségük csak akkor lett volna, ha ezzel már a huxitot készítené elő, más esetben ennek a beszédnek sok értelme nem volt.
Eközben egy másik változás is zajlik, amelynek viszont sok ember számára lehet gyakorlati eredménye: a fogyasztóvédelem átkerül a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz. Ahhoz viszont, hogy Nagy Márton ígérete valóra váljon, és közelebb kerüljön a fogyasztókhoz, nagy változtatásokra volna szükség, és persze arra, hogy Parragh László iparkamarája helyett a civil fogyasztóvédőket hozzák helyzetbe. A gyakorlati lépések helyett azonban egyelőre politikai kommunikáció folyik: a héten épp a Gazdasági Versenyhivatal elnöke (és egy váratlan fordulattal Bayer Zsolt) írt arról, hogy az Európai Bíróság szerinte megalázta a magyarokat, amikor a kormány elleni perben a SPAR-nak adott igazat. És még egy konkrétum a hétről, amit sokan észre fognak venni: megjött az ígéret, hogy felújítják a ferihegyi reptérre vezetőt utat, mert most már vállalhatatlanul rossz állapotú. Nem kell félni, az oroszok nem erre fognak jönni.
Az MNB arról is adott egy első becslést, hogy mekkora károkat okozhatott az idei aszály: legjobb esetben is 0,4 százalékponttal csökkentette a GDP-növekedésünket, de létezik olyan forgatókönyv is, amely szerint 0,9-cel. A mezőgazdaságban dolgozók most még a kármentéssel vannak elfoglalva, az átlagembert sokkal inkább az árvíz foglalkoztatta, a klímakutatók pedig nyilatkozatot adtak ki: túl nagy a tét és túl kevés az érdemi cselekvés a klímaváltozás ellen.
De hiába volt aszály, idén nyáron sem fúrattak több kutat a magyarok, mint korábban, legalábbis ha komolyan vesszük egy pillanatra a legális számokat. A gond az, hogy valószínűleg az illegális kútból több lett, ezek viszont veszélyesek nemcsak a használóira, hanem az ország vízkészletére is.
A hét képe: bemutatták, hogyan emelték ki az óceánból a Titan mélytengeri búvárhajó roncsát. A héten zajlott a meghallgatás, amely alapján a parti őrség el fogja dönteni, tesz-e feljelentést, vagy balesetként kezeli az esetet.
A magyar kormánnyal együttműködve készített egy tanulmányt az OECD arról, mit lehetne kezdeni a nyugdíjrendszerünkkel. És igen, ha kitekintünk kicsit a napi gazdaságpolitikából, akkor világos, hogy nagyon gyorsan kell kezdeni vele valamit: a rendszer évről évre egyre nehezebben fenntartható, a kormány reformokat ígért az EU-nak, de ígéret nélkül is szükség volna lépni azért, hogy néhány évtized múlva is legyen miből nyugdíjat adni.
Az OECD javaslatai között szerepel például, hogy a nyugdíjkorhatárt igazítsák a várható élettartamhoz. A járulékbefizetéseket össze kellene kapcsolni a nyugdíjakkal, és a Nők40 programnál is kiigazításra lenne szükség. A nyugdíjjárulék megemelését sem lehet megúszni a szervezet szerint.
Tovább folyik a gondolkodás arról, mit lehet kezdeni az AirBnb-n kiadott szobákkal a terézvárosi szavazás után. Az biztos, hogy az AirBnb-nek ma már valóban semmi köze az eredeti eszméjéhez, ahhoz, hogy a lakástulajdonos, ha van egy felesleges szobája, kiadhassa azt a világhálón. Sok város, kerület vezetése sem elégedett a helyzettel, miközben adóbevételük azért lesz ezekből, és a szállodatulajdonosok is morgolódnak a nem egyenlő feltételek miatt.
Arról kérdeztünk szakértőket, mivel lennének elégedettek a lakáskiadók, a szállodások, és mivel a lakhatási válság miatt aggódók. Lehet, vagy egyáltalán kell-e úgy fellépni, mint annak idején az Uber ellen, és lehetséges-e kompromisszumot találni, vagy az állam majd erőből dönt valamit?
Ellenséges felvásárlási kísérletről beszélt Olaf Scholz német kancellár, amikor az UniCredit megvette a Commerzbank 4,5 százalékát, ami már csak azért is érdekes, mert épp az általa vezetett német kormány adta meg az engedélyt erre. Berlini tisztviselők azt állítják, kommunikációs zavarok voltak a részvénycsomag eladásával kapcsolatban, mert csak az utolsó pillanatban tudták meg, hogy az UniCreditnek egy másik 4,5 százalékos részesedése már van. Még nagyobb lett a felháborodás, amikor az UniCredit közölte, hogy származtatott ügyletek révén 21 százalékra növelné a részesedését – igaz, a 10 százalék fölötti részesedésszerzéshez már az Európai Központi Bank engedélyére is szüksége van.
Az látszik, hogy evés közben jön meg az étvágy, sokan már a két bank egyesüléséről beszélnek, ez lenne Európában a 2008-2009-es válság óta az első jelentős nemzetközi bankfúzió. Az ellenzék és a szakszervezetek kongatják a vészharangot, ez pedig nem sok jót ígér Scholznak a jövő évi választás előtt.
Elvárja a kormány a Revoluttól az adók megfizetését – mondta Nagy Márton a cég vezetőinek. Kérdésünkre a Revolut azt közölte: ők maradéktalanul befizetik az adóikat, a magyar adóhatóság teljes képet kap róluk, a normális üzletmenet része, hogy egy vállalkozás adózik.
A litvániai bejegyzésű cég fióktelepet fog nyitni Magyarországon. Az MNB gyakran épp azért nevezi nem biztonságosnak a Revolutot, mert baj esetén a litván felügyelethez tudnak fordulni – az ügyfeleket ez láthatóan nem zavarja különösebben. Arról egyelőre nincs szó, hogy a leendő magyarországi Revolut-fióktelep bejelentkezik-e a jegybank kontrollja alá, csatlakozik-e a betétbiztosítási alaphoz, vagy marad minden a régiben.
* * * Hogyan egészíthető ki az állami nyugdíj?
A majdani állami nyugdíj szinte biztosan nem lesz elég az aktív korban megszokott életszínvonal fenntartására. Egy megtakarítás azonban megfelelő jövedelemkiegészítést biztosíthat. Ráadásul nyugdíj-előtakarékosság választásával 20% állami támogatás is elérhető. A Bankmonitor nyugdíjmegtakarítás-kalkulátora megmutatja, hogy egy adott összegű havi megtakarítás mekkora nyugdíjkiegészítést jelenthet majd.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.