Dezső András
Szerzőnk Dezső András

Vállaltan fideszes kézbe került a három médiapiaci szaklap egyike, a Médiapiac. Az új tulajdonos azonnal megvált a teljes szerkesztőségtől, ám a hatalomátvétel nem érte meglepetésként a szakmát. Egy ideje már benne volt a levegőben, hogy a NER megszerzi magának a Médiapiacot, miután a lap egy korábbi tulajdonosa, az Observer korábban szintén kormányközeli kézbe került.

Voltak előjelei annak, hogy a Médiapiacra feni a fogát a NER
Fideszes kézbe került a három médiapiaci szaklap egyike, a Médiapiac. Az új tulajdonos azonnal megvált a teljes szerkesztőségtől, ám a hatalomátvétel nem érte meglepetésként a szakmát. Egy ideje már benne volt a levegőben, hogy a NER megszerzi magának a Médiapiacot, miután a lap egy korábbi tulajdonosa, az Observer, korábban szintén kormányközeli kézbe került.
Nem csoda, hogy az átlagos hírfogyasztóknak nem mond sokat a hír, miszerint a Médiapiac nevű újság a NER kezébe került, hiszen ez egy szaklap, ami - jellegéből fakadóan - egy viszonylag szűk kört ér el. Talán csak amiatt lett belőle hír, mert az új tulajdonos, Boros Bánk Levente kormányközeli politológus, a Médianéző Központ igazgatója kirúgta a teljes szerkesztőséget. Boros a Magyar Nemzetnek adott őszinte interjújában azt sem rejtette véka alá, hogy nem lesz értéksemleges az újság.
A Médiapiac egy olyan réteglap, amely nem csak lapkiadásból él. Ez teljesen normális, szinte nincs olyan rétegújság manapság, amely kizárólag lapkiadásból meg tud élni. Ezek az újságok rendszerint rendezvényeket, konferenciákat és workshopokat szerveznek, díjakat alapítanak és arra építik az üzleti modellt, hogy a szakmának írnak. Gyakorlatilag olyan VIP-lapok, amelyekben a hirdető cégek egyúttal az olvasók is, de ők azok, akik az újság által szervezett konferenciákra, eseményekre elmennek és kifizetik a személyenként 30-40 ezer forintos részvételi díjat. A Médiapiac évente két jelentősebb konferenciát szervezett. Az egyiket tavasszal, ami tematikájában főleg a televíziós piacról szólt, míg a másikat ősszel, ami az online médiával foglalkozott.
A Médiapiacnak két konkurense van: a Kreatív és a Marketing és Média nevű lap. A három szereplő közül a Kreatív a legerősebb, legigényesebb és a piacon is ők számítanak a legbefolyásosabbnak. Persze a Médiapiacnak is voltak erős pillanatai, néhány éve még több olyan interjú is megjelent az újságban, amit nagyobb lapok is szemléztek.  Persze a Médiapiac és a hozzá hasonló réteglapok nem arról híresek, hogy leleplező cikkeket írnának, inkább a piaci folyamatokat mutatják be úgy, hogy lehetőleg egyetlen piaci szereplő se sértődjön meg a sokszor kissé píár ízű cikkeken. Ez azt is jelenti, hogy az égvilágon semmilyen veszélyt nem jelentenek a regnáló hatalomra. Csakhogy azzal, hogy néhány éve a Fidesz tudatosan és erőből a magyarországi médiapiac átalakítását tűzte ki célul, mindaz, ami korábban a szakmaiságot jelentette, politikaivá vált - függetlenül a piaci szereplők szándékától. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy hiába próbált egy szakmai lap ugyanolyan “udvariasan” a kormányközelivé vált médiacégekkel viselkedni, ha ez utóbbiaknak a vezetői eltávolodtak a szakmától és - feltehetően a politika elvárását követve - bezárkóztak a saját világukba, balliberálisnak és éppen ezért veszélyesnek titulálva mindazokat, akik körön kívül vannak.
