Emlékezetes pontja volt 2022-nek, amikor a Ryanair vezérigazgatója elküldte Nagy Mártonnak a Közgazdaságtudomány tökfejeknek – angol eredetijében Economics for Dummies – című könyvet. Hogy a miniszter megfogadta-e Michael O’Leary tanácsát, és beleolvasott-e a könyvbe, azt nem tudhatjuk. De úgy tűnik, nem, a jegybank ugyanis most megismételte a manővert, mi több, külön Nagy Márton – és követői – okulására készítettek egy tanulmányt.

A címzettek közül még kiemelendő Parragh László iparkamarai elnök, aki a jegybank legutóbbi kamatvágása után felháborodásának adott hangot. Őt a tanulmány végén majdnem nevesítik is:

Mindezek egyben pedig választ adnak az egyes vállalkozó érdekképviseletek elmúlt napokban hangoztatott téves felvetéseire.

Egymásra mutogatás

A dolgozat már a címe alapján (Valóban a monetáris politika a növekedés gátja? Ugyan már! Az adatok teljesen mást mutatnak…) a gazdaságfejlesztési miniszter minapi nyilatkozatára reagál, amit az után adott ki, hogy a KSH közzétette: szeptemberben – ha csak minimálisan is – bő egy év után pozitívba fordult a reálbér változása (vagyis a keresetek éves növekedése meghaladta az éves infláció mértékét), illetve a jegybank Monetáris Tanácsa „csak” 0,75 százalékponttal csökkentette az alapkamatot, ezzel pozitív tartományban tartva a reálkamatot (a 11 százalékos alapkamat jóval magasabb, mint az infláció).

Ha a címválasztás nem volna elég beszédes, a tanulmányban épp csak nem nevezik nevén a minisztert, amikor a szerzők, a jegybank munkatársai, Kuti Zsolt és Baksay Gellért olyanokat írnak, mint:

Megindultak azok a próbálkozások, hogy a monetáris politikát tegyék felelőssé azért, hogy a várt (és beígért) 1,5 százalék helyett csökkenni fog idén a hazai gazdaság kibocsátása.

És: „Vannak, akik azt gondolják, hogy a magyar gazdaságot negatív reálkamatokkal – tehát magas áremelkedés és ennél alacsonyabb kamatok kettősével – lehet kihúzni a gödörből.”

Nagy Márton szerint a gazdasági növekedés helyreállítását jelentősen akadályozza az egyre növekvő pozitív reálkamat. Az inflációt érdemben meghaladó jegybanki kamat visszatartja a lakosságot a fogyasztástól, másrészt visszatartja azt is, hogy a vállalkozások beruházzanak.

A pozitív reálkamat tehát lefullasztja a gazdaságot és megfojtja a vállalkozásokat.

Mindezek a folyamatok pedig rövid távon és hosszú távon is roncsoló hatással bírnak, hiszen visszavetik a versenyképességet, a teljesítményt – hangoztatta Nagy Márton.

Nem a reálkamat a probléma, hanem az infláció

A tanulmányt érdemes bárkinek elolvasni, valóban közérthető – éppenséggel a közgazdász végzettségű, volt jegybanki alelnök Nagy Mártonnak fajsúlyosabb szöveggel is boldogulnia kellene, de ezek szerint volt munkahelyén erre a szintre lőtték be a képességeit.

„Vannak, akik azt gondolják, hogy a magyar gazdaságot negatív reálkamatokkal – tehát magas áremelkedés és ennél alacsonyabb kamatok kettősével – lehet kihúzni a gödörből” – írják a tanulmány szereplői elkerülve a „Nagy Márton” kifejezés használatát. „Ezt arra az elvre alapozzák, mely szerint a negatív reálkamattal – azaz magas áremelkedéssel – szembesülő lakosság megtakarítás helyett inkább elkölti az egyre kevesebbet érő pénzét, míg a vállalatok pedig áraik emelkedésénél alacsonyabb kamatozású, olcsó hitelekből fognak beruházni, ami beindítja a gazdaságot. Sokan – köztük a Magyar Nemzeti Bank – azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy ez a képlet a mostani körülmények között nem működik!”

A dolgozat legfontosabb érvei pontokba szedve:

• Amikor a gazdasági folyamatokkal kapcsolatos bizonytalanság nő, akkor mindenki hátralép egy lépést: a háztartások inkább kivárnak, és elhalasztják nagy költéseiket. Ha pedig a háztartások nem költenek, akkor a vállalatok sem fognak beruházni.
• Az ország egy brutális inflációs sokk elleni meccs félidejében jár, és mindenki azt figyeli árgus szemekkel, hogy megismétlődik-e a tavalyi év rémálma: az év elején látszólag szépen növekvő bérekről megint kiderül, hogy – a váratlanul magas infláció miatt – az év során valójában veszítenek értékükből? Éppen ezért a tűzzel játszik, aki inflációval próbálja meg költésre bírni a lakosságot!
• Mondhatnánk persze, hogy negatív reálkamatok mellett érdemes eladósodni és abból fogyasztani, hiszen így elinfláljuk az adósságunkat. Ebben csak annyi a bökkenő, hogy a magyar lakosság jellemzően nem hitelből finanszírozza a fogyasztásának döntő hányadát.
• A régióban és hazánkban is mélyen negatív reálkamat-környezet volt jellemző az utóbbi években, mégis nálunk a legnagyobb a gazdasági visszaesés.
• Az utóbbi időszakban elsősorban a magas árnövekedés miatt elértéktelenedő bérek mérsékelték a fogyasztást. 2023 első félévében a 23,6 százalékkal növekvő árak miatt a bérek 8,1 százalékot veszítettek értékükből, ami a fogyasztás 4,1 százalékos visszaesésével járt. A csökkenés szerkezete is azt igazolja, hogy nem a reálkamatok miatt szűkült a fogyasztás.
• A brutális inflációs sokk közepette a hazai reálkamat eddig masszívan negatív volt. Ez láthatóan nem segítette a szenvedő magyar gazdaságot: a gazdaság visszaesése éppen akkor volt a legnagyobb ütemű, amikor a reálkamatok leginkább negatív tartományban voltak. Miért gondoljuk, hogy egy jövőbeli magasabb infláció esetén más lenne a kimenet?
• A hazai reálkamatok nemzetközi összevetésben nem tekinthetők magasnak.
• Több területen most és a jövőben is mélyen negatívan alakulhat a hazai reálkamat. Amint láttuk, a magas készpénz- és bankbetétállomány, valamint a támogatott lakossági és vállalati hitelek körében továbbra is mélyen negatív reálkamatokkal találkozhatunk, hiszen ezek kamata alacsony vagy nulla. Ha érvényes lenne a kiinduló logika, akkor a fogyasztásnak nulla körüli betéti kamatszint mellett dübörögnie kellene. Mégsem ez történt!