Nem lesz hurrikán, de trópusi vihar elképzelhető – jósolja a New Yorkban élő közgazdász, aki a Project Syndicate oldalán fejtette ki nézeteit.

Milyen erős recesszióval lehet megfékezni az inflációt? Négy forgatókönyv képzelhető el Nouriel Roubini szerint. A legkedvezőbb az, ha a 2%-os inflációs célt úgy érik el, hogy elkerülik a recessziót. A második verzió szerint rövid és enyhe recesszió lesz csak. A harmadik variáns már rázósabb: hosszú és kemény recesszió – pénzügyi válsággal. Ha ez következne be, akkor a jegybankok dönthetnek a negyedik forgatókönyv mellett: elengedik az inflációt. Ez azt jelentené, hogy kockáztatják az ár-bér spirált.

Az eurózóna már technikai recesszióban van, miközben még távol az inflációs cél. Az Egyesült Királyság ugyan nem esett még recesszióba, de az infláció kitartóan magas – meghaladja az OECD átlagát. Az USA gazdasága nagyon lelassult, miközben az infláció 5% fölött maradt. Kínában megállt a pandémia utáni újrakezdés lendülete, emiatt veszélybe került Peking 5%-os éves növekedési terve is. A feltörekvő országok zömében igen erőtlen a növekedés, India jelenti a pozitív kivételt.

Ilyen körülmények között melyik a legvalószínűbb forgatókönyv?

A fejlett országokban csökkent ugyan az infláció, de nem eléggé, mert a munkaerőpiac feszes, a munkavállalók el tudják érni a munkabérek növekedését és a kormányok is eléggé laza fiskális politikát folytatnak.

Mi következik ebből? Elszálltak azok a remények, hogy a jegybankok kamatemelése elérte a csúcsot, és 2023 második felében megkezdődhet a csökkenés. Épp ellenkezőleg: a jegybankoknak emelniük kell a kamatokat – hangsúlyozza Nouriel Roubini.

A Végzet közgazdásza, aki azzal érdemelte ki eposzi jelzőjét, hogy megjósolta a 2008-as globális pénzügyi válságot, arra is rámutat, hogy a gazdaságon kívüli geopolitikai tényezők is komolyan befolyásolják a globális trendeket, mint legutóbb például Jevgenyij Prigozsin lázadása Oroszországban.

Csökkent a globális hitel válság veszélye

Ezzel a jó hírrel szolgál Nouriel Roubini, aki korábban felhívta a figyelmet arra, hogy akár az 1929- es világválságnál is nagyobb globális pénzügyi katasztrófa jöhet. Miért csökkent, ha nem is múlt el teljesen a veszély? Mert az infláció mérséklődött elsősorban amiatt, mert csökkent a kereslet a recessziós előrejelzések következtében. Kínában most például az jöhet, hogy a kormányzat felpörgeti a gazdaságot és ezzel az inflációt, vagy lemond a szerény 5%-os éves növekedésről – írja Roubini, aki mintha nem vette volna észre, hogy Pekingben már csökkentették az alapkamatot és növelték az exporttámogatást, mert a kínaiak nem tartanak annyira az inflációtól, mint Nyugaton – a hivatalosan kimutatott áremelkedés ugyanis alacsony.

A legvalószínűbb most a gyors és enyhe recesszió, de mi van, ha ez mégiscsak elhúzódik? A bérek ugyanis emelkednek, a maginfláció magas marad, a kamatlábak szintén. Ebben a helyzetben a jegybankok dönthetnek úgy, hogy felhagynak a 2%-os inflációs céllal, és beletörődnek abba, hogy tartósan efölött marad az árak emelkedése. (Nálunk ezt javasolta Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter.)

Miért döntenének emellett? Mert el akarják kerülni a tartós recessziót és a velejáró pénzügyi problémákat.

Mindhárom célt egyszerre nem lehet elérni

A 2020-as években trilemma elé néz a világgazdaság: egyszerre kellene árstabilitást produkálnia, elkerülnie a recessziót és pénzügyi egyensúlyt garantálnia. A jegybankoknak ezt a hármas kérdést kellene megoldaniuk, miközben tudják: egyszerre mind a három nem megy. Ezért hurrikán ugyan nem forgatja fel valószínűleg a világgazdaságot, de trópusi vihar nagyon is elképzelhető, ez pedig negatívan befolyásolhatja a tőzsdéket. Mind az Egyesült Államokban, mind azon kívül csökkenhetnek a tőzsdei árfolyamok, ha a jegybankok úgy döntenek, hogy lemondanak a 2%-os inflációs célról. A hosszú lejáratú államkötvények kamatai viszont megemelkedhetnek emiatt. A trópusi vihar tehát komoly károkat okozhat mind a reálgazdaságban, mind pedig a pénzügyi szférában – vonja le a tanulságot Nouriel Roubini a Project Syndicate oldalon.