Sokan tiltakoztak az ellen, hogy a Fidesz és a Jobbik megszavazta a készítője által pedofíliaellenesnek nevezett törvényjavaslatot annak ellenére, hogy abba bekerült egy olyan pont, amellyel egyenlőségjelet tettek a homoszexualitás és a pedofília közé. Alig volt észrevehető az ellenkezések sorában, amikor a Nyitottak Vagyunk nonprofit tömörülés több mint ezer tagja üzleti érvekkel próbálta meggyőzni a kormányt, jelezve, hogy nagyon rossz, amire készülnek. Ők úgy számolnak: az LMBT+ emberekkel szembeni megkülönböztetés Magyarországnak már most akár évi 100 milliárd forint veszteséget jelent, ami a GDP 0,23 százaléka, az egészségügyi egyenlőtlenségek és a termelékenységkiesés miatt, és persze azért, mert felgyorsulhat az elvándorlás.

Az, hogy a diszkrimináció növelése és társadalmi csoportok megbélyegzése rossz lehet a gazdaság számára is, nem nehéz komoly közgazdasági tudás nélkül is belátni. Ha van egy olyan szabályozás, amitől néhány embernek rosszabb lesz, a többieknek pedig nem lesz jobb, elég egyértelmű, hogy a végeredmény rossz. De bebizonyítható-e, hogy létezik ilyen összefüggés, és ha van, akkor számszerűsítve mit jelent?

A téma egyik legtöbbet idézett kutatását 2014-ben publikálták, Lee Badget, a University of Massachusetts Amherst tanára vezetésével. Nem kispályáztak: 132 ország 1966 és 2011 közötti adataival készítettek egy modellt, a vizsgált helyek között volt Magyarország is. Egy 0-tól 8-ig terjedő skálát készítettek, amelyen azt nézték, hogy az LMBT-jogok mennyire teljes körűek egy országban. Arra jutottak:

ha egy ország egyetlen fokkal feljebb lép a skálán az elfogadás felé, akkor átlagosan 2065 dollárral emelkedik az egy főre jutó GDP.

Hogy ez mennyire nagy ugrást jelent, azt az mutatja: nagyjából ugyanekkora növekedést láthattunk a magyar gazdaságban 2017 és 2019 között, pedig ez a két év kimondottan nagy GDP-növekedést hozott. Ez egy nagyon magas szám, és ahhoz, hogy értsük, hogyan jött ki, érdemes néhány lépéssel hátrébb lépni.

Az nem újszerű felfedezés, hogy egy társadalmi csoport megbélyegzése rossz az egész gazdaság számára. A modern közgazdaságtan alapjait lerakó közgazdászok közül John Stuart Mill foglalkozott ezzel egy teljes könyvben 1869-ben – ő a maga korának egyik leginkább kirekesztett csoportjáról, a nőkről írt. Precíz számszerűsítésig nem jutott még el, de azt már levezette, hogy az egész társadalom nyerne azon gazdaságilag, ha a lányoknak a fiúkkal azonos esélyeik lennének iskolát elvégezni, és a nők is ugyanolyan szabadon választhatnának munkát, mint a férfiak. Addig sok közgazdász evidenciaként fogta fel azt, hogy a nők értéktelenebb munkát végeznek, Mill azonban csavart ezen egyet, ő arról írt, hogy ez egy közgazdaságtanilag értelmezhetetlen kijelentés marad egészen addig, amíg nincs egyenlőség a nemek között.

Ezt több kutató megerősítette később, amint a XX. században már precízebb mutatók készültek, amelyekkel mérhetjük a gazdasági teljesítményt, majd ezzel párhuzamosan azt is elkezdték vizsgálni, hogy az etnikai kisebbségek diszkriminációjának lebontása is jó a társadalom többségi tagjai számára is. Az LMBT-jogok növelése és a gazdasági teljesítmény közötti összefüggést meglepő módon igazán csak 2000 könyékén kezdték el vizsgálni.

A téma egyik alapvetését még 1971-ben írta le a közgazdasági Nobel-díjas Gary Becker: ha egy csoport tagjait diszkriminálják, akkor anyagilag rosszabbul jár az őket egyáltalán nem, vagy csak rosszabb munkakörben foglalkoztató cég is,

az ország pedig nem használja ki a teljes gazdasági potenciálját.

Ő ezt épp a nem fehér amerikaiak foglalkoztatása kapcsán vetette papírra, de a megállapítás pont ugyanennyire igaz bármilyen más diszkriminált csoport esetében.