A Médiapiacot Szakács László alapította. Szakács kezdetben csak print újságokkal foglalkozott, de aztán váltott és a médiapiac egészéről is írt, így a piac televíziós és digitális szegmenséről is. Az ilyen típusú lapoknál ez érthető üzleti lépés, hiszen a hirdetőik is azoknak a köréből kerülnek ki, akikről írnak. Márpedig ha a televíziós piacról írnak, akkor jó eséllyel be tudnak húzni tévés hirdetőt. Az is jellemző ezekre az újságokra, hogy nem az eladott példányszám a lényeg, hanem az, kihez tudnak eljutni. Éppen ezért a fontos ügyfeleknek, akik valójában a médiapiac befolyásos szereplői, névre szólóan küldik el a lapot. Így a hirdetők is tudják, hogy ha ilyen újságban hirdetnek, akkor az üzenetük jó eséllyel a média nagyágyúihoz is eljut.
Ahhoz, hogy megértsük, mi is történt most a Médiapiaccal, egy újabb szereplőt is be kell vonnunk a történetbe. A Médiapiacot ugyanis néhány éve Szakács eladta az Observernek. Annak a cégnek, amelyik aztán 2018-ban a Fidesz befolyása alá került.  Az Observert ugyanis ekkor vásárolta fel a Győri Tibor érdekeltségébe tartozó Nézőpont Csoport. A pápai születésű Győri feketeöves fideszes: a kétezres évek közepén Orbán tanácsadójaként funkcionált a pártban, 2006-tól pedig négy éven át a Nézőpont Intézet vezéreként ismerhette a nagyközönség. A második Orbán-kabinetben miniszterelnöki megbízottként, végül államtitkárként tevékenykedett, a kormányfő bizalmi emberének számít.
Miután a Nézőpont megkaparintotta az Observert, a cég addigi ügyvezetője, Göbölyösné Mátrahegyi Anna tanácsadóként segítette a társaság munkáját, míg az új ügyvezető Mikecz Péter lett, aki szintén politikai vonalról érkezett, hiszen korábban a Miniszterelnökség igazgatási ügyekért felelős helyettes államtitkára volt. De még mielőtt a Nézőpont kezébe került volna az Observer, történt még valami: az Observerben akkor még ügyvezetőként dolgozó Göbölyösné magánszemélyként megvásárolta a Médiapiac Kft-t, a Médiapiac szakújságot és a mediapiac.com-ot az addigi tulajdonosától, az Observertől. De ez a váltás a Médiapiac szerkesztőségét érintetlenül hagyta, bár a jólértesültek érezhették úgy, hogy a NER kardja lebeg a fejük felett, főleg azután, hogy kiderült: az Observer kormányközelivé vált. Ekkortájt jött el a Médiapiactól az akkori főszerkesztő, László Ferenc (aki korábban a hvg.hu-nál, a Népszabadságnál, a Magyar Narancsnál, jelenleg pedig a Népszavánál dolgozik). László Ferenc a hvg.hu-nak két okkal magyarázta a távozását. Egyrészt azzal, hogy egy réteglapnak több lábon kell állnia, de ő úgy érezte, hogy a Médiapiacnál erre sem elég pénz, sem elég ember nincs. “A másik szempont az volt, hogy az Observertől jött az új tulajdonos és már akkor körvonalazódott, hogy ez egy kormánypárti szaklap lesz. Nem akartam kompromisszumot kötni, nem akartam a lap szakmaiságát feladni” - magyarázta László Ferenc. (Az Observertől érkező tulajdonos alatt Göbölyösnét értette.)
Tény, hogy az Observernek ez a váltás zsíros megbízásokat is jelentett. Idén februárban kötött a cég egy nettó ötmilliárd forintos szerződést az  Innovációs és Technológiai Minisztériummal, miután győztesként kerültek ki egy tavaly decemberben kiírt közbeszerzésből, amin egyedül ők indultak. Így a következő három évben ők végeznek médiaszemlézést, médiakutatást, médiaelemzést a kormányzatnak, de a megbízás további egy évvel meghosszabbítható.
Mindezek alapján valószínűsíthető, hogy az éveken át forráshiánnyal küszködő Médiapiac pénzügyileg biztos lábakon áll majd, ezzel veszélyeztetve annak a másik két réteglapnak a pozícióját, amely a bevételeinek egy jelentős részét szintén a rendezvényszervezésekre építi. Márpedig a koronavírus miatt a rendezvényszervezés a padlóra került, ami további érvágást jelent ezeknek a szaklapoknak.

