Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A szeptember 11-i terrortámadások kitervelői számára szimbolikus célpont volt a világ pénzügyi központja, de elérték céljukat? Sikerült megtörniük a nyugati gazdaság lendületét? Adatok alapján kerestük a választ a kérdésre.
Hogyan lehet számszerűsíteni egy terrortámadás okozta kár mértékét? A kérdésre sokan próbáltak sokféle módon választ keresni: vizsgálták azt, egy ilyen tett miként és milyen mértékben térítette el korábbi pályájáról a gazdaságot, azt is, milyen károkat okozott a reálgazdaságban, a pénzpiacon, de akár az emberéletekben.
Nehéz persze összevetni a háborús területeken és azokon kívül elkövetett terrortámadásokat – szeptember 11-e éppen amiatt is óriási hatású volt, mert az Egyesült Államokban a terrorizmus addig (és többnyire azóta is) legfeljebb amerikai szélsőségesek akcióit jelentette. És megint csak nehéz az összevetés a fejlett nyugati országok és a jóval fejletlenebb közel-keleti államok között.
Márpedig az al-Kaida terroristái nagyon tudatosan választották ki a célpontjaikat, amelyek között ott volt a világ legnagyobb pénzügyi központja is – ez pedig a szimbolikus üzeneten túl rövid távon dollármilliárdokban mérhető kárt jelentett. A szeptember 11-i támadás után gyakorlatilag összeomlott a kereskedés a New York-i tőzsdén, amely aztán hat napig ki sem nyitott, ilyenre 1933 óta nem volt példa. A zárást nemcsak a tőzsdei pánik magyarázta, de az is, hogy a World Trade Center lerombolt épületeiben számos brókercég tartott fenn irodát, ezek mind odavesztek. Az újranyitásban sem volt sok köszönet: a nagy tőzsdeindexek 10 százalékot meghaladó értékben estek vissza - a jegyzett cégek értéke ebben az időszakban 1400 milliárd dollárral esett vissza.
A legrosszabbul a légitársaságok és a biztosítók jártak – a pánikszerűen eladott részvények árából a biztonságos befektetésnek tartott aranyat vásárolták, utóbbi ára több mint 30 százalékkal ugrott meg. Hirtelen megdrágult az olaj is, mivel a befektetők embargótól tartottak, ám ahogy ezek a félelmek elmúltak, az ár is visszatért a korábbi szintekre. A biztosítókat ugyan nem roppantotta meg a 40 milliárd dollárra becsült kártérítés, ám helyzetük normalizálását nagyban segítette, hogy az amerikai kongresszus 2002-ban elfogadta az úgynevezett terrorizmusbiztosítási törvényt, amely alapján a kártérítések fedezetét részben a szövetségi kormányzat állja.
A légitársaságok számára azonban a szeptember 11-i tragédiát igazi üzleti katasztrófa követte: az Egyesült Államokon belüli forgalom 30 százalékot meghaladó mértékben esett vissza, 2005-ig a bevételkiesés éves mértékét 10 milliárd dollárra teszik szakértők. A világ légi forgalmát ilyen mértékben nem rendítette meg a támadás, de ahhoz 2004-ig kellett várni, hogy – túl 9/11-en és a SARS okozta pánikon – a légi utasok száma meghaladja a 2000-es szintet. Persze ahogy mára a SARS is apróságnak tűnik, a tavalyi év felülírta azt az alapvetést is, hogy 9/11 okozta minden idők legsúlyosabb visszaesését: a koronavírus-világjárvány terjedése miatt 2020-ban 60 százalékkal esett vissza a személyforgalom – ez 1,8 milliárddal kevesebb légi utast jelentett világszerte, miközben 2001-ben 1,64 milliárdra csökkent az utasok száma az előző évi 1,68 milliárdról.
Akármekkora csapást is jelentett azonban az ágazatban 9/11, az csak részben tudható be a terrortámadást övező félelmeknek, hogy a kormányok mentőakciói ellenére légitársaságok sora ment tönkre, és nem csak az Egyesült Államokban. A támadás után húzta le a rolót a svájci Swissair és a belga Sabena is.
Sokkal inkább az történt, hogy a támadás és az azt követő forgalomcsökkenés hirtelen felnagyította az ágazat meglévő strukturális problémáit, ahogy az is elmondható, hogy az amerikai gazdaságot is leszállóágban érte a támadás: a dotcom lufi kipukkanását, vagyis a kilencvenes évek végén rendkívül népszerű internetes részvények összeomlását követően az amerikai gazdaság 2001 tavaszára recesszióba került. Ehhez képest 2001 egészét tekintve az ország GDP-je vissza ugyan nem esett, ám a növekedés a 2000-es 4 százalékról mindössze 1 százalékra csökkent, és a kilencvenes évek második felének 4 százalékot meghaladó szárnyalását megközelíteni sem tudta azóta. (2021 természetesen ezen a téren is új rekordot hozhat a tavalyi 3,5 százalékos recesszió után.)