De mi a helyzet az LMBT+ emberek kapcsán? Lee Badget és társainak kutatása a téma korábbi elemzéseit idézve négy pontba sorolja a problémákat:

1. Fizikai erőszak. Azt hihetnénk, hogy ez a világ elmaradottabb részének problémája, csakhogy nem az. Az EU alapjogi ügynöksége 2013-ban készített egy felmérést, a 93 ezer LMBT-csoporthoz tartozó válaszadó 26 százaléka szenvedett már el fizikai vagy nemi erőszakot az előző öt évben. Márpedig nem nagyon kell magyarázni, hogy ha valakit megvernek vagy megerőszakolnak, az rontja a munkahelyi teljesítményt is.

2. Munkahelyi diszkrimináció. Erre is könnyű volna azt mondani, hogy hivatalosan az ilyesmi tilos, csakhogy a 2010-es években készül kutatások egész sora jutott arra, hogy már az állásinterjútól kezdve sokkal kisebb esélye van egy vállaltan meleg, biszexuális vagy transznemű embernek. Nem a világ eldugott sarkaiban, hanem például Nagy-Britanniában vagy Svédországban, illetve az Egyesült Államokban.

3. Egészségügyi kiadások. Kutatások tömegei mutatták be, hogy a „kisebbségi stressz” fogalma valóban létező jelenséget takar: az olyan csoportokban, amelynek tagjai azt érzik, hogy nem tekintik őket teljes értékűnek, nagyobb a szenvedélybetegek és a lelki betegek aránya.

4. Hátrány az oktatásban. A már idézett EU-s felmérés közép- és kelet-európai válaszadóinak 83-95 százaléka mondta azt, hogy az iskolában rosszul álltak hozzá az LMBT diákokhoz.

A kutatásban a kilencfokú skálát úgy határozták meg annak megállapítására, hol tartanak az LMBT-jogokkal. Ez alapján 0 pont akkor jár, ha a törvény bünteti a homoszexualitást, majd 1-1 pontot jelent a következő nyolc szabályozás:

• ha már nem tiltja a törvény a homoszexualitást,
• ha a beleegyezési korhatár ugyanannyi az azonos nemű és a heteroszexuális kapcsolatokban,
• ha tiltják a munkahelyi diszkriminációt,
• ha tiltanak egyéb diszkriminációt is,
• bármilyen jogi elismerése annak, ha egy azonos nemű pár együtt él,
• regisztrált élettársi kapcsolat lehetősége,
• közös örökbefogadás lehetősége,
• az azonos nemű párok összeházasodhatnak.

Ezt vizsgálva arra jutottak: egyértelmű kapcsolat van az LMBT-jogok bővítése és a GDP növekedése között. Ugyanígy világos a kapcsolat akkor, ha különválasztva a transzneműek jogait hasonlítjuk össze a gazdasági teljesítménnyel – erre egy öt elemből álló, hasonló skálát készítettek, a jogi elismerésről a nemi megerősítő műtét állami támogatásáig.

És itt még nincs vége. Logikus a felvetés, hogy a GDP-adat önmagában nem mond el mindent a gazdaságról, ezért megnézték ugyanezt a humán fejlettségi mutatóval is, és ott is pontosan ugyanezeket az összefüggéseket találták.

Globálisan természetesen nagyok az eltérések. Főleg ott nehéz már nagyobb növekedést elérni a jogok további kiterjesztésével, ahol már fejlettebb a gazdaság és sok az LMBT-jog: az EU-ban például már csak 480 dollárral nő az egy főre jutó GDP egy pluszjog megadásával. Azt is megnézték, hogy pusztán az, ha dekriminalizálják a homoszexualitást, nem elég a fejlődéshez. És ha már úgyis egy ilyen vizsgálatot végeztek, kiszámolták azt is, milyen az összefüggés a női parlamenti képviselők száma és az ország gazdasági teljesítménye között: nem találtak semmilyen statisztikailag igazolható kapcsolatot.

Persze 1966 már nagyon régen volt – mi történik, ha nem ennyire régre visszanézve keressük az összefüggéseket? Amikor szűkítették a vizsgálat körét, és csak az 1990 utáni változást nézték, akkor arra jutottak: 2065 helyett csak 1408 dollárral, de így is nőtt a GDP minden egyes lépéssel, amit a skálán a jogegyenlőség felé tett egy ország, és 0,031 ponttal nőtt a humánfejlettségi index. Ez alacsony számnak tűnik, de mivel az értéket 0 és 1 között adják meg, a gyakorlatban azt jelenti, hogy például Magyarország 0,031 pont levonásával Szaúd-Arábia és Bahrein mögé csúszna le.

A tanulmány szerzői azt azért hozzátették, hogy az ok-okozati viszont nem teljesen egyértelmű. Nem lehet azt mondani, hogy ha valahol megadnak többletjogokat a melegeknek, akkor az automatikusan ekkora növekedést generál, hiszen fordított irányú összefüggés is lehet, a jólét növekedése is azzal járhat, hogy már nem akarunk mindenkit kirekeszteni. Mégis, az általánosságban így is elmondható, hogy a jogok kiterjesztéséből rosszul nem jöhet ki egy ország.