Nem csoda, hogy az átlagos hírfogyasztóknak nem mond sokat a hír, miszerint a Médiapiac nevű újság a NER kezébe került, hiszen ez egy szaklap, ami – jellegéből fakadóan – egy viszonylag szűk kört ér el. Talán csak amiatt lett belőle hír, mert az új tulajdonos, Boros Bánk Levente kormányközeli politológus, a Nézőpont Csoporthoz tartozó Médianéző Központ igazgatója kirúgta a teljes szerkesztőséget. Boros a Magyar Nemzetnek adott őszinte interjújában azt sem rejtette véka alá, hogy nem lesz értéksemleges az újság.

Boros Bánk Levente
MTI

A Médiapiac egy olyan réteglap, amely nem csak lapkiadásból él. Ez teljesen normális, szinte nincs olyan rétegújság manapság, amely kizárólag lapkiadásból meg tud élni. Ezek az újságok rendszerint rendezvényeket, konferenciákat és workshopokat szerveznek, díjakat alapítanak és arra építik az üzleti modellt, hogy a szakmának írnak, a szakmából élnek: olyan "VIP-lapok", amelyekben a hirdető cégek egyúttal az olvasók is, de ők azok, akik az újság által szervezett konferenciákra, eseményekre elmennek és kifizetik a személyenként 30-40 ezer forintos részvételi díjakat. A Médiapiac évente két jelentősebb konferenciát szervezett. Az egyiket tavasszal, amely tematikájában főleg a televíziós piacról szólt, míg a másikat ősszel, amely az online médiával foglalkozott.

A Médiapiacnak három konkurense van: a Media1, a Kreatív és a Marketing és Média nevű lap. A négy szereplő közül az interneten a Media1 a legerősebb (a legnagyobb látogatottsággal bíró), mellette a Kreatív,  a piacon is ők számítanak a legbefolyásosabbnak. Persze a Médiapiacnak is voltak erős pillanatai, néhány éve még több olyan interjú is megjelent az újságban, amit nagyobb lapok is szemléztek. A Médiapiac és a hozzá hasonló réteglapok nem arról híresek, hogy leleplező cikkeket írnának, inkább a piaci folyamatokat mutatják be úgy, hogy lehetőleg egyetlen piaci szereplő se sértődjön meg a cikkeken. Ez azt is jelenti, hogy az égvilágon semmilyen veszélyt nem jelentenek a regnáló hatalomra.

Csakhogy azzal, hogy néhány éve a Fidesz tudatosan és erőből a magyarországi médiapiac átalakítását tűzte ki célul, mindaz, ami korábban a szakmaiságot jelentette, politikaivá vált – függetlenül a piaci szereplők szándékától. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy hiába próbált egy szakmai lap ugyanolyan “udvariasan” viselkedni a kormányközelivé vált médiacégekkel, ha ez utóbbiaknak a vezetői eltávolodtak a szakmától és – feltehetően a politika elvárását követve – bezárkóztak a saját világukba, balliberálisnak és éppen ezért veszélyesnek titulálva mindazokat, akik körön kívül vannak.

A Médiapiacot Szakács László alapította. Szakács kezdetben csak print újságokkal foglalkozott, de aztán váltott és a médiapiac egészéről is írt, így a piac televíziós és digitális szegmenséről is. Az ilyen típusú lapoknál ez érthető üzleti lépés, hiszen a hirdetőik is azoknak a köréből kerülnek ki, akikről írnak. Márpedig ha a televíziós piacról írnak, akkor jó eséllyel be tudnak húzni tévés hirdetőt is. Az is jellemző ezekre az újságokra, hogy nem az eladott példányszám a lényeg, hanem az, hogy kihez tudnak eljutni. Éppen ezért a fontos ügyfeleknek, akik valójában a médiapiac befolyásos szereplői, névre szólóan küldik el a lapot. Így a hirdetők is tudják, hogy ha ilyen újságban hirdetnek, akkor az üzenetük jó eséllyel a média nagyágyúihoz is eljut.

