Korlátozott a lehetőség az ügyfél pénzének visszaszerzésére, ha az ő aktív közreműködésével szerzik meg azt a digitális adathalászok – hívja fel a figyelmet a Magyar Nemzeti Bank. A fogyasztó súlyos, szándékos gondatlansága esetén ráadásul a pénzforgalmi szolgáltatónak (például a banknak) nincs kártérítési kötelezettsége sem.

Vagyis ügyeljünk arra, hogy ne adjuk meg vagy ne tegyük elérhetővé a PIN-kódot, ne segítsünk a másodlagos azonosító megadásával. Jó hír, hogy a gondatlanságot, netán csalárd szándékot a banknak kell részletes vizsgálattal bizonyítania; önmagában a bankkártya vagy mobilbank használata, a PIN-kód megadása vagy az erős ügyfél-hitelesítés még nem bizonyítja, hogy a tranzakciót az ügyfél indította.

Az MNB tájékoztatásából kiderül: az átutalások, kártyás tranzakciók teljesítésére szigorú, a fizetési rendszer működési alapelveit adó szabályok vonatkoznak, emiatt csak korlátozott lehetőségek vannak az eltulajdonított pénzek visszaszerzésének.

Az azonnali átutalások például 5 másodperc alatt jutnak el a kedvezményezett számlájára, így ezeket szinte lehetetlen visszahívni.

A bank ugyan kezdeményezheti ezt, ám a pénz csak akkor kerül vissza az utalóhoz, ha a kedvezményezett jóváhagyta a visszautalást.

A kártyatranzakció pedig már a megbízás engedélyezésekor létrejön: annak összegét a kártyabirtokos számláján zárolni kell, illetve a beérkező elszámoló terheléseket be kell fogadni és a kártyabirtokos számlájára kell terhelni. Ezeket a tranzakciókat szintén csak a kedvezményezett hozzájárulásával lehetséges visszavonni.

A banknak nincs lehetősége az ügyfél kérésére feloldani a bankkártyás vásárláskor zárolt összeget.

A jogszabályok szerint a bank köteles mindent megtenni a pénz visszaszerzése érdekében, de nem garantált, hogy sikerrel is jár. Emellett haladéktalanul, de legkésőbb az ügyfél bejelentését követő 1 munkanapon belül meg kell térítenie az ügyfél kárát, ha az utóbbi által jóvá nem hagyott fizetési műveletet teljesített. Kivételt jelent azonban, ha a bank az adott helyzetben észszerű okból csalásra gyanakszik, és erről írásban tájékoztatja az MNB-t.

A bank e tájékoztatással nem a kártérítési kötelezettség, csak az 1 munkanapos határidő betartása alól mentesül, de ki kell vizsgálnia az ügyfél panaszát. Utóbbi azonban jól jár, ha azonnal rendőrségi feljelentést is tesz, amiben megad olyan adatokat is, hogy milyen kedvezményezetti névre, illetve számlaszámra küldte el a pénzt.

Ha a rendelkezésre álló információk alapján megállapítható, hogy az ügyfél csalárd módon járt el, illetve szándékosan vagy súlyosan gondatlan volt, akkor a banknak nem kell megtérítenie a kárt. A fogyasztó nagy eséllyel nem tudja visszakapni összegét.

Az MNB-hez eljutott banki vizsgálatok többsége megállapítja, hogy az ügyfél súlyosan gondatlan magatartása miatt kerülhetett sor a visszaélésre.

Sok esetben sajnos aktívan hozzájárultak a vitatott tranzakciók létrejöttéhez, például úgy, hogy hamis oldalon megadták a banki belépési azonosítóikat. Mások telefonon diktálták be a csalóknak az sms-ben vagy push üzenetben kapott jóváhagyó kódokat, megadták a bankkártya-hitelesítési adataikat vagy képernyőmegosztó alkalmazás letöltésével tették hozzáférhetővé adataikat.

Olyan is előfordult, hogy a megtévesztett ügyfél maga rögzítette és hagyta jóvá az utalást egy, a banki internetbankhoz hasonlító honlapon vagy egy adathalász e-mailben lévő linkre kattintva szerette volna befizetni a közüzemi számláját. Valójában azonban a számla- vagy kártyahitelesítési adatait jogosulatlanok részére adta át. Az ilyen esetek többségében nem sikerül visszaszerezni az elutalt összegeket. A bankok az ügyfél gondatlan magatartására hivatkozással nem térítik meg az ügyfél kárát.

A bank elutasító válasza még nem jelenti feltétlenül azt, hogy a pénz nem jár vissza. A károsult ügyfél a bank válaszának ismeretében fogyasztóvédelmi eljárást kezdeményezhet az MNB-nél, kérheti a jegybankon belül működő Pénzügyi Békéltető Testület eljárását, és a bírósághoz is fordulhat.