Vasárnaptól tilos orosz eredetű olajtermékeket behozni az Európai Unióba. Akik pedig még tudnak csővezetéken orosz nyersolajat venni, azok csak megkötésekkel kereskedhetnek az abból finomított termékeikkel. Felbukkant két új ársapka is. Összefoglaljuk a legfontosabb tudnivalókat a változásokról.
Február ötödikén élesedik az Európai Unió az orosz olajtermékekre kivetett embargója. Ettől fogva nem lehet orosz nyersolajból finomított benzint, dízelt, kerozint, fűtő- és kenőolajat, illetve egyéb árukat tengeri úton behozni a tagállamok területére. Mivel a nyersolajjal ellentétben Oroszország finomított termékei nem érkeznek csővezetéken az EU-ba, ez az érintett áruk importjának teljes leállását jelenti.
Európa rengeteg dízelt fogyaszt, de nem termel eleget, sok importra szorulunk, amit a háború előtt döntően Oroszország intézett. A függés kölcsönös, 2021-ben az orosz exportdízel több mint fele az EU piacaira érkezett. Már ebből látható, hogy
ez a szakítás sokkal komplikáltabb, mint a nyersolajnál, és erre még rátett egy lapáttal az, hogy a kontinens dízelkészletei évek óta alacsony szinten vannak.
Az új embargóra készülve ezért Európa még gyorsan szétvásárolta magát az orosz termékekből.
Az embargó részeként megtiltják az uniós tagállamoknak az orosz nyersolajból az EU-ban finomított termékek kereskedelmét. Ebbe a korlátozásba január közepén nyitottak egy kiskaput, rendelettel engedélyezték, hogy mégiscsak lehet orosz alapú termékekkel kereskedni, ha adott állam igazolni tudja, hogy év végéig vásárolt ugyanannyi nem orosz olajat vagy olajterméket, mint amennyit február 5. és december 31. között az orosz eredetűből eladott.
Ez az úgynevezett tömegmérlegelv, amely arra az alapproblémára reagál, hogy a finomítói technológia és a tárolókapacitások végessége miatt nem lehet molekulaszinten elkülöníteni a különböző kőolajokból előállított termékeket, vagyis, amit a finomító előállít, abban lesz orosz és nem orosz eredetű molekula is. A lényeg, hogy egy adott évben amilyen arányban nem orosz kőolajat dolgozott fel a finomító, az értékesített termékek ugyanilyen aránya tekintendő nem orosz eredetűnek és így exportálhatónak. A tömegmérlegelv Közép-Európának és a Molnak nagyon fontos – erről később bővebben.
Egyből két új ársapka
A Nyugat le akar válni az orosz fosszilis energiáról, és meg is akarja büntetni Oroszországot az Ukrajnával folytatott háborújáért. Az újabb embargó fő célja az, hogy megcsappantsa Oroszország bevételeit, így Vlagyimir Putyinnak kevesebb pénz álljon rendelkezésére az ukrajnai invázió folytatására.
A Nyugatnak ugyanakkor – bár mindig vannak hangok, amelyek keményebb szankciókat követelnek – nem célja, hogy teljesen romba döntse az orosz gazdaságot. Nem cél, hogy teljesen ráfizetésessé tegyék az olajbizniszt az oroszoknak, mert az ahhoz vezetne, hogy Putyin, más út nem lévén, drasztikusan lecsökkentené az olajtermelést. Mivel Oroszország Szaúd-Arábia után a világ második legnagyobb olajexportőre, ez óriási hiányt, brutális árakat és teljes felfordulást hozna az olajpiacon. Egy ilyen forgatókönyvnél tényleg igaz lenne az, amit a magyar kormány minden valós alap nélkül szajkóz: az elhibázott brüsszeli szankciók tönkretennének minket – és mindenki mást is. A Nyugat tehát gyengíteni akarja Oroszországot, de kontrolláltan, és nem extrém mértékben.
A fentiek miatt vezette be az EU, a G7-tagállamokkal és Ausztráliával közösen a tavaly december 5. óta érvényes uniós nyersolajembargóhoz kapcsolódva az orosz nyersolaj ársapkáját. Ennek értelmében Oroszország a továbbiakban is igénybe veheti a harmadik országokkal folytatott kereskedelméhez a szektorban szinte megkerülhetetlen nyugati cégek tankerhajóit, biztosításait és viszontbiztosításait, de csak akkor, ha az eladott nyersolaja az EU–G7–Ausztrália-trió által közösen meghúzott árlimiten vagy az alatt marad. Ezt első körben hordónként 60 amerikai dollárban húzták meg.
Az EU és a G7 a fentiekhez hasonlóan az orosz olajtermékekre is ársapkát akar meghatározni, és mivel egyes termékek között nagy az árkülönbség, rögtön kettőt is. A nyersolajhoz képest prémium áron értékesített benzinre, dízelre és kerozinra hordónkénti 100 dollár a javaslat, míg a nyersolajnál olcsóbban forgó fűtőolajra, kenőolajokra és társaikra hordónként 45 dollár lenne az ársapka. Egy, a Reutersnek nyilatkozó szakértő szerint ez arányos a nyersolajra megállapított ársapkával. Ha a továbbiakban ezen árszintekhez alkalmazkodva folyna az orosz export, a Nyugat asszisztálna hozzá, ha nem, akkor Oroszország minden bizonnyal szürkezónás eszközökhöz nyúlna. Mondjuk már így is ügyeskednek, és ennek kockázatai messze túlmutatnak a kereskedelmen.
Durvább következménye is lehet az orosz hajók jelcsendjének, mint az olajszankciók kijátszása
Baleseteket is okozhat, ha a rakomány eredetének elrejtéséért kikapcsolják a bárkáik transzpondereit, de az igazi veszély az, hogy az orosz hadiflotta manipulálhatja más hajók jeleit. Erre az elmúlt években több példa is volt, és az ilyen lépések a háború eszkalálódását is hozhatják.
Az EU-s javaslat szerint az olajtermék-ársapkánál is lenne türelmi időszak, ahogy a nyersolajasnál is volt, hiszen, ha egy hajó még február 5. előtt indult el orosz szállítmányával, de már 5. után érkezik meg a célkikötőbe, nem lenne reális megbüntetni. Így nem sújtanák bírsággal azokat a hajókat, amelyeket február 5. előtt pakoltak meg orosz olajtermékekkel, de még április elseje előtt kirakodják őket.
A fenti javaslatokról az uniós tagországok szakminiszterei szerdán tárgyaltak, de nem sikerült megegyezni róluk, ráadásul a vita menetrend szerinti csütörtöki folytatását péntekre halasztották. Az olajtermékekere vonatkozó árlimit szintjének elfogadásához a 27 tagállam egyhangú igenje szükséges. A Bloomberg szerint, ha ez február 5-ig nem lesz meg, akkor az uniós cégeknek megtiltják, hogy bármilyen formában részt vegyenek az oroszok harmadik országokkal folytatott kereskedelmében. Ez nagyon súlyos következményekkel járna az olajtermékek világpiacán.
A Guruló Hordó minapi posztja meg is magyarázta, miért: Európának is elemi érdeke, hogy a hajói legálisan szállíthassák továbbra is az orosz termékeket a nem EU-s piacokra, mert ha ezt nem tehetnék meg, akkor a jelenlegi, feszes piacon nem tudna felszabadulni kínálat, amiből Európa pótolhatná a számára már nem elérhető orosz árukat. Az olaj- és gázipari szakblog bejegyzése szerint a világ olaj- és olajtermék tengeri kereskedelmének 75 százalékát a görög hajóflotta szállítja, nélkülük gyakorlatilag lehetetlen lenne kiváltani az orosz dízelt rövid távon.
Működik a decemberi? Működhetnek az újabbak?
A nyersolaj ársapkája, eddig úgy tűnik, működik.
Tavaly december 5. óta az orosz export nyersolaj ára 60 dollár alatt maradt, igaz, már előtte is ilyen szinten mozgott, tehát nem az történt, hogy a Nyugat leszorította volna azt. Szakértők szerint az árlimitet a céloknak megfelelően sikerült belőni, az orosz nyersolajexport ezen a szinten még valamennyire nyereséges, Putyin aligha fogja csökkenteni az olajtermelést, és ezzel nem okoz piaci hiányt. Oroszország vesztesége egy finn tanulmány szerint így is jelentős: napi 160 millió euró. Ugyanezen tanulmány úgy számol, hogy február 5. után ez a veszteség napi 280 millió eurósra emelkedik majd.
Napi 160 millió eurót bukik Oroszország az olajársapkán egy finn tanulmány szerint
Óriási horderejű intézkedéseket hozott meg a hétfőn élesedett húzásaival az Európai Unió és a G7. Az orosz olajkereskedelem sebet kapott, csakhogy Moszkva már tavasz óta azon dolgozik, hogyan kerülje meg az új regulákat, és mostanra valamelyest már ki is építette a saját, párhuzamos piacát.
