Magyarország ma nem rendelkezik egységes és világos jövőképpel. Ausztria utolérésének szükségességét a politikai vezetők nem fogadják el, bár földrajzilag és történelmileg is kézenfekvő cél volna ez – írja Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke a Növekedés.hu-n megjelent meglehetősen kritikus cikkében hétfőn.

A jegybankelnök az írását a negatív és pozitív töltéssel rendelkező gazdasági kifejezések használatára fűzte fel. A víziónál, illetve jövőképnél azt írta többek között, hogy hivatalosan 2030-ra az EU TOP 5 között a helyünk az élhető ország és a munka terén, de ez nem igazi vízió, mert nem mérhető a cél.

Ha nem mérhető a cél, akkor pedig nem létezik. Versenytársaink mind erős és világos jövőképpel rendelkeznek, nálunk ez hiányzik, ezért a szó töltete és hatása ma nálunk negatív.

Matolcsy a méréssel sem elégedett. Szerinte az állam működése terén a legyengébb a mérés, ezért itt a legalacsonyabb szintű a visszajelzés és ennek megfelelően a kiigazítás esélye. Úgy látja, hogy a gazdaságban az állami beruházások terén különösen gyér a mérés és a visszajelzés.

Miután az állami beruházások révén célozzuk meg a gazdaság újraindítását, sőt a felzárkózást is, ezért ez felmérhetetlen rejtett veszteség.

A versenyképesség terén is kritikát fogalmaz meg. Matolcsy egyszerűen kijelenti, hogy "Magyarország nem rendelkezik hosszútávú versenyképességi programmal, egy ezt gondozó hatékony intézményi hálóval, valamint egy visszacsatolást is végző, kiigazító döntéshozatallal." A visszacsatolásban is hiányokat tapasztal a jegybankelnök, szerinte sok olyan fontos állami döntés születik, ami után késik a mérés, gyenge a visszajelzés, sőt, elmarad a visszacsatolás.

Azzal is elégedetlen az MNB elnöke, hogy a fenntartható felzárkózás szóösszetétel nem is létezik itthon, úgy véli "ha nincs szó, szómágnes, akkor nem képes megszületni a hozzá tartozó valóság."

Azt a korábbi állítását is elismételte, 2010 és 2019 után valóban a Trianon utáni 100 év legsikeresebb évtizedét építettük fel. Viszont szerinte voltak nálunk sikeresebbek: a románok, a baltiak és a lengyelek sokkal jobb teljesítményt értek el.

Sőt, mi magunk is voltunk már jobbak. 1998 és 2002 között, öt év alatt 8,8 százalékkal közeledtünk az akkori EU átlaghoz. A legutóbbi tíz év alatt nem egészen 8 százalék volt ugyanez a mutató.