Ahhoz, hogy megértsük, mi is történt most a Médiapiaccal, egy újabb szereplőt is be kell vonnunk a történetbe. A Médiapiacot ugyanis néhány éve Szakács eladta az Observernek. Annak a cégnek, amelyik aztán 2018-ban a Fidesz befolyása alá került. Az Observert ugyanis ekkor vásárolta fel a Győri Tibor érdekeltségébe tartozó Nézőpont Csoport.

Győri Tibor
MTI / Koszticsák Szilárd
A pápai születésű Győri feketeöves fideszes: a kétezres évek közepén Orbán tanácsadójaként funkcionált a pártban, 2006-tól pedig négy éven át a Nézőpont Intézet vezéreként ismerhette a nagyközönség. A második Orbán-kabinetben miniszterelnöki megbízottként, végül államtitkárként tevékenykedett, a kormányfő bizalmi emberének számít.

Miután a Nézőpont megkaparintotta az Observert, a cég addigi ügyvezetője, Göbölyösné Mátrahegyi Anna tanácsadóként segítette a társaság munkáját, míg az új ügyvezető Mikecz Péter lett, aki szintén politikai vonalról érkezett, hiszen korábban a Miniszterelnökség igazgatási ügyekért felelős helyettes államtitkára volt.

De még mielőtt a Nézőpont kezébe került volna az Observer, történt még valami: az Observerben akkor még ügyvezetőként dolgozó Göbölyösné magánszemélyként megvásárolta a Médiapiac Kft.-t, a Médiapiac szakújságot és a mediapiac.com-ot az addigi tulajdonosától, az Observertől. De ez a váltás a Médiapiac szerkesztőségét érintetlenül hagyta, bár a jólértesültek érezhették úgy, hogy a NER kardja lebeg a fejük felett, főleg azután, hogy kiderült: az Observer kormányközelivé vált. Ekkortájt jött el a Médiapiactól az akkori főszerkesztő, M. László Ferenc (aki korábban a hvg.hu-nál, a Népszabadságnál, a Magyar Narancsnál dolgozott, jelenleg pedig a Népszava munkatársa). M. László Ferenc a hvg.hu-nak két okkal magyarázta a távozását. Egyrészt azzal, hogy egy réteglapnak több lábon kell állnia, de ő úgy érezte, hogy a Médiapiacnál erre sem elég pénz, sem elég ember nincs. A másik szempont az volt – magyarázta –, hogy azt követően, hogy az Observer kormányközelbe került, nem látta biztosítottnak a lap szakmaiságának fenntarthatóságát, tartott tőle, hogy idővel politikai kompromisszumokat kell kötnie.

Tény, hogy az Observernek a kormányközeliség zsíros megbízásokat is jelent. Idén februárban kötött a cég egy nettó ötmilliárd forintos szerződést az Innovációs és Technológiai Minisztériummal, miután győztesként kerültek ki egy tavaly decemberben kiírt közbeszerzésből, amin egyedül ők indultak. Így a következő három évben ők végeznek médiaszemlézést, médiakutatást, médiaelemzést a kormányzatnak, de a megbízás további egy évvel meghosszabbítható.

Mindezek alapján valószínűsíthető, hogy az éveken át forráshiánnyal küszködő Médiapiac pénzügyileg biztos lábakon áll majd, ezzel veszélyeztetve annak a másik két réteglapnak a pozícióját, amely a bevételeinek egy jelentős részét szintén a rendezvényszervezésekre építi. Márpedig a koronavírus miatt a rendezvényszervezés a padlóra került, ami további érvágást jelent ezeknek a szaklapoknak.

zöldhasú
Hirdetés