Oroszország újabban az embargó miatt elsősorban Kínába, de még inkább Indiába szállítja a korábban Európának szánt nyersolaját. A közvélekedés az, hogy a Távol-Keleten olcsóbban tudják csak eladni az árut, mert már bejáratott partnerek árainak kell aláígérni. Emellett a hajóutak is sokkal hosszabbak, tehát költségesebbek, valamint az új partnerek az erős pozíciójuk miatt extra árengedményeket alkudnak ki.
Az Economist szerint viszont túlzott ez a nyugati optimizmus. A lap a minap arról írt, hogy az árakról jelentő ügynökségek nem alkalmazkodtak az új körülményekhez, még mindig ugyanazokkal a módszerekkel követik az árak alakulását, illetve ugyanúgy becsülik meg az egyes szállítmányozási költségeket, mintha Oroszország elsősorban továbbra is Európának exportálna olajat.
Ezzel szemben India és Kína finomítói és kereskedői nem osztják meg az adataikat sem a felvásárlási árakról, sem egyéb költségeikről. Az Economist szerint így a Nyugat pontatlan vagy túlzó becsléseket ad az orosz olaj távol-keleti diszkontárairól, vagyis az oroszok veszteségeiről. A lap szerint indiai és kínai vámadatok azt mutatják, hogy a két ország a Nyugaton véltnél többet fizetett az Uralért. Azt is írják, hogy Oroszországnak és Indiának kimondottan érdeke, hogy alulárazottnak tűnjön az Ural: így az orosz olajcégek kevesebbet adózhatnak, az indiai finomítók pedig árversenyre kényszeríthetik a többi beszállítójukat.
A török Anadolu hírügynökség mindenesetre az orosz pénzügyminisztérium adataira hivatkozva arról írt szerdán, hogy
az Ural olaj januári átlagára 42 százalékkal volt alacsonyabb, mint egy évvel korábban: 85,64 dollár per hordóról 49,48 dollár per hordóra csökkent.
Hogy vásárlói szempontból miért lett ilyen nagy a kedvezmény, azt Alekszandr Novak orosz miniszterelnök-helyettes a szállítmányozási díjak növekedésével magyarázta. Ez tehát egybevág a nyugati magyarázatokkal – kérdés, hogy az adatok valósak vagy a fent felvetett orosz érdekeknek megfelelően manipuláltak-e. Egy évvel ezelőtt egyébként a Brent és az Ural ára nagyjából egy szinten mozgott.
A nyersolaj ársapkáját eredetileg két hónapra határozták meg a felek, most lenne esedékes a felülvizsgálata. Ezt egy hónappal mégis elhalasztották, mert úgy látják, működik. Észtország, Litvánia, Lettország és Lengyelország viszont az azonnali felülvizsgálat mellett kampányol, ők 60 dollár helyett egy 40 és 50 dollár közötti új limitet szeretnének.
Mint látható, egyáltalán nem egyszerű eldönteni, mennyire hatékony a nyersolaj ársapkája. Az olajtermékeknél pedig még jobban bonyolítaná a helyzetet a kettős ársapka. Ha a prémium termékeket nézzük, a holland energiatőzsdén január végén nagyjából 125-130 dollár között mozgott a nem orosz dízel határidős, hordónkénti ára, az oroszé pedig 115-120 között. Itt tehát nem az lenne a helyzet, hogy a már meglévő ár fölött húzza meg az EU a vonalat, mint a nyersolajnál, hanem jócskán alatta.
Ha életbe lépne a korlátozás, és a termékek ára hirtelen a vonal alá esne, azt már sokkal könnyebb lenne akár az oroszok arcvesztéseként is értelmezni. De az is lehet, hogy egy ilyen esetben az oroszok csak átvernék a nyugati elemzőket, és röhögnének a markukba,
ha inkább az Economist fent idézett cikkében foglaltak szerint gondolkodunk.
Új kapcsolatok, új buktatók
Vlagyimir Putyin az EU-s intézkedések ellencsapásaként még decemberben, rendeletben megtiltotta, hogy február 1. és július 1. között orosz cégek nyersolajat szállítsanak azon harmadik országoknak, amelyek az ársapkának megfelelve akarnának tőlük vásárolni, és rendeletbe foglalta ugyanezt az olajtermékek esetében is, azzal a különbséggel, hogy utóbbiaknál később határozzák meg a tilalom kezdetét, ami eshet február 1. utánra is.
Ezzel együtt az embargó miatt már
év elejére gyakorlatilag végbement a kereskedelmi partnerek helycseréje a globális olajtermékpiacon.
