Vége a húszéves ingatlanboomnak Kínában, és ennek issza meg a levét a szektor legnagyobb cége, az Evergrande, amely a fizetőképtelenség határára jutott. Miért-e drámai változás ? A demográfia a válasz - állitja a magyar származású amerikai milliárdos, aki szerint a hivatalos statisztikák sokkal több kínait mutatnak ki, mint ahányan a világ legnépesebb államában élnek.

Hszi Csin-ping elnök megpróbálja rávenni a középosztály családjait, hogy vállaljanak több gyereket, de legtöbben kitartanak az egyke mellett. Miért? Mert csak egyetlenegy gyereknek tudnak szép jövőt biztosítani. Ennek megfelelően óriási magán oktatási hálózat jött létre Kínában - amerikai támogatással. Ennek a célja az, hogy felkészítse a kínai diákokat az amerikai és más külföldi egyetemekre. Az egész magán oktatási hálózatot nemrég betiltották Kínában, emiatt megindult a részvények esése a tőzsdéken.

Az állam bevásárol, de miért?

A TikTok globális cégben részesedést szerzett a kínai állam, és egy széket az igazgatótanácsban. Ennek nemcsak az a célja, hogy befolyásolni tudják az egész világon népszerű céget, hanem az is, hogy megszerezzék azt az óriási adatmennyiséget, amely a TikToknál felhalmozódik - írja Soros. Az Alibaba esetében ugyanez a helyzet.

Hszi Csin-ping elnök nem érti, hogy a piac hogy működik, ezért a kínai részvények vásárlása túlságosan is messzire ment. Olyan messzire, ami már hátrányos Kína szempontjából.

A kínai elnök minden helyi vállakozást a pártállam eszközének tekint. Másképp gondolkodnak viszont a nagy külföldi befektetők, akik nyugdíj- és más alapokat menedzselnek. Ők a várható profitot nézik. Ebben a körben az MSCI All Country World Index a legáltalánosabban elfogadott viszonyítási alap. 5000 milliárd dollárra becsülik az itt befektetett tőkét. A világ legnagyobb befektető cége a BlackRock, ennek a fejlődő országok indexe egyharmad arányban kínai cégeket tartalmaz. Vagyis több száz milliárdnyi amerikai befektetés áramlik olyan kínai cégekbe, amelyeknek az ellenőrzési rendszere egyáltalán nem olyan, mint ami az USA-ban megszokott. Egyetlen ember irányítja a kínai cégeket - állitja Soros György, aki a nyolcvanas évektől kezdve a kínai nyitás egyik legfőbb támogatója volt. Kínát már akkor is vaskézzel irányította a kommunista párt, amelyet a reformok atyja Teng Hsziao-ping vezetett. Csakhogy akkor még Kína az USA szövetségese volt.

Mit javasol Soros György?

A washingtoni kongresszusban olyan mindkét párt által támogatott törvényjavaslatra van szükség, amely előírja az intézményes befektetőknek, hogy csak csakis olyan cégekben helyezhetnek el pénzt, amelyek transzparensek és csakis a részvényeseknek felelnek (értsd: mentesek az állami befolyástól). Egy ilyen törvény lehetővé tenné az amerikai tőzsdefelügyelet számára, hogy megóvja a helyi befektetőket attól, hogy olyan kínai részvényeik legyenek, amelyekről esetleg nem is tudnak. Ez a törvény hasznos lenne a világ demokráciái számára is - hangsúlyozza Soros György a Financial Timesban hozzátéve, hogy a tőzsdefelügyelet főnöke, Gary Gensler rendszeresen figyelmezteti az amerikai befektetőket, mennyire kockázatosak a kínai befektetések. A külföldi befektetők azonban nem sietnek felismerni ezt a kockázatot - ismeri el Soros György, aki nem kérdezi meg, hogy miért nem? Azért, mert az elmúlt évtizedekben nagyon is szép pénzt lehetett keresni Kínában, amely a globális gazdaság legdinamikusabban fejlődő nagyhatalma.

Soros szerint Hszi Csin-ping Mao elnök politikájához tér vissza, amikor még tőzsde sem volt Kínában. Kérdés persze, hogy vissza lehetne-e térni Mao elnök politikájához abban a Kínában, amely sikeres kihívója az Egyesült Államoknak, és amely a sanghaji és a hongkongi tőzsde egyesítésével meg akarja ingatni a New York-i tőzsde globális uralmát?