A kormány mintha minden uniós bokorban a magyar gyermekvédelmi törvényt bíráló uniós politikust látna. De mi történik, ha abban az ügyben épphogy neki ad igazat az Európai Bíróság?
„Politikai döntést hozott az Európai Bíróság a gyermekvédelmi törvény miatt” – erősen indította a kormányinfót Varga Judit igazságügyi miniszter, aztán még erősebben folytatta: „hihetetlen támadásról”, „nagy, nyílt, nemzetközi vitáról” beszélt, amelyben az Európai Bizottság „külön levelet” küldött a kormánynak, de az elviszi a népszavazásig az ügyet, és a magyar emberek kezébe adja a döntést a kérdésben.
Az, hogy a kormány által gyermekvédelminek nevezett törvényt a kormány tűzzel-vassal védi, akár az Európai Bizottság eljárásával („levél”) szemben, nem újdonság. Ahogy az sem, Varga Judit tudatosan ferdít, és ha kell, ehhez még az idő kerekét is hajlamos megfordítani.
Az nyilvánvaló, hogy az Európai Bíróság nem a gyermekvédelmi törvényről hozott döntést. Nem erről szólt a beadvány, ennek megfelelően nem erről szólt az ítélet sem. Ha Varga Judit ennyire szereti elismételni a kötelezőt, mi is szívesen leírjuk újra: Magyarország Lengyelországgal egy olyan rendelet elutasítását kérte a bíróságtól, amely az uniós támogatások kifizetését a jogállamisági feltételek teljesüléséhez kötötte. A rendelet nem általában a jogállamiság teljesülését várja el, hanem kimondottan a kifizetéshez bármilyen módon köthető rendszert. Konkrét kifizetések esetében, konkrét rendszereket. Ezt a beadványt utasította el a Bíróság.
Itt írtunk bővebben az ítéletről:
Elbukta Magyarország a jogállamisági pert
Életbe léphet az a rendelet, amely jogállamisági előírások teljesüléséhez köti az uniós források kifizetését.
Tehát akármennyire szeretné így láttatni Varga, nem arról van szó, hogy a gyermekvédelmi törvény miatt célkeresztbe került ország összes lakóját, minden támogatás haszonélvezőjét bosszulja meg a bíróság vagy a rendelet. Arról van szó, ha egy támogatás esetében Brüsszel nem látja garanciáját annak, hogy az esetleges visszaélések esetén az igazságszolgáltatási rendszer az elvárt módon jár el, akkor inkább oda sem adja a pénzt. Vagyis arról kell meggyőzni Brüsszelt (tehát az Európai Bizottságot és nem az Európai Parlamentet), hogy mondjuk a Főügyészség eljár egy olyan ügyben, ahol szabálytalanságot tártak fel. Nem – ahogy Gulyás Gergely ugyancsak a kormányinfón igyekezett láttatni – jövőbeli vélelmezések alapján, hanem az elmúlt évek ügyei alapján.
A gyermekvédelmi törvény természetesen nem esik szóba abban a vitában sem, amely párhuzamosan zajlik a bírósági eljárással a helyreállítási alap folyósításával kapcsolatban. Szóba kerül ebben az igazságszolgáltatás, a korrupcióellenes intézményrendszer és sok más, a pénzkifizetéshez köthető, a Bizottság által vélelmezett probléma, de ez nem. Sőt, az Európai Parlamentben, az Európai Tanácsban vagy bármilyen uniós testületben a kormány által emlegetett „LMBTQ-lobbi” sem akar a törvényre hivatkozva pénzt elvenni Magyarországtól. Látnak épp elég problémát ezen kívül is.
Varga Judit érvelésével azonban van még egy nagy probléma: ha a gyermekvédelmi törvény miatt esett volna testületileg majdnem az egész EU Magyarországnak, akkor azt jó eséllyel nem évekkel a jogszabály elfogadása előtt kezdte volna el. A jogállamisági feltételrendszer még az előző, Jean-Claude Juncker vezette Európai Bizottság idején merült fel, a 2020 utáni költségvetésről szóló tárgyalások kezdetén. Túlzás lenne azt állítani, hogy titkot csináltak volna belőle: szerepelt a hivatalos bizottsági indítványban, Günther Oettinger, az akkori költségvetési biztos még Budapesten is nyilatkozott erről, és ha nem lett volna elég egyértelmű, hogy konkrétan mire is gondol, elég felidézni egy másik nyilatkozatát, amelyben azt tette világossá: a legfontosabb szempont az igazságszolgáltatás függetlensége lesz egy ilyen eljárásban. Vagy egy másikat, amelyben azt is egyértelművé tette, leginkább Magyarország és Lengyelország miatt élnek ezzel a szigorú eszközzel.
A rendelet elfogadása kemény meccs volt, amelyben a kormány végül minden keménykedése ellenére elbukott. Azt a 2021–2027 közötti uniós költségvetéssel és a Covid-utáni helyreállítási alappal együtt tűzték napirendre, majd hosszas alkudozás után 2020 decemberében fogadták el, vagyis jó fél évvel a gyermekvédelmi törvény előtt. A tagországok a kompromisszum értelmében a Bíróságtól kérhettek véleményt, ezzel a lehetőséggel Magyarország és Lengyelország élt, keresetüket március közepén nyújtották be – még mindig a gyermekvédelmi törvény előtt vagyunk.
Az univerzális bosszút emlegetni persze épp annyira értelmezhetetlen, mint azt emlegetni, hogy a népszavazás majd meggyőző erővel bír az EU számára. Az EU intézményei ugyanis a magyar jogszabályt, vagy még pontosabban azt vizsgálják, hogy az megfelel-e az uniós jognak. A kormány szemében a „gyermekvédelmi törvény” olyan területeket érint, amelyek semmilyen szinten nem érintik az uniós jogot, az Európai Bizottság ezt vitatja, ennek alapján indított kötelezettségszegési eljárást. Brüsszel szerint Magyarország megsértette az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelvet, az e-kereskedelemről szóló közös jogszabályt, az áruk szabad mozgásának alapelvét, ráadásul megfelelő indoklást sem nyújtott be a törvényjavaslattal kapcsolatban. Hogy jogosak-e Brüsszel kifogásai, arról majd végső soron az Európai Unió Bírósága dönt majd. Ha Magyarországnak ad igazat, akkor vajon mit fog mondani a minden bokorban LMBTQ-aktivistát látó kormány?
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.