Oroszország elkezdte feltolni a törökországi, marokkói, szenegáli, líbiai és brazíliai dízelszállítását, és új, jelentős piac lesz még számukra Pakisztán. Latin-Amerika esetében, ahogy a Kínába és Indiába tartó nyersolajnál is, gond a nagyon hosszadalmas szállítási idő. A finomított árukat ráadásul a nyersolajjal szemben kisebb méretű hajókon szállítják, így még kevésbé érik meg a hosszabb exportutak.
Oroszország a finomított termékeknél aligha számíthat új és fontos ázsiai nyersolaj-vásárló partnereire. India és legfőképp Kína nagy finomítói kapacitásokkal rendelkezik, vagyis inkább simán csak veszik tovább az olcsó Uralt, azt lefinomítják, és jelentős nyereséggel eladják. Ausztrália nagy dízelimportőr a térségben, de ők az orosz termékekből a háború kirobbanása óta nem kérnek – persze az Indiából meg Kínából behozott dízelük is orosz olajból készült, de ezzel Putyin nincs kisegítve.
Ami Európát illeti, új olajtermékpartnerei közül az USA és a Közel-Kelet eddig épp Afrika és Latin-Amerika nagyobb ellátói voltak, tehát az ő helyükre nyomul be Oroszország. A helycserékről bővebben ebben a cikkben írtunk:
A Mol kiszolgáltatottá válik, a fél világ kereskedelme a fejére áll az orosz dízel szankcionálása miatt
Minden ütőkártyát Horvátország kezébe ad a magyar olajcéggel szemben a február elejétől életbe lépő új EU-s embargó. Az uniós tagállamok új partnereket keresnek a kieső Oroszország helyére, ami viszont másutt is újra írja a finomított olajtermékek eddigi kereskedelmét. Alig több mint két hét maradt az új szankciók élesedéséig, addig viszont Vlagyimir Putyin még egyszer degeszre keresi magát Európán.
Az EU számára is megjelennek új kihívások az új ellátókkal együtt. Nem mindenhol ugyanolyan szigorúak például a dízelelőírások, mint nálunk. Itt környezetvédelmi szempontok miatt kizárólag nagyon alacsony kéntartalmú termékeket lehet piacra dobni. Ha olyan új partnertől veszünk, ahol lazábbak az előírások, és magasabb kéntartalmút gyártanak, akkor azt először az európai finomítókban kénmentesíteni kell, ami kapacitást foglal le. További nehezítés, hogy a nagyon kénes termékek után nem lehet kevésbé kénes árut a tankerhajókba tölteni, előbb alaposan ki kell sikálni a tartályokat, hogy ne keveredjen, szennyeződjön a magasabb minőségű áru, ami a hajók fordulását lassítja le.
Mi lesz itthon?
Az óriási nemzetközi felfordulás ellenére
Magyarországon nem várható dráma a benzinkutakon.
A Barátság csővezeték továbbra is jöhet az Ural olaj, a Dunai Finomító pedig továbbra is ki fogja szolgálni a hazai üzemanyagigényeket, miután a hatósági árazás kivezetésével az importőrök is visszatérnek az országba, és nem kényszerül arra a Mol, hogy minden igényt egyedül próbáljon kielégíteni.
Az importpiac leépülésével a független benzinkutak jártak a legrosszabbul, amelyeknek a Mol tavaly év végére már alig-alig tudott üzemanyagot szállítani. Az importőrök teljes visszaépüléséhez pedig még mindig hónapok kellenek. A Mol ugyanakkor megkeresésünkre közölte, hogy minden hozzájuk érkező igényt ki tudnak elégíteni, és hozzáfűzték, hogy a töltőállomás-hálózatában az előző években megszokottakhoz közeli szintre mérséklődött a forgalom, minden üzemanyagtípus folyamatosan elérhető országszerte.
Dráma akkor lett volna, ha az EU nem vezeti be a cikk elején említett tömegmérlegelv-szabályt, hiszen a Mol, és főleg leánycége, a szlovák Slovnaft a hazai mellett az egész régiónak dolgozik, illetve utóbbi cég Magyarországot is ellátja, ha valami miatt le kell állítani a százhalombattai finomítót. Ha ezek a vállalatok nem lennének képesek az országhatáron túlra vinni a finomítóikban előállított terméket, akkor felborulna a régiós egyensúly, termékhiány alakulna ki, és ezzel Csehországban, Ausztriában, Romániában is megdrágulnának az üzemanyagok.
A tömegmérlegelves lehetőség most a február ötödikével kezdődő tört évre szól, de szilveszter után már a következő, teljes naptári évre vonatkozik, vagyis automatikusan meghosszabbodik.
Úgy tűnik, innen már csak politikai akarat kell az oroszokról való leválásra, mert időből kaptunk eleget.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.