Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Ingyenessé tenné a meccsre járást a Fortuna Düsseldorf csapata. A német másodosztályú csapat Fortuna für Alle nevű programját az előző szezon végén hirdették meg, most már a tesztmeccseinél tart. Az üzleti modelljük is lehetővé teszi, hogy kipróbálják, működnek-e jegyárbevétel nélkül, és a német foci szabályozása is óriási beleszólást ad a szurkolóknak a döntésekbe.
Nyáron még azért került a Fortuna Düsseldorf a magyar hírekbe, mert a csapat szurkolói hevesen tiltakoztak az ellen, hogy csapatuk a Puskás Akadémiával játsszon felkészülési mérkőzést. A meccset végül megrendezték, a Fortuna 5-0-ra le is söpörte a felcsúti csapatot a pályáról, szurkolóik pedig a homofóbia ellen tiltakoztak a lelátón kifeszített molinóval.
Most viszont egész más kísérlet foglalkoztatja a drukkereket és a klub vezetőit: már tesztelik a Fortuna für Alle nevű programot, amelynek a hosszú távú célja az, hogy minden hazai mérkőzés ingyenesen látogatható legyen, így közelebb hozzák a csapatot a szurkolókhoz, és így is legyen üzlet a fociban. Elsőként a 2023-24-es szezon három meccsét nézheti meg bárki, aki a Fortuna honlapján keresztül jelentkezik az ingyenes jegyekért.
Az új kezdeményezés első tesztmérkőzését október 21-én játszották a Kaiserslautern ellen, és nem is sikerülhetett volna jobban: 52 ezer néző figyelte a helyszínen, ahogy a Fortuna háromgólos hátrányból megfordítja és megnyeri a meccset. A csapat meccseit ingyenjegyek nélkül átlagosan 30 ezer körüli néző látogatja, így mintegy 60 százalékkal nőtt a szurkolók száma azáltal, hogy a csapat lemondott a jegybevételekről. A kieső jegyárak pótlásához a csapat szponzorai is hozzájárultak, illetve a fenntarthatóbb és igazságosabb fociért küzdő jótékonysági szervezet, a Common Goal is támogatja a kezdeményezést.
Pedig sem a Fortuna csapatáról, sem a német másodosztályról nem állítható, hogy gondot jelentene a nézők bevonzása. A Bundesliga 2 meccseit az idei szezonban átlagosan mintegy 28 ezren látogatták, amellyel ötödik az európai bajnokságok között, megelőzve a francia ligát (átlag 23708 néző) és épphogy elmaradva a spanyol (29180) és olasz bajnokságtól (30934). Ehhez persze az is hozzájárul, hogy tavaly olyan nagy múltú csapatok estek ki a Bundesligából, mint a Hertha és a Schalke.
Az első osztályok összehasonlításban a tavalyi és az idei szezonban is a Bundesliga vezette a nézőszámok ranglistáját, a német bajnoksággal csak az angol Premier League tudja felvenni a versenyt, mindkét liga meccseit átlagosan 40 ezer körüli néző látogatja.
A jegybevétel terén azonban már lemarad a Bundesliga a PL-től, hiszen Németországban jóval alacsonyabbak a jegyárak:
- a legolcsóbb egész szezonos bérletek a PL-ben átlagosan 500 font, azaz mintegy 200 ezer forint körül mozognak, a német első osztályban bármelyik csapat meccseire váltható akár 100 ezer forintnál kisebb összegért is szezonbérlet (bár érdemes hozzátenni, hogy a Bundesliga-csapatok csak 17 hazai meccset vívnak egy szezonban, szemben a 20 csapatos PL-lel),
- a legjobb helyekre szóló bérletek között még nagyobb a különbség, a Bundesligában a Köln meccseire válthatjuk meg a legdrágább bérleteket, közel 1000 euróért (370 ezer forint), míg a Premier League-ben a Fulham bérletára átszámolva egymillió forint fölötti,
- a másodosztályok között is nagy a különbség, Angliában 163 ezer, Németországban 125 ezer forintra jön ki egy átlagos szezonbérlet (azzal, hogy az angoloknál ez minimum 23, a németeknél 17 hazai meccs).
Vagyis a német csapatoknak lenne okuk megemelni a jegyárakat: a kereslet szemmel láthatóan jelen van, bevételben pedig messze elmaradnak angol versenytársaiktól. A Deloitte összeállítása szerint a 2021-22-es szezonban a 20 legnagyobb bevételt generáló focicsapat közül 11 játszott az angol bajnokságban, míg mindössze 2 a németben, a top 10-ben 6-1 ez az arány, egyedül a Bayern München képviseli a Bundesligát, ők a 6. legmagasabb bevételt érték el.
De a Deloitte elemzése azt is megmutatja, hogy miért van lehetőség egy ilyen kísérletre:
egyre kevésbé fontos része a klubok bevételének a helyszíni jegyeladás, sokkal inkább a tévés bevételekből és hirdetőkből élnek.
Az elit szintjén lassan már ott tartanak, hogy helyszíni nézőkre csak azért van szükség a pénzügyi stabilitáshoz, mert az néz ki jól a tévében – izgalmas próbálkozás, hogy egy népszerű másodosztályú csapatnál tényleg van-e üzlet a jegyárbevétel nélkül.
Az, hogy a jegyárak alacsonyan maradnak, mégis elsősorban az ún. 50+1 szabálynak köszönhető. Az 1998-ban bevezetett szabályozás értelmében a csapatoknak a szurkolók többségi tulajdonában kell állnia, azaz a csapatok részvényeinek legalább feléről az egy tag-egy szavazat elven működő szurkolói egyesületek rendelkezhetnek. A Bayern München esetében ez több, mint 300 ezer, szavazati joggal bíró tagot jelent, amely ezzel a világ legnépesebb sportklubja. A szurkolók értelemszerűen nem szeretnének többet fizetni a jegyekért, és mivel a végső döntés is náluk (pontosabban az általuk delegált igazgatótanácsnál) van, így megakadályozhatják, hogy a PL-ben látott módon felfussanak a jegyárak.
Vannak ugyan kivételek a szabály alól, hiszen a két gyári csapat, a Bayer Leverkusen, illetve a Volkswagen-dolgozók számára létrehozott Wolfsburg továbbra is az anyavállalatok tulajdonában áll, de nem lehet állítani, hogy a tulajdonosok visszaélnének ezzel a helyzettel, hiszen a három legolcsóbb ülőhelyes bérletből kettő éppen ennek a két csapatnak a stadionjába szól. Az SAP-alapító Dietmar Hopp által támogatott Hoffenheim is megkapta a mentességet a szabály alól, azonban Hopp idén ismét a szurkolók kezébe adta a csapat irányítását. Ezzel szemben a Red Bullhoz köthető Leipzig kritikusai szerint az egyesületi tagság szigorú korlátozásával szembe megy a szabályozás szellemiségével.
A szabályozásnak persze vannak ellenzői is, akik szerint a potenciális befektetőket ijeszti el a tény, hogy csak kisebbségi tulajdonra tehetnek szert. A befektetők és a klubok közötti konfliktusokra azért így is akad példa, tavaly januárban például a Hertha egyik nagybefektetője fakadt ki a klubvezetésre.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.