Az is igaz azonban, hogy a terrortámadás még úgy sem okozott mélyreható gazdasági válságot, hogy a világ legfontosabb pénzügyi központját, egyben a világ első számú gazdaságát kapta telibe. A kétezres évek végének gazdasági világválsága, amelynek kezdetét egy 2008-as szeptemberi naptól, a Lehman Brothers összeomlásától szokás számolni, már abban az évben is mínuszba fordította az amerikai növekedést, 2009-ben pedig 2,9 százalékos visszaesést idézett elő. Ehhez képest 2001 után fokozatosan gyorsult a növekedés, a részvényárak is emelkedésnek indultak, ahogy a légi közlekedés, úgy a gazdaság is kiheverte a támadást.
A GDP vagy a tőzsdeindexek alakulása természetesen csak egy vetülete a világot megrázó támadás okozta károknak. Harrison Bardwell és Mohib Iqbal 2020-as tanulmánya az Institute for Economics and Peace által összeállított Global Terrorism Index (globális terrorizmus index, GTI) alapján mérte fel a 2000 után történt terrorcselekmények következményeit. A kutatók négy szempont alapján próbálták számszerűsíteni a károkat: a gazdasági teljesítmény (GDP-ben mért) visszaesésének becsült értékét, illetve a terrortámadásokhoz köthető haláleseteket, sebesüléseket és anyagi károkat vették számba. A GDP esetében közvetlen (például mentési, orvos költségek), illetve közvetett (pl. az ingatlanárak, részvények árának esése, illetve a túlélőknek okozott trauma költségei) hatásokat egyaránt számba vettek, és igyekeztek meghatározni az „erőszak árát”, vagyis azt, hogy mekkora beruházás vész el amiatt, hogy a pénzt a helyreállításra kell költeni. A GTI alapján 2000-2018 855 milliárd dollár kárt okozott a világban a terrorizmus, ezek közül a legsúlyosabb, 2014-es évben 111 milliárdot.
2014-ben csúcsosodott ki a 2011-es arab tavasszal – és az ezek idején kezdődő, Szíriában például a mai napig tartó fegyveres konfliktusok – elindult növekedési trend: abban az évben 33 555 halálesetért volt felelős több mint 13 ezer támadás.
Ha azonban nem évek, hanem támadások között keressük a legpusztítóbbat, mind emberéleteket, mind gazdasági hatását tekintve a szeptember 11-i volt a legnagyobb. A károk értékét a kutatók 40,6 milliárd dollárra teszik, míg a lista második helyén az iraki Szindzsárban 2014-ben az Iszlám Állam által elkövetett, 953 ember életét követelő mészárlás került – a Bardweel és Iqball itt 4,3 milliárd dollárra teszi a kárt.
Érdemes azonban elemezni a számokat. A kutatók szerint a már említett 855 milliárd dolláros összegnek átlagosan 58 százalékát jelentette az emberéletek elvesztése, 39 százalékát a GDP-kiesés, alig több mint 2 százalékát az épületekben keletkezett károk és egynél kevesebb százalékát a sebesülések. Ha azonban ismét összevetjük 2001-et és 2014-et, egészen más arányokat láthatunk: 9/11 után a teljes kár 79 százalékát jelentette a gazdasági kibocsátás visszaesése, és 13 százalékot az emberéletek elvesztése – mindezt úgy, hogy 9/11 messze a legtöbb, csaknem háromezer életet követelő, és 16 ezernél is több sebesüléssel járó támadássorozat volt. 2014-ben majdnem fordított arányt látunk: akkor a GDP-veszteség 24, az emberéletek elvesztése 73 százalékát jelentette az így kalkulált kárnak.
Eddig jobbára károkat említettünk, de több téren helyesebb lenne a gazdaságot is érintő változásokat említeni 9/11 esetében. Márpedig az Egyesült Államokban nem csak a biztosítóknak kormánygaranciát kínáló törvény volt az egyetlen ilyen lépés. Újra növekedésnek indult például a hidegháború enyhülése, vagyis a nyolcvanas évek közepe óta lassan csökkenő katonai büdzsé: a 2000-2001-es, 2,9 százalékos mélypont után 2010-re a GDP 4,7 százalékára tornászták fel a kiadásokat – hogy aztán a 2010-es évtized végére valamivel a 3 százalékos szint fölött stabilizálódjanak. A támadás után megugrott a biztonsági személyzetre költött pénz, illetve nőtt a rendőrök száma is, ám a Bloomberg friss összeállításából kiderül: ezek inkább egy már korábban is jellemző trendbe illeszkedtek be, nem lehet a terrortámadás következmények tekinteni őket. A légi forgalomban és a turizmusban vetett hullám is eltörpül már ahhoz képest, amekkorát a Covid-19-járvány vetett, 2011. szeptember 11. mégis megmaradt annak a napnak, amikor a terrorizmus, ha válságot nem is, de máig tartó sokkot okozott a világnak